Pszichopata, vagy igazi hős? (beszélgetős fórum)

Szívesen olvastam tőled ezt a jól megírt cikket. Igen. Valóban óriási lelkierő kell ahhoz, hogy meg tudjunk nyílni... mindegy, hogy lassan vagy éppen lávaként ontva magunkból a bajainkat. Ez maga a valódi gyógyulás kezdeti jele. A félelmeink teljes leküzdésének kezdete. Megfelelő állapotban lévő embertársaink ezt inkább értik meg, mint a többiek. Értsük ezalatt magunkat is megfelelő lelkiállapotúnak, hiszen helyesen cselekszünk, mert őszinték, nyíltak és igazak vagyunk amikor megnyílunk v. éppen jól fogadjuk mások megnyílását.

Örülök, mert látszik, hogy a valódi "gyógyulás" (mert ne nevezd magad betegnek) útjára sikerült lépned. A gyógyszerektől meg mielőbb igyekezz megszabadulni... nem azok oldják meg a gondot, hanem Te magad, mert képes vagy rá!!! Mankók, de azzal nem járhatunk életünk végéig akkor is, ha már ép ismét a lábunk.

A pszichopata szónak a cikkben leírt tünetekhez semmi köze nincs. Gondolom a figyelemfelkeltés volt a cél a cím kiválasztásakor. A multinacionális cégek vezetőinek 30%-a egyébként pszichopata, derítette ki egy kutatás.

Ezek a gátlások néha rajtam is eluralkodnak de eszemben sincs vele orvoshoz menni. Érdemes megnézni a Pszichiátria a halálipar című filmet ami feltárja hogy a pszichiátria egy kreált tudomány és egyetlen célja hogy mindenkire rákiálthassák hogy elmebeteg és csak gyógyszerrel lehet rajta segíteni, ami milliárdokat hoz a pszichátereknek és a gyógyszergyártó cégeknek egyaránt. Mára már többszáz pszichiátriai betegségfajta került megahtározásra amelyeknek olyan széles tünetskálával rendelkeznek hogy szinte mindenki beletartozik valamely kategóriába. És itt nem a súlyos elmekórtani elváltozásokról vam szó hanem "a gyógyszerrel jól kezelhető" esetekről. Na mindegy.

A leggátlásosabb embereket kivéve szinte mindenkiben van egy olyan überelési kényszer hogy ha valami sokkoló vagy komoly információt hallanak akkor ösztönösen reposztolnak valamit a saját szennyesükből. Ha valaki bevallja hibáit vagy fogyatékosságait akkor arra törekszünk hogy végül úgy tűnjön mi még annál is rosszabb helyzetben vagyunk, ha meg valaki nagyzol akkor mi is a legirigylésreméltóbb dolgainkat osztjuk meg a másikkal hogy végül mi lehessünk az etalon.

Nem lesz@rozni akarom a cikket, csak szerintem nincs a leírtakban semmi drámai. Az emberek ilyen sablonosak és az jár a legjobban aki csak fogadja az információt és nem adja tovább.

Ahhoz viszont hogy mindenkivel megosszuk a bajainkat és felvállaljuk az érzelmeinket, tényleg nagy erő kell ezt elismerem. Én pl képtelen vagyok rá.

Vigasztal-e,hogy nem vagy egyedül...?:)

Kocsiban vagy bicajon érdemes odafigyelni,ne bólogass beszéd közben és ne hadonássz a kezeddel...

Nincs vállveregetős ábra. :D

De így is tökéletesen értem és köszönöm! :)

Eszembe jutott még egy flúgom. Persze ennek már semmi köze a szorongáshoz. Szeretek hangosan beszélni magamban. Amikor egyedül vagyok legyen az otthon vagy kocsivezetés közben. Mintha lenne ott valaki. :D

Volt olyan, hogy valamelyik hozzátartozóm meghallotta. "Te hangosan beszélsz magadban?? Nincs valami hézag?" Szerencsére ez engem már nem zavar, szoktam mondani, hogy "Képzeld/képzeljétek, igen!"

Basszus,hogyan kell ábrázolni a vállveregetést...?Nem gúnyolódok...

Ami sokaknak könnyedén megy(látszólag könnyedén),ilyen papírológiai mizériák...Irodáról irodára menni,előre szöveggel felkészülni,hogy utána semmi se jusson eszedbe abból az előre elképzelt szövegből...És úgy elbénáskodod...És mire végre túl vagy rajta,akkor olyan jó érezni azt a megkönnyebbülést:)

Tudod,hogy nagyon szerencsésnek mondhatod magad...?:)Nem a pszichés nyavalyákra gondolok,hanem arra,ahogyan a környezeted ezt fogadta.

Egy ideig úgy mentem ellenőrzésre a pszichiátriára,még jobban megbukva,mint ahogy egyébként járni szoktam,csak nehogy meglásson valamelyik ismerősöm.Majd egy idő után nem érdekelt,ki lát vagy ki nem.És mesélni kezdtem a gondjaimról.Annyit meséltem (panaszkodtam,nyivákoltam meg egyebek),hogy mára meg tudom számolni,ki maradt mellettem,amikor már nem az "erős" Móni voltam.

Lettek új barátaim:)Olyanok,akik elfogadnak ilyennek,amilyen vagyok.Akik nem mondanak gyengének,hülyének,akiknek nem teher a panaszom és nem csak akkor kellek,amikor vigyorgok.Akik meg tudják különböztetni,hogy mikor panasz az,amit éppen hallanak tőlem és mikor pusztán a tények elmesélése.Hogy nem kell sajnálniuk(Sajnáltam én már épp eleget önmagam,de mostanra már alig maradt az önsajnálatból valami,legalábbis olyan szintű lett,hogy tudjak az orromnál tovább látni és ki tudjam gúnyolni önmagam.Szerintem érted,hogy miről beszélek...:)),mert a sajnálattal ugyan nem megyek semmire,de a megértésük nagyon sokat jelent.

Nagyon nehéz úgy lépegetni előre,amikor a környezet tele van előítélettel.Bolond az,aki pszichiáterhez megy,a pszichiáter úgyse tud segíteni,szedjem össze magam...

Mondtam én,hogy nem akarom összeszedni magam...?:)Azért mentem orvoshoz,mert magam nem tudtam(nem tudom) a tüneteimet kezelni,de a gondjaimat valóban nekem kell megoldanom.Pedig sokkal könnyebb lenne,ha a Dokim döntene ebben-abban,oszt' vigye el Ő a balhét...

Amikor mesélni kezdtem arról,hogy félek tömegbe menni,egyáltalán már attól is,hogy 2-3 embernél több legyen a közelemben,rohamok jönnek,amik ellen nem tudok mit tenni,de már jönnek éjjel is és aludni sem merek...Sokan elfordultak tőlem,de volt olyan,aki visszajelzett,neki is vannak ilyenjei,csak épp nem tudta,mik ezek.Elment orvoshoz:)

Sokan nem mesélnek a félelmeikről,talán épp az előítéletek miatt.Nem talán...Szerintem az előítéletek miatt nem mesélnek,amik lényegesen megnehezítik a gyógyulás folyamatát,egyáltalán a gyógyulás kezdetét(szakemberhez,barátokhoz fordulni segítségért) és minél tovább halogatjuk elkezdeni,annál nehezebb kimászni a nyavalyákból.

Kül,szeretnélek kijavítani,de nem rosszból...Te nem vagy pszichopata:)A skizofréniások nem pszichopaták.

Hogy hős vagy-e...Hááát...Ha azt vesszük figyelembe,hogy ezekkel a nyavalyákkal 2-3-szor annyi erő megy el egy-egy nap túléléséhez,mint a "normálisaknak"...Akkor igen:)

örülök, hogy nálad ez ilyen jól sült el:)

amúgy ez igaz, minden kulcsa az őszinteség, csak így nem kerülünk csapdába

aki hazudik, csak annak van vesztenivalója

Mindenki defektes! :D

Tökéletes ember nincs!Ha tökéletes létezne,akkor nem lenne változás,fejlődés! ;)

Üdvözlöm a topiknyitót!

Érdekes, hogy eddig még egyetlen válasz sem érkezett. (Lehet, hogy most 10-en írnak egyszerre?)

Szerintem sok ember a tökéletes vagy tökéletesközeli embereket nem kedveli annyira. Én például kifejezetten jól érzem magam "defektes" emberek társaságában! (Ne vedd magadra a jelzőt!:)

Örülök, hogy orvoshoz fordultál. Így kell ezt csinálni!

Már nem titok, én pornófüggő vagyok. Az utóbbi néhány napban már nemcsak másnap szenvedtem a kialvatlanságtól, hanem filmnézés közben küzdöttem az elalvás ellen és a "feszültségoldás" sem bolt valami nagyszerű. :(

Valami módon csömörállapotot kellene elérnem. Lehet, hogy már nem állok messze tőle.

A mások problémám az, hogy a pénzügyektől van fóbiám (rossz zsidó lennék! :D),és mindentől ami nyomtatványok kitöltésével jár. Most kell vallanom a magánnyuddíjról. Egyszerű, megyek a sodrással, megyek az államiba. A feleségemmel is kell variálnom mert az adókedvezmény miatt. Három gyerekünk van, számunkra kedvezőnek látszó változások vannak. Nem tudom, hogy kötelező magánynyugdíjpánztári vagyok, vagy önkéntes. Mert valamiben vagyok, de nem tudom melyikben. Szorongásomban elfelejtettem megjegyezni. Most menni akarok a pénzügyre, de, hogy ott mit fogok kapni! :( Dehát csak úgy jutok előbbre, ha túlesek rajta.

További sok sikert!