Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Pelus mentesen nem szobatiszta, csak EC-zünk fórum

Pelus mentesen nem szobatiszta, csak EC-zünk (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯
215. XXXT (válaszként erre: 214. - J357)
2012. nov. 3. 21:00
Mert ezt is valami blogon olvasták, mert az a tuti. Nem pedig az alapos utánanézés.
214. j357
2012. nov. 3. 20:57

én nem igazán hiszek az univerzális módszerekben, elvégre minden gyermek önálló egyéniség!Tehát lehet hogy az egyik gyereknél beválik az EC-zés (bár szerintem hagyni kell hogy a gyerek a saját ütemében szokjon rá a bilire) a másiknál meg nem.

A kistesó EC-zésről annyit, hogy már egy korábbi fórumban írta valaki(amit saját tapasztalataim is megerősítenek) hogy a kistesót a pelusról is nehezebb leszoktatni mert nincs idő szaladgálni utána a bilivel egész nap,meg esetleg a nagyobb tesót oviba kell vinni időre és akkor nem mindig lehet megvárni amíg a kicsi elvégzi a dolgát, szóval szerintem akkor nem tudod a babát egész nap figyelni hogy épp mikor kell neki kakilni, pisilni...

A pelenka miért veszélyezteti az egészséget?Akkor a nők is akik betétet vagy tampont használnak a menzesz alatt veszélyben vannak?Esetleg üljenek a WCn a havi vérzés alatt?

213. 117b1693d0 (válaszként erre: 208. - Iodine)
2012. nov. 3. 20:45
Off. Milyen jó, hogy én meg a sikeredettet írtam egy t-vel a nyelvészkedéssel egy mondatban. Azt hiszem, hagyom is a témát :DDD
212. XXXT (válaszként erre: 204. - Iodine)
2012. nov. 3. 20:26
És ki írta a blogot? Lehet, én régimódi vagyok, de ha valami übertudományos dolog után szeretnék nézni, nem Kovács Pisti blogját, és nem valami huszadrangú könyvkiadó könyvét olvasom, hanem egy olyat, aminek neve is van, vagy legalább olyan lektorálta, akinek a neve mondd is valami a témával kapcsolatban.
211. XXXT (válaszként erre: 204. - Iodine)
2012. nov. 3. 20:23

Értem itt azt, hogy ha a gyermek arcán látod azt, hogy kakilni készül, akkor kb fél perced van, hogy levetkőztesd, és a tál fölé tartsd, Ez nem megy lassan és kényelmes, sietni kell, különben a pelusba megy a dolog. Vagy bugyiba, ami éppen rajta van. A sietség meg a sokat emlegetett biztonságérzetre nem tesz jót.


A gyermekorvosok véleménye pedig a 3-4 éves pelenkahordásról az, hoyg normális. Onnan tudom, hogy ők ezt tanítják az egyetemeken.

210. Iodine (válaszként erre: 209. - XXXT)
2012. nov. 3. 20:17

Az utolso mondatod a pelenka 3-4 eves korig valo hasznalatara is epp ugy igaz.


De az elozo kerdesemre nem kaptam valaszt...

209. XXXT
2012. nov. 3. 20:15

Amúgy senki se vádolhat azzal, hoyg nem olvastam utána, kutattam a három év alatt összegyűlt konferenciabeszámolóim közt, és megtaláltam az ECről szóló részt. Ami persze leírja azt, amiről ti is beszéltek, de ott van a végén az, hogy "meg kell várni azt az időszakot, amikor a gyermek megérti teste jelzéseit, és el tudjuk magyarázni neki, mi történik" Ami nyilván nem ilyen korán fog bekövetkezni. Továbbá a felmérésekben az is előbújt, hogy a türelem csak elenyésző esetben volt kéz a kézben az ECvel.


És ez nem légből kapott, remélem Gyarmati Andrea neve mond valamit.

Egy jó tanács, ha valaki valamit nagyon akar alkalmazni, előbb nézzen utána honnan jött ez az egész, és hogy a pszichológusok, orvosok mit gondolnak róla.

208. Iodine (válaszként erre: 207. - 117b1693d0)
2012. nov. 3. 20:08
Semmi gond!Ami igaz,az igaz:)
207. 117b1693d0 (válaszként erre: 205. - Iodine)
2012. nov. 3. 19:52

Off. Persze, hogy meg lehetett érteni.

Aztán meg egy ilyen fórumozós helyen úgysem a nyelvészkedés a lényeg, de ez viccesen sutára sikeredet. Bocs, de nem tudtam elmenni mellette :))

206. XXXT
2012. nov. 3. 19:43

AMúgy meg azt az intimitást bármi mással is el lehet érni. mondjuk a PELENKÁZÁS során :)


AMúgy meg az interneten is sok badarságot összeírnak, még "hivatalos"-nak látszó oldalakon is.

