Pont elég volt a kis menyemből az ünnepek alatt. (beszélgetés)
Akkor megtetted amit megtudtál.
Adtam. Gyógyteát is főztem és meleg törölközőt tettünk a hasára, krémet a kezére. De a végén már szabotázsnak éreztem, nem valósnak.
Végre az anyós is megszólalt :)
Kolléganőm fia ott akarta hagyni a családot, szembe szállt mindenkivel, merthogy a kis barátnője beheccelte. A kolléganőm volt olyan eszes, meg lehetősége is volt rá, hogy nyugati országba küldte tanulni egy évre a fiát. A srác kint hamar rájött mekkora sz@rkavaró a kis nő, sebesen kirúgta, év múlva visszatért a családjához. A következő barátnője már nem volt ilyen keverős, minden egyenesbe jött.
Na de nem mindenki tud valami ügyes kiutat a helyzetből. Ha direkt szembe szálltak volna a kis nővel, tuti, hogy az farkánál fogva rángatta volna a fiút, bizonytalan lett volna a történet vége...
Adtam volna neki egy fájdalom csillapítót azzal, hogy dőljön le hátha jobban lesz.
Tudnék erről a meny témáról elég sokat mesélni,de kár belemenni egy ilyenbe.Mert mindig az anyós a hibás.
El is hiszem, hogy szegénynek mindene fájhat én tuti még lábrázást is kaptam volna ha még nem is vagyok összeházasodva a pasimmal de a húsvétot a leendő anyóssal kellene töltenem. Remélem neki nem mondod, hogy kismenyem mert attól még a frász is kitörne.
Emberek vagyunk, mindenkinek van valami "praktikája" a túlélésre...
Viszony én most (azaz alább) másra gondoltam; arra ti., hogy a férjek nem szokták szeretni, ha a nej betegeskedik...
Láttam én már olyan menyet, akinek a purgatórium is kevés lett volna. Nem mindig az anyós a rossz.
Egy ilyen helyzetben bennem is felmerülne a gyanú, hogy itt valami gond lehet.
Mi lesz később, ha már fiatalon ilyen beteges?!
Ez komoly??
Nem csak unatkozott?
Nem ez, pont ellenkezőleg. Neki fájt a feje. Neki fájt a hasa. Neki fájt a keze. Felváltva, mikor mi. Őszintén azt éreztem, hogy túl van ez tolva, ez a sajnáltatás. Bármit csináltunk volna együtt családilag, kellemes séta, társasjáték, közös filmnézés, kártyaparti, mindig lett valami baja.
Azért kis, mert még nem házasodtak össze.
Ugyan már!
Ez nem hiba, a fiatalság már csak ilyen: tele van energiával, lendülettel, ötletekkel.
A mi dolgunk már csak annyi, hogy a partvonalról élvezzük a boldogságukat.
sok anyosbol a feltekenyseg beszel.szeresd ot,mert ha nem teszed a fiadat is elveszitheted!
Gondolom neki is belőled:)
Nekem is van menyem.
Soha nem mondtam és mondanám rá, hogy
"kis" menyem.
Ez olyan megalázó, lealacsonyító, megbélyegző. Ennél még rosszabb, amikor azt mondja az anyós pl. hogy a fiam elvett egy kis tanítónőt.
Lehet, hogy a menyed fiatalos lendülete sok neked és talán féltékeny is vagy rá egy kicsit.
Fogadd el, szeresd, hiszen a fiad felesége, szerelme.
Ha sokat puffogsz, elveszítheted őket.
Ne törődj vele. Mosolyogsz és ennyi.
Ha csak ilyenkor pár napra korlátozódik a hosszasabb együttlét, akkor egyszerűen ignoráld. Mosolyogj rá, aztán foglalkozz valami egyébbel.
Miért vagy ilyen? Ez nem jelenti azt, hogy a fi. szeretne középpontban lenni, sőt egyáltalán nem szép, ha bárki középpontban akar lenni állanddóan.
És? Az a baj, hogy te szeretsz a középpontban lenni? 😃
Akkor ő olyan, mint kismacskánk a Barika, csak őt mindketten nagyon szeretjük.
Ez tuti azért van mert ritkán találkoztok.
Nem neked kell vele élned, ha a fiadnak megfelel, arra kis időre próbáld meg elviselni.
Hát az tényleg fárasztó lehet.
10 percig nem bírja ki, ha nem rajta van minden figyelem.
További ajánlott fórumok: