Pofátlan buktatás általános iskolában (beszélgetős fórum)

Ez a keres also tagozatban elmegy, de egy nyolcadikosnal??? Kesz dedo!!

Ennyire nem lehet onallotlan... akkor nem a nyolcadikban van a helye!

Pisilni tud egyedul?

Mennyivel egyszerubb lett volna, ha papa-mama-gyerkoccel harmasban bemenni az iskolaba, es elbeszelgetni a szaktanarral, igazgatoval, osztalyfonokkel a jegyeirol meg a csalanfutasrol. Szemtol szembe. Ez lett volna a legrovidebb, legegyszerubb ut a megoldashoz.

Ez igy ertelmetlen kibeszeles, sardobalas, altalanositas.

Teljesen egyetértek, de hiába vázolunk fel egy ideális világot, sem a közoktatásban, sem az élet egyéb területén nem valósul meg sajnos az, hogy mindenhol a legodaillőbb emberek vannak. Nem jó, hogy így van, de így van.

Minden hivatásról, szakmáról lehetne fórumot nyitni: a postásról, aki arra sem képes, hogy egy nevet hibátlanul lemásoljon, a banktisztviselőről, aki számokat nem tud hibátlanul másolni, a pénztárosról, aki gyűlöli, hogy egész nap köszöngetnie kell az embereknek és lehúzni a vonalkódokat, az orvosról, aki rá se bagózik a betegeire, és a tanárról, aki nem tudja szeretni a gyerekeket.

Az én véleményem is az,hogy a fentiek közül ha a tanár nincs helyén, nemm tud azonosulni a hivatásával, rossz szakember és ráadásnak még aljas ember is, az rosszabb, mint ha a pénztáros nem vakkant egy köszönésfélét a vevőnek, hiszen a legdrágább kincseinket bízzuk rá, és ő ahelyett, hogy értékes munkát végezne, még árt is, egy egész generációnak akár.

Ettől viszont objektíven nézve teljesen hiábavaló elvárni sajnos, hogy csak az lehessen tanár, aki igazán arra hivatott, nincs az a szűrő, nincs az a rendszer, ami ezt hibaszázalék nélkül garantálná:(

ne haragudj, de mit vársz egy fórumon? Ismeretlen emberektől, akik se téged, se a gyereked, se a sulit, se a falut, se a tanárt, se senkit nem ismer???? Tudod, azt szokás mondani, h messziről jött ember azt mond, amit akar. Előállsz egy alig hihető sztorival, és mondhatni azt várod, h mindenféle ellenérzés nélkül elhiggyük, és adjunk tanácsot, ne is kérdezzünk, csak támogassunk.... Ráadásul, csupán egyoldalúan ismerjük az egész történetet. Csak a te szemszögedből. Nyilván, ha más is meg lenne kérdezve a történet szereplői közül a dologról, kicsit más lenne az ő álláspontja.

Hogy őszinte legyek, én még mindig hitetlenkedve olvasom az egész sztorit. Én is kis faluban nőttem fel, tudom, h valóban bizalmatlanok az "őslakók" a "bevándorlókkal" szemben, de túlzásnak érzem a történetet, nme is kicsit.

Azt mondod, h semmivel nem problémásabb a gyereked, mint az átlag... nos, én ezt ott alapvetően megkérdőjelezem, h folyamatosan bukdácsol.... Egy átlagosan problémás gyerek, átlagos tanuló, és nem folyamatosan megbukó.....

A "mi" időnkben a felszerelés hiány, késés, stb. még el volt intézve 50 fekvőtámasszal vagy 2 kör futással, illetve nálunk az osztályfőnök bírkozó volt, így a fiúk mindig a szőnyegre mentek vele, de manapság ez máshogy megy. Ezért egyest adnak vagy igazolatlan órát. Mindkettőnek vannak hátrányai. Bukás, illetve az igazolatlan miatt a szülőt is meghurcolják.

Budapest: a barátnőm kisfia kicsit lassú, így az átöltözés lassan megy neki, tehát az 5 perces szünet nem elég neki, így késni szokott a torna óráról, így minden késésnél kap egy igazolatlant, amely következménye az lett, hogy az iskola jelentette a jegyzőnél, aki behívta a barátnőmet, illetve közösen (gyerek+anya) pszichológushoz kellett menniük. Nevetséges volt az egész. A barátnőm a jegyzőnek el is mondta, hogy örül a tanárok szabadságának, hiszen neki ilyen piti dolgokra nem igen van ideje, mert neki dolgoznia kell. A pszichológus körberöhögte a sulit, a tanárt és mindenkit, mert sem a gyerekkel, sem az anyjával nincs semmi gond, amiért ide kellett volna küldeni őket, valamint kiállította a határozatot is ezzel kapcsolatban. Azóta meg is változott minden. Már nem kap igazolatlant a gyerek, de azóta más gondja van. Kapja sorozatban az egyeseket és bukással fenyegették, mert 1 perc alatt csak 59 teljes felülést tud csinálni és nem 60-at. Persze nem buktatták meg, de az anyja be is ment a tanárhoz.

AZ én esetem: a fiam általános elsős volt és a fél éves értékelésbe beleírták, hogy sokat késik. Természetesen megkérdeztem, hogy mégis, hogy csinálja a gyerekem, amikor minden reggel fél 7-kor behozom a suliba és este fél6-kor jövök érte? Természetesen nem tudtak válaszolni a kérdésemre, így javították is az értékelést.

Tehát vannak érdekes esetek, de azok ellen tud tenni a szülő, ha akar.

Én ha úgy éreztem nem tudok eleget, akkor bementem a suliba és beszéltem a tanárokkal. Voltak olyanok, amiket helyretettünk. Pl. angol. A tanár imádta a bonyolult mondatokat és rossz jegyekkel fenyegetőzött. Én a gyerekemnek mindig egyszerű mondatokat "tanítottam" meg pl. egy bemutatkozásnál, hobbí elmesélésénél, stb.

Egy fogadó órán az angol tanár el is mondta nekem, hogy teljesen ki van akadva a gyerekemen és meg fogja buktatni, mert nem úgy mondja el, ahogy ő tanítja, hanem teljesen leegyszerűsíti, stb.

Amikor mondtam neki, hogy én mondtam neki, hogy egyszerű mondatokat használjon, egyből visszahúzta agyarait és természetesen nem volt semmi gondja. Én azt gondolom, hogy ha van egyszerűbb mondat idegen nyelven amivel épp azt mondom el, amit akarok, akkor miért ne használhatnám úgy?

Tehát, én azt javaslom, hogy majd a középiskolában nagyobb gondit fordítsatok a kommunikációra a tanárokkal Ne hőbörgés legyen, hanem beszélgetés, ne támadj, hanem segítséget kérj, ne te oktass, hanem oktassa ő a gyerekedet. És persze a gyereknek meg kell tanítani tisztelni a felnőtteket, tanárokat. A gyerek előtt nem hülyézni akkor sem a tanárt, ha valóban az, stb.

Akkor meg titeket, szülőket nem nagyon értelek.

Mindenki ül ölbe tett kézzel, és szörnyülködik, nem csinál semmit?