Tudnék nagyon sok példát felhozni.

AMúgy meg szerintem nagyon hasznos, bár elég régi könyv, de valaki ismeri Pikler Emmit? Neki van gyeremkgondozásról könyve, benne van minden hasznos tudnivaló. Nem kell persze mindent megfogani, de olvasgatni jó, főleg, ha valaki el van veszve az iráynzatokban pl szobatisztaság terén.

205. Iodine (válaszként erre: 203. - 117b1693d0)
2012. nov. 3. 19:38
Igaz,hulyen fejeztem ki magam,de gondlom lehet erteni hogy ertettem...:)
204. Iodine (válaszként erre: 202. - XXXT)
2012. nov. 3. 19:37

Ezt szeretnem ha megmagyaraznad!:"Szerintem ezzel akkor sem segítenek, sőt...a gyereknek szerintem ezzel totál elszáll a komfortérzete. "

Szamomra ez eleg ellentmondasos mellapitas volt.


En nem voltam szakmai eloadasokon,viszont par bejegyzes,blog atolvasasa utan is megertettem a lenyeget a dolognak.

203. 117b1693d0 (válaszként erre: 201. - Iodine)
2012. nov. 3. 19:31
Off: "magyarul EC-znek?" :)))
202. XXXT
2012. nov. 3. 19:31
Szerintem ezzel akkor sem segítenek, sőt...a gyereknek szerintem ezzel totál elszáll a komfortérzete. mondom ezt úgy, hogy rengeteg olyan előadásra eljutottam, ahol erről tartanak szakmai megbeszéléseket.
201. Iodine (válaszként erre: 198. - 728bc799e2)
2012. nov. 3. 19:20

Ez az utolso,amit bemasolok.


" az EC esszenciája


Az elmúlt 4 évben sok mindent megtudtam az EC-ről, de az igazi lényeget mégis csak most értettem meg, ahogy másodjára csinálom (lehet, hogy egy harmadik alkalommal megint így érezném). Óriási biztonságot ad, hogy egyszer már átéltem, hogy működik az egész - és hogy egyáltalán lehetséges. Már nem csak tudom, hanem érzem is: a szobatisztaság ebben a történetben tényleg egy mellékes dolog. Az EC sikere nem az, hogy nem megy félre a pisi, hanem az, hogy EC-zünk.


Kérdezték már, hogy ha még csak nem is az a cél, hogy a gyerekek korán szobatiszták legyenek, akkor mégis mi értelme van az egésznek?


Tudom, hogy mennyi pozitív hatása van az anyatejnek és a szoptatásnak, de amikor mellre teszem Ármint, nem gondolok ezekre. Azért szoptatom meg, mert éhes, álmos, nyűge van, kéri. Tudom, milyen sokat számít egy babának a testközelség, de nem azért veszem fel Ármint, hogy az idegrendszere optimálisan fejlődjön, hanem hogy megnyugodjon és jól érezze magát. Meggyőződésem, hogy jobb, ha egy baba azt tanulja meg, hogy figyeljen a testére és kommunikáljon az érzeteiről, mint ha azt, hogy amit érez, az nem fontos, de nem azért viszem ki Ármint, hogy tudatosabb és magabiztosabb legyen vagy hogy bensőségesebb legyen a viszonyunk, hanem mert pisilnie kell.


Azért csináljuk, mert mindenben segíteni akarunk a gyerekünknek - miért pont ezt hagynánk ki? Ránk van utalva és mi ott akarunk lenni, ha szüksége van ránk. Azt akarjuk, hogy amennyire lehet, jó legyen mindkettőnknek és a szeretetet érezze a viselkedésünkből. Vagyis az EC célja és értelme sem több, sem kevesebb, mint amit az összes többi “anyai viselkedésünk” közvetít.


Az EC nem praktikák sora, hanem egy szemlélet.


Ez a szemlélet pedig szervesen illeszkedik a kötődő nevelés gyakorlatába, amit nem véletlenül neveznek még válaszkész gondozásnak ill. természetes vagy ösztönös nevelésnek/gondozásnak is. Természetes viselkedésről van szó (ahol a természetes nem feltétlenül "megszokottat", hanem inkább biológiai lényünknek és pszichénknek megfelelőt jelent), a baba igényeire, viselkedésére történő adekvát reakciókról, olyan szülői magatartásról, amely összhangban van az ösztöneinkkel. Lehet, hogy az ismereteinkkel és elvárásainkkal nem, de ez csak annyit jelent, hogy a szívünk mélyén eddig is mást hordtunk, mint a gondolatainkban. A kötődő nevelés - és az EC - arra is remek lehetőség, hogy magunkban összhangba hozzuk ezeket az ellentéteket."



