Pszichotikus zavar (beszélgetős fórum)

Kedves Zaya86! Köszönöm szépen az ötletet, hogy nézzem meg a bura.hu alapítványt. Elkezdtem nézni, azt hiszem tényleg segítségemre lesz.:) Egyébként járok pszichológushoz egy rövid ideje, és családterápiára is fogunk menni a szüleimmel. És valóban nem azt jelenti a pszichotikus állapot, hogy a beteg önsebez. Nekem teljesen más problémáim voltak/vannak. Két éve idegeskedtem, és ettől elkezdett fájni a fejem. A végén már gomolygott, és olyan furcsa lett a valóság, mintha drogoznék. Ezt az álomszerű ködös valóságérzést derealizációnak hívják. Nekem ez volt a fő tünet. A gyógyszerektől elmúlt, de mellékhatásként állandóan álmos és kimerült voltam, nem tudtam tanulni. Ha szedem a gyógyszert akkor sem vagyok jól, és mikor próbáltam elhagyni az sem okozott sok javulást. Az orvost nehéz elérni, rengeteg betege van, emellett ha beszélek vele és felteszem neki a kérdéseim, mindig a gyógyszert támogatja. Csak abban tud gondolkodni. Ezért kezdtem pszichológushoz járni, hogy rendes terápiát is kapjak. Ennek ellenére szívesen olvasom mások történeteit, hátha valakinek bevált egy gyógymód. Meg erőt is ad az, ha valaki már kimászott hasonló problémából. Úgyhogy örülök a bura alapítvány ötletének, láttam, hogy van fórum is és tanácsok.

Ettől függetlenül más is írhat ide még aki tapasztalt a témában, minden hozzáértő véleményét szívesen veszem.

A barátnőm két éve meghalt. A lánya testvérei azok fiúk.

Az a lányka szerintem tényleg nem normális, de egyébként én tudom az okát. Miután a fiúk nevelését az apjuk ahogy csak lehetett, eltolta

(pl. fegyelmezésileg a lépcsőn ugráltatta őket le-fel) akkor a harmadik gyereket, a kislányt a barátnőm a sajátjának minősítette, és kijelentette hogy a nevelésébe a férje nem szólhat bele. A lányt meg persze ő tolta el, agyonkényeztette. Nem érettségizett le mert az hülyeség, ellenben talált magának egy motoros bandát, tinikorától azokkal lógott, ha valami motoros túráról hazavetődött, az apja meg mindig rendszeresen elzavarta otthonról, folyton ment a feszkó odahaza emiatt.

A kislány nagyon szép. Olyan dumája van, hogy leesik bárki álla, aki hallgatja, nem az irodalmi kifejezések miatt. Durva, ordenáré, de valami rettenetesen találékonyan variálva. Feltűnési viszketegségben szenved, a ruhái is meghökkentőek, a viselkedése meg méginkább, mindig a központban akar lenni.

És most elveszítette az anyját, akivel addig valami szimbiózisban élt. Egészen komolyan aggódom miatta, de persze eltűnt a szemem elől. Mindenki szeme elől eltűnt, jaaaj.

Az én álláspontom is az, hogy a pszichotikus zavar az egy komoly betegség, sosem mondanék olyat hogy foglalja el magát, vagy menjen el kapálni. Lehet, hogy borderline. Nehéz együtt élni vele. De állítólag ki lehet belőle gyógyulni.

Abban igazad van, hogy nem kellene elsőre kategorizálnom, még az olyan hozzászólókat sem, akik talán tőlem eltérő állásponton vannak.

Való igaz, hogy nekem nincs ilyen mérvű lelki gonddal küzdő ismerősöm, vagy csak nem tudok róla..és én sem vagyok érintett pusztán olvasottnak tartom magam a témában.

Ha belegondolok, bizonyára nem lehet egyszerű a családtagoknak sem egy ilyen betegség.

És itt a betegség szón van a lényeg.

Ez nem egy hóbort vagy egy múló szeszély, amit az unatkozó tinédzser kitalál magának...ezek BNO kóddal rendelkező kórképek, amik nem gyógyíthatóak pusztán kapálással például (csak hogy a legtipikusabb okos tanácsot említsem)

A pszichotikus zavar nem egyenlő azzal, hogy valaki önsebez.

Igazából a te hozzászólásod utolsó mondata is egy ordító kategorizálás, mert ezek szerint barátnőd egyik lánya nem normális.

Most mi a gond? Melinda azt kérte, hogy akinek van hozzá hasonló gondokkal küszködő ismerőse, az írjon. Ne maradjon csendben. :-)

Na én vagyok az, akinek van. Egyébként ahogy a barátnőmet szerettem, azt a kislányt is szerettem, és az anyjához hasonlóan próbáltam neki segíteni.

Nem tudok azonosulni egy 18 éves lelkibeteg lány lelkivilágával, de nem vagyok érzéketlen. Szép, hogy segítő közösséget javasolsz Melindának, és nem szép hogy kategorizálod azt, aki egyáltalán reagált valamit. Jól jegyezd meg magadnak, hogy csak az fog végül segíteni is, aki egyáltalán hajlandó odafigyelni.

Szia Melinda!

Javaslom neked a bura.hu-t, ami egy sorstársi közösség. Szerintem ott szivesen segítenek neked minden kérdésedben és biztosan találsz hasonló problémával küzdő vagy azonos diagnózissal élő embereket.

Úgy látom az itt válaszolók inkább az a kategória, akiknek ildomosabb lett volna inkább csenben maradni.

Minden jót neked!

Tökre szét vagy esve. Van ilyen ismerősöm, a barátnőm lánya, huszonvalahány éves. Ő mindig vagdalta magát, ha valami számára előnytelen dolog történt a családban. A pánikbetegsége addig fajult, hogy a házból nem tudott kilépni, mert azonnal rájött a szapora meg a hányás. Ő is nagyon sok gyógyszert szedett, de erre még szépen rá is ivott. Na és persze se állása, se rendes partnere, motoros banda tagi bérlete az bezzeg igen.

Mitől alakul ez ki? Foggalmam nincs. Van két testvére, azok normálisak.

Sziasztok!

Tapasztalatokat szeretnék gyűjteni azoktól akik voltak hasonló helyzetben, vagy egy ismerősük volt érintett. 18 éves vagyok, és mindig nagyon szorongtam. Két éve a sok stressz és szorongás következtében pszichotikus állapotba kerültem. Sokáig tartottak kórházban, és négyféle gyógyszert kaptam. Kihoztak az akut állapotból, viszont teljesen tompa lettem, butábbnak érzem magam. Mindenre nehezen koncentrálok. Már csak az antipszichotikumból szedek felet, a többit fokozatosan elhagytam, mert teljesen robotszerű voltam. Az orvos gyógyszerpárti, ha őt kérdezem, szerinte a betegségtől érzem rosszul magam még mindig. Viszont a gyógyszereknek sok mellékhatását tapasztaltam. Két éve folyamatosan rossz a közérzetem, és nem tudom már, hogy mit okoznak a gyógyszerek és mit a betegség. Aki saját maga vagy ismerőse révén érintett, annak a történetét szívesen elolvasnám. Mitől alakult ki nálatok hasonló betegség és hogyan kezelték? Előre is köszönöm szépen!