Szomoru ezt latni,mennyire nem ertik az emberek,hogy mirol is szol ez a dolog,es sokan csak fujjak ugyan azt,ujra meg ujra(ezt nem pont rad ertem szemely szerint).


Nem a szobatisztasagra valo szokatasrol szol elsosorban,hanem a gyerek igenyeinek figyelembe vetelerol,es a vele valo melyebb intimebb kommunikaciorol.

Nincs azzal baj,ha valaki nem igy csinalja,de azok,akik nem igy csinaljak,azoknak miert van bajuk azokkal,akik viszont igy csinaljak,magyarul EC-znek?Miert kell csipobol elutasitani?


Persze en senkit sem szeretnek rabeszelni semmire se.Nekem edes mindegy ki,hogy neveli a gyereket.

200. 728bc799e2 (válaszként erre: 199. - Iodine)
2012. nov. 3. 19:16

Én igenis utánaolvasok a témának, sosem hurrogok le senkit!

CSak szerintem nem véletlenül mondják, hogy a gyerekeknek meg érni a szobatisztaságra, ki kell alakuljon a saját higiéniai érzetük! Ha ezt eröltetik, később pszichés problémákhoz vezethet! És ha megértek a dologra pikk-pakk megy!

És ez nem lustaság kérdése az anyák részéről!

199. Iodine
2012. nov. 3. 19:12

Nekem csak az nem tetszik az ilyen jellegu lehurrogo velemenyeknel,hogy sokan utana se olvasnak,ki se probaltak,azt sem tudjak mirol irnak velemenyt,csak mert nem az a megszokott,maris "oklot razva" leostobazzak a modszert.


En meg nem probaltam ki.En is pelenkaban notten fel,talan valami Anna betet vagy mi volt a neve,de veszem a faradsagot es utana olvasok,hogy legalabb tudjam mirol is irok velemenyt.

Sokan meg elbol puffognak,hogy ahh jo az ha a gyerek magaalacsinal,es abban van,akar csak 20 percet is,meg nekem erre nincs idom,meg ettol nem vagyok rossz anya mas is igy csinalja stb.Ez meg egy uj baromsag,igaz ki nem probalja,de biztos csak rossz lehet...Hat szerintem meg nem biztos...

2012. nov. 3. 19:07

azoknak az anyukáknak ajánlja akiknek fontos a gyerekük egészsége??? ezek szerint nekem nem fontos, hiszen az én lányom 21 hósan még pelusos???

Szerintem teljesen felesleges dolog, amit csinál! Semmivel sem tart előbb, mint mi fogunk, ha elkezdjük a szobatisztaságra tanulást! Az én gyerekem megfog érni a szobatisztaságra... és valószínű később sem lesz a wc-zéssel kapcsolatban pszichés problémája!

197. Iodine (válaszként erre: 196. - Jozsi.38)
2012. nov. 3. 19:06

Oke,akkor tessek itt a folytatas.


" Tévhitek a pelenkátlankodásról 2.


A múlt hónapban elkezdett téma folytatása:


A pelenkátlan babák folyton bepisilnek, bekakálnak, egész nap öltöztetni kell őket és mosni a ruháikat vagy csak pucér fenékkel lehetnek - a mi éghajlatunkon ez kivihetetlen.


A módszert alkalmazzák egészen hidegben is, pl. az inuit eszkimóknál. Náluk a meztelen kisbabát az anya szintén meztelen bőre tartja melegen az anya ruhája alatt. Ingrid Bauer, a Diaper Free c. könyv szerzője kanadai, télen született gyerekén soha nem volt pelenka.

A babának azonban nem kell feltétlenül pucér fenékkel lennie. Az a lényeg, hogy az anya azonnal észrevegye, ha pisil. Erre jó a műanyag borítás nélküli textilpelus. Vannak speckó ruhák is, lábmelegítők, amiket nem kell cserélni akkor sem, ha a bugyi elázik - és a dolgok normál menete nem az, hogy a gyerek állandóan bepisil, ez a kivétel. Kb. úgy, mint hogy általában bennmarad a pelusban a termék, néha meg kifolyik.

Bekakálás ismereteim szerint másoknál is nagyon-nagyon ritka, az első ismerkedési időt leszámítva gyakorlatilag nincs. A kaka kezelését általában nagyon hamar megtanulják a szülők és a babák is.


"ha nem lesed árgus szemekkel a gyereket, összepisil mindent" / nem bírnék "a nap 24 órájában arra koncentrálni, hogy mikor fog pisilni-kakilni a babám" / "Sok felesleges idegeskedéssel jár, és ezt a gyerek is előbb-utóbb megérzi." / "felesleges szülői feladat, ami rátesz az egyébként is számos tennivalóra"


A módszernek 4 eszköze van: a gyerek ritmusának megfigyelése (ébredés, kaja után stb.), a gyerek jelzéseinek figyelembe vétele és bátorítása, intuíció valamint kondicionálás. Változó, hogy melyikre milyen hangsúly esik. Szirka pl. kisebb korában inkább jelzett, most a másik 3 van előtérben és inkább akkor jelez, ha nem kell neki, amikor vinném (talán azért is, mert általában hamarabb kivisszük, mint hogy nagyon kellene neki). Én még azt is kihasználom, hogy eléggé egymásra vagyunk hangolódva és ha nekem kell akkor vszleg neki is. Olyan is volt már, hogy úgy éreztem, mennem kell, de neki kellett, nem nekem :) Szóval más csatornák is vannak, mint az állandó vizslatás és lesben állás, örökös drukk - mégis, kinek lenne az jó? Ez nem egy éberségi próba meg paraparádé, valójában még lazább hozzáállás az egészhez, mint a pelenkázás.


Ugyanakkor az EC-ző anyukák tényleg szeretnek szoros kapcsolatban lenni a gyerekeikkel és figyelni rájuk (nem csak ők!), ehhez jó eszköz az EC. Vagyis részben örömforrás, nem teher, részben pedig nem a "bilire szoktatás"-hoz kell, hanem egyébként is ott van és ilyen téren is (!) hasznát veszik. Én pl. nem nagyon tudom elképzelni, hogy hosszan egyedül hagyjak egy kisbabát - ha pelenka van rajta, ha nincs. Ha az ember korán kezdi a pelenkátlankodást, épp akkor kell jobban figyelni, amikor egyébként is többet vagyunk még együtt és mire a baba önállóbb lesz, a váratlan bepisilések is ritkábbá válnak. Ha egyébként is olyan életmódot választunk, aminek része a sok korai testi kontaktus (hordozás, együtt alvás) és az igény szerinti szoptatás, a pisiltetés már nem jelent olyan nagy különbséget, gyakorlatilag kár kihagyni épp ezt.


"Ezek az anyukák nemcsak nem kerülnek ki a gyerek látóteréből, de talán otthonról sem nagyon mozdulnak ki."


Természetesen ki lehet mozdulni, aki ki akar. Nagyon pici baba még nem sokat profitál a kimozdulásokból, mire a gyereknek is érdekes az eljárkálás, addigra beleszokik a pisiltetésbe. A köztes időben pedig lehet úgy folytatni az otthonon kívüli pisiltetést, hogy a gyerek visel ugyan pelenkát, de ugyanúgy figyelünk rá és kivisszük, mintha nem viselne. Nagyobb áruházakban van WC, ahova kimehetünk a babával is (a csodálkozó tekintetekre készüljünk fel :) ), kocsiba - sürgős esetre - lehet magunkkal vinni a tálkát, vödröt, bilit, zárható edényt.

Amikor már elmenéskor sem adunk rá pelenkát (Szirkánál ez 11 hónapos korában jött el), akkor viszünk magunkkal egy adag tartalékruhát (nem foglal nagyobb helyet, mint a pótpelusok).

Első hallásra ez talán a "felesleges felhajtás" kategóriába esik, de csak azért, mert nem ehhez vagyunk szokva. Valójában pisiltetni technikailag egyszerűbb, mint pelenkázni. Nekem pl. már az hat idegenül, hogy a gyerekek popsiját bekrémezik és becsomagolják - nem beszélve a cumiról, cumis üvegről, babakocsiról és kiságyban alvásról.


Az én gyerekemnél nem lehetne a ritmust figyelembe venni, mert mindig változik, hol ekkor kakál, hol akkor.


Ez valamennyire így is van: a ritmus mindig változik egy kicsit. A pelenkátlankodás egy érzékeny egyensúlyon alapszik, amit - különösen az elején - sok minden felboríthat. A pelenkátlankodó gyerekek mégis rendszeresebben üríthetnek, mivel erre vannak szoktatva. Ingrid Bauer szerint Indiában nagyon fontosnak tartják, hogy a gyerekeket rászoktassák az ébredés utáni kakálásra és mi is úgy tanultuk élettanból, hogy az egészséges szervezet maga is ekkor igyekszik megszabadulni a salakanyagoktól. Ezt meg lehet szokni és nagyon jól "beállítható". Szirkának a székrekedés megelőzésében is fontos ez a szokás.


Ha éjjel kell pisilnie, addig ázik szegény, míg valahogy észre nem vesszük.


Alvás közben a vizeletkiválasztás lelassul, ezért a babák is ritkábban pisilnek éjjel és erről a ritkáról is le tudnak szokni, illetve kinövik. Személyes tapasztalatom erről is pozitív, de nem mindenki találja könnyűnek az éjszakákat. Én gyakran felidéztem magamban, hogy ahol a pelenkátlankodásnak hagyománya van, ott általában az éjjeli szárazságot tanítják meg először a babáknak, aztán a nappalit, csak nyugaton csinálják fordítva - vagyis hittem benne, hogy mi is megcsinálhatjuk hamar és nem sajnáltam rá az energiát, mert tudtam, hogy kifizetődik. De őszintén megmondom, nem tudom, hogy másoknak miért nehezebb, a gyerekek másak, a szülők vagy a módszerek.


A pelenkátlan babákkal általában együtt alszanak a szüleik és általában igény szerint szoptatják őket, ami éjszakai szoptatásokkal is jár egy darabig. Nagyjából addig, míg a baba szárazon át nem alussza az éjszakát. De ha már csak pisilnie kell, ugyanúgy ébresztheti kis mocorgással a mellette alvó felnőttet, ahogy szopizáshoz ébresztette. Nálunk ilyen ritkán van, (pedig Szirka szopival alszik el) és annak általában valami kinyomozható oka van.


Vannak anyukák, akik nem szeretnek éjjel felkelni vagy egyszerűen annyira mélyen alszanak, hogy a mocorgásra nem ébrednek fel, átalusszák a pisilést. Olyan gyerekek is vannak, akik éjjel meglepően sokat pisilnek (ezt lehet valamennyire befolyásolni azzal, hogy mit eszik vacsorára, de sokaknál ez nem elég). Természetesen ilyenkor sem presztízskérdés a pelenkátlanság, ha nem megy másképp, pelenkát használnak. Én nem szerettem ezt a megoldást, mert mindig kiestem a ritmusból és azt gondolom, mindkettőnknek könnyebb megtanulni azt, hogy a pisire figyelni kell, mint azt, hogy néha figyelni kell, néha meg nem. Így aztán mi nagyon korán elhagytuk az éjszakai pelust is (2 hónaposan) és inkább arra törekedtem, hogy ne legyek annyira fáradt, hogy ne lehessen felébreszteni. És amikor pl. rájöttem, hogy ha koffeint fogyasztok, Szirkának többet kell pisilnie, elhagytam a teázást (ételérzékenység is okozhat nyugtalan éjszakát, az éberebb alvás pedig több pisilést jelent).


Ha szopi közben kell pisilnie/kakálnia, akkor a bilibe lógó fenékkel szopik, ami olyan, mintha mi a vécén ülve ennénk. "Nem tudom elhinni, hogy jó az a babának, hogy szopás közben lóg a feneke a bilibe."


Nem egészen erről van szó. Vannak babák, akik szopás közben szeretnek kakálni, ez tény, nem a pelenkátlankodás következménye. Ha pelus van rajtuk, akkor kakában maradnak a szopi végéig (mi van, ha addigra elalszik?). Ha tálkába/bilibe/pelusRA kakáltak, akkor azt kiveszik alóluk, amint végeztek, megtörlik a popsijukat (ez ilyenkor egy mozdulat, nem az a kivakarás, mint a pelusban szétkenődött kakiból, mert szinte nem is lesznek olyanok) és békésen szopiznak tovább. Nem is kell feltétlenül a szopás elejétől a tálka fölött tartani őket, csak amikor látjuk, hogy készülődnek. Úgy tudom, van egy reflex, ami gátolja, hogy egyszerre nyomjon és szopjon, vagyis arra kis időre, míg kinyomja, mindenképpen megáll, ha van rajta pelus, akkor is, csak akkor benne is marad. Egyébként ez a "szokás" nem tart örökké, csak pici babákra jellemző.


"mindenféle marhaságot csináltatnak a gyerekekkel, versenyszerűen" / "Szerintem ebben bizonyos emberek nagyzolása is benne van, és jöhet a bezzeg az én gyerekem."


A pelenkátlankodásnak nagyon-nagyon semmi köze a szuperversenybébi neveléshez - remélem, ez mostanra lényegében ki is derült. Nem tagadtam sosem, milyen büszke vagyok Szirkára, hogy nincs szüksége pelenkára és hogy milyen sokat jelentett ez már akkor is, amikor még semmit sem sejthettünk arról, hogy egyébként milyen lesz. Még javában azt hallgattuk, hogy mindenben hogy le fog maradni, de ő már nagyon biztatóan haladt a teljes pelenkátlanság felé, már volt valami, amit "tudott" és amibe kapaszkodni lehetett.


Amellett, hogy Szirka ebben is nagyon ügyes, mégis azt gondolom, hogy ezt más gyerekek is meg tudnák tanulni, ha lenne rá lehetőségük - ahogy a világ számos táján meg is tanulják.


Ráadásul, ha az embernek egy pelenkás egyévese vagy másfél évese van és az bepisil, a kutya sem veszi észre, és ha igen, hát ez a dolgok rendje. Ha egy pelenkátlan egy-másfél éves bepisil, akkor egy ilyen versenykontextusban az lehet rá a reakció, hogy na ugye, hogy nem is szobatiszta és tiszta hülye az anyja, hogy erőlteti - ami legkevésbé sem egy dicsőséges szerep.


"A babának fogalma sincs róla, mikor mi történik és miért"


Amikor Szirkát 2 hetesen először tartottam tálka fölé és másnap mindössze két pisis pelus volt, döbbenten néztünk, hogy "honnan tudja?" Nem tudom, mikor mennyit "értett" meg a dologból, hiszen nem tudja elmondani, de azt láttam, hogy mennyire jó ez neki. Megdöbbentett az érzés, hogy ez mennyire természetes, úgy éreztem, hogy "nahát, hiszen ez az, ennek ez a módja."


Azt, hogy fogalma sincs, nem hiszem. Valószínűleg más fogalma van, mint nekünk. Azt gondolom, hogy ha (tudományos kutatások szerint) egy újszülött különbséget tud tenni az egy és a kettő között, egy három hónapos látvány alapján kategorizál, egy öt hónapos pedig összead és kivon (további döbbenetes adatok a "Csodacsecsemő" c. letölthető ppt fájlban), nem a valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy felismeri, ami alapvetően történik vele: ürítenie kell és ebben segítenek neki (valahogy úgy, ahogy észreveszi, hogy ha éhes, akkor megetetik - ez pedig nagyon fontos eleme az ősbizalom kialakulásának, aminek az első hat hónapban van itt az ideje - lásd még alább).


"Ez nem szobatisztaság, ez idomítás"


Az előző részben már elmondtam, mi köze az egésznek a szobatisztasághoz, de az még hátra van, hogy mi köze az idomításhoz. Annyiban nem idomítás, hogy nem egy természetes viselkedésétől viszonylag idegen mutatványt tanítunk be a gyereknek, mint egy cirkuszi majomnak a biciklizést (teljesen idegen viselkedést nem lehet). Annyiban viszont idomítás, amennyiben a szót kicsit pongyolán a kondicionálással azonosítjuk (keverjük). A kondicionálás, vagyis az asszociációk kialakítása egy elemi tanulási folyamat (már csigákat is lehet kondicionálni), de ez nem jelenti azt, hogy az embernél ne lenne fontos szerepe. Így kezdődik, így alapozódik meg sok fontos dolog megtanulása a csecsemő korban és később is nagyon nehezen tudjuk magunkat kivonni a hatása alól. Hányan vannak, akikben fura szorongást kelt a kórházszag akkor is, ha csak látogatóba mennek vagy összerándul a gyomruk egy szigorú tanáruk nevének említésére? Az agórafóbiás pedig pl. viselkedésterápia segítségével szabadulhat meg az olyan asszociációktól, hogy ha kimegy az utcára, valami szörnyű dolog fog történni, hiszen a múltkor is pánikrohamot kapott a metróban.


Persze nem csak rossz dolgok kondicionálódnak. Szerencsés esetben így "szokjuk meg" kisbabaként azt is, hogy ha éhesek vagyunk, enni kapunk, ha fázunk, felöltöztetnek, ha társaságra vágyunk, ölbe vesznek, beszélnek hozzánk - vagyis hogy a világ egy remek hely és érdemes kommunikálni a környezetünkkel, mert akkor megkapjuk, amire szükségünk van. Kis túlzással kondicionáláson keresztül sajátítjuk el a boldogság alapjait.

Kár lenne hát lenézni a kondicionálást és kihasználatlanul hagyni a lehetőséget, hogy tudatosan választhatjuk meg, mire kondicionáljuk a babánkat: arra, hogy pelenkába pisiljen vagy arra, hogy bilibe."

2012. nov. 3. 19:02
én az egész vitához annyit fűznék hozzá, hogy Móricz Zsigmond is tesz említést egy pár szó erejéig a pelenkázásról a Sárarany című regényében, szóval nem a nyugati civilizáció, meg eleink sem pelenkáztak, ez azokra a társadalmakra jellemzőbb, (mármint az EC-zés,) ahol az időjárási viszonyok is olyanok, hogy nem gond ha a baba feneke akár folyamatosan meztelenül van, vagy valahol gyorsan ki kell bontani.Afrika India Pakisztán délebbre van jóval :)
195. XXXT (válaszként erre: 194. - Iodine)
2012. nov. 3. 18:58
Hát lelke rajta :)
194. Iodine
2012. nov. 3. 18:56

Nem akarom szetdarabolni a blogjat,de ezt meg nagyon erdekesnek tartom(ahogy a tobbi bejegyzeset is,de hosszu lenne...akit erdekel,a "szirka blogjaban talal meg infokat)


"Azért csináljuk, mert mindenben segíteni akarunk a gyerekünknek - miért pont ezt hagynánk ki? Ránk van utalva és mi ott akarunk lenni, ha szüksége van ránk. Azt akarjuk, hogy amennyire lehet, jó legyen mindkettőnknek és a szeretetet érezze a viselkedésünkből. Vagyis az EC célja és értelme sem több, sem kevesebb, mint amit az összes többi “anyai viselkedésünk” közvetít."

193. XXXT
2012. nov. 3. 18:52
*evulúció :D Amúgy meg szerintem igenis kényszer, ha pár hetes korától kezdve minden egyes étkezés után meg akármi után rögtön bilire ültetik vagy pucér fenékkel ide-oda tartogatják.
192. XXXT
2012. nov. 3. 18:48

HU, ez igen, annyi midnenre lehetne ebben reagálni, de szerintem fölösleges, mindenkinek megvan a véleménye. Bár aki látott már napos kutyát meg macskát, az bizony tudja, hoyg akkor még semmiféle ösztönük nincs ezen a téren, még az emésztést is az anya segíti elő.


Az meg igaz, hogy nem az evulóció adta a pelenkát, de a ruhát sem... mégis felvesszük. Minek, kérem, minek?

191. Iodine
2012. nov. 3. 18:33

Egy EC-zos,tobb gyermekes anyuka blogjabol ideznek.Nagyon sok itt felmerult kerdesre valaszt ad,tobbek kozt,hogy egyaltalan nem uj modszer,sot!


" Tévhitek a pelenkátlankodásról 1.


Nemrégiben a porontyon a pelenka nélküli babákról írtak. Alapjában jó, ha minél többen megismerik a módszert - csak kár, hogy a cikket olyan valaki írta, aki nem próbálta még, csak szimpatikus neki, a kommenteket meg olyanok, akik nem próbálták még és nem szimpatikus nekik. Vagyis a hozzám hasonló infománok jól ki lettek vele fizetve. Az ő kedvükért én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ahogy azt akkor jeleztem is.


Mivel bámulatba ejtően sok tévhittel találkoztam, azt gondoltam, az ott leírtakat kicsit kiegészítve itt is összefoglalom (a tévhiteket általában szó szerint idézem, de nem jelölöm, kitől, mert nem akarok senkit kicikizni vele - ha valakinek hiányzik a neve, szóljon és odabiggyesztem), hátha a mi olvasóinkban is felmerül(t) néhány ezek közül. Utólag belegondolva az lenne a furcsa, ha nem lennének tévhitek, hiszen a pelenkátlankodás annyira más szemléletet jelent a pelenkázáshoz és az arról való leszoktatáshoz képest, hogy abból a rendszerből nézve szinte szükségszerű, hogy téves összefüggéseket feltételezzünk. Akár egymásnak teljesen ellentmondóakat is.



A babák ezzel a módszerrel hipp-hopp szobatiszták lesznek. / "Minek siettetni, előbb-utóbb magától leszokik"


Előfordulhat, hogy az ilyen babák pár hét alatt szobatiszták lesznek, de azt hiszem, ez nem jellemző, és nem is ez a cél. Talán ez a leginkább idegen a pelenkára - majd arról le - szoktató módszerhez képest: a szobatisztaság nem központi kérdés. Ingrid Bauer szerint a természetes csecsemőhigiéniának éppúgy nem célja, bár végpontja a szobatisztaság, mint a szoptatásnak az elválasztás.


Persze nem ártana tisztázni, mit is értünk szobatisztaság alatt. Azt tényleg hamar megszokják, hogy segítséget kapnak az ürítési szükségleteik kielégítéséhez és ezt a segítséget általában el is fogadják: akkor pisilnek/kakálnak, amikor a szokott testhelyzetben "észlelik a kulcsingert" pl. meghallják a psss hangot. Sokszor pedig "leolvasható" róluk, hogy most éppen igénylik a megszokott segítséget, vagyis hogy most kakálnának, pisilnének (főleg az előbbit). Így az ürítés iránti szükségletük jóval azelőtt kielégíthető "szobatisztán", hogy ők maguk szólni tudnának.


Nem lesznek azonban pikk-pakk szobatiszták abban az értelemben, hogy minden alkalommal egy minden kétséget kizáró egyértelmű jelzéssel hoznák a tudtunkra, hogy pisilniük kell, vagyis nem veszik át teljesen az ürítés menedzselését, az megmarad a szülő (gondozó) és a gyerek közös ügyének. Persze ezt a fajta szobatisztaságot is elérik, és tényleg hamarabb, mint az eldobható pelenkát hordók, de ez egy mellékhatás, nem a közvetlen cél.



Akkor mégis mire jó az egész?


Ez a módszer nem cél-, hanem folyamat-orientált, vagyis nem az a célja, hogy az ürítés kikerüljön a szülő hatásköréből, hanem az, hogy a szülő és a gyerek - mint minden másban - ebben is kezdettől fogva együttműködjön. Az ezt a módszert választó szülők általában is komolyan veszik a gyerekük igényeit, pl. jellemzően igény szerint szoptatnak, testükön hordozzák a gyereket és együtt alszanak vele - miért pont az ürítés lenne kivétel? (Félreértések elkerülése végett: nem kizárólag ezzel a kombóval lehet pelenkátlankodni és nem csak az ilyen szülők veszik komolyan a gyerekeik igényeit.)


Itt a módszer 75 (!) előnyét sorolják fel a bőr- és emésztési problémák ill. a fertőzésveszély csökkenésétől a pszichológiai előnyökön és kényelmi szempontokon át a gazdasági és természetvédelmi megfontolásokig.



Ezek a babák sosem látnak pelenkát. Ha mégis pelenkát kapnak, lassabban lesznek szobatiszták / ha néha úgyis pelenkát kapnak, mi értelme az egésznek?


Abból, hogy a módszer lényege a szülő és a gyerek együttműködése, az is következik, hogy nincsenek szigorú szabályok - nem kívülről mondják meg, hogy mit hogyan kell, hanem a szülő és a gyerek intim magánügye, hogy konkrétan hogyan működnek együtt.


Az újszülöttek alá szokás textilpelenkát vagy más nedvszívó anyagot tenni, de nem a pelenkára bízzuk, hogy kezelje a pisibizniszt, míg elérkezettnek nem látjuk az időt, csak belátjuk, hogy nem 2 nap alatt szokjuk meg egy újszülött (változó) ritmusát, ő meg a mienket. 2-3 hónapig aláteríteni vmit (és gyorsan kicserélni, ha kell) vagy 2-3 évig eldobható pelenkába csomagolni nem ugyanaz.


Később is "lehet" pelenkát használni, különösen textilt szokás (műanyag borítás nélkül), amin rögtön látszik, ha cserélni kell. Előfordul, hogy nincs más lehetőség, mint az eldobható pelenka. Ilyenkor is lehet a babát figyelni, és ha alkalom adódik, pisiltetni stb. (Szirkára is eldobhatót adtunk utazáshoz és ugyanúgy pisiltettük, mintha nem is lett volna rajta. Túlnyomó részt szárazon is maradt.) Ha huzamosabb ideig folyamatosan visel eldobható pelenkát, akkor előfordulhat, hogy utána újra vissza kell szokni neki is és a szülőnek is a dolgok normális menetébe - és ez időbe telik.


Mindezektől nem sérül az alapelv, hogy a szülő a többivel egyenrangú szükségletnek tekinti az ürítés igényét és ugyanúgy segít a kielégítésében, mint a többiében. A pelenka itt csak eszköz, nem elkerülhetetlen szükséglet (ahogy itt fogalmaznak).



"Ha a természet úgy akarta volna hogy egy kisbaba születésétől kezdve szobatiszta legyen, úgy alakult volna az evolúció, vagy úgy teremtette volna a Jóisten." /


Bár a felvetés elsőre fura, hiszen épp az evolúció nem hozott létre pelenkát, azt pedig, hogy a baba "szobatiszta-e" (a maga szintjén, pl. szívesebben pisil-e akkor, ha épp nincs rajta ruha), csak akkor tudjuk meg, ha erre lehetőséget adunk neki - mégis jó ötlet utánajárni, hogy vajon mi lehet a "természetes" módja az ürítésnek.


Az állatok ösztönösen kerülik, hogy magukra ürítsenek, nincs ez másképp az embereknél sem (sok újszülött még igyekszik akkor pisilni/kakálni, amikor éppen kibontják). A főemlősök többségénél az anya "eltartja magától" éppen ürítő kicsinyét (kivéve a gorillákat, akik minden este új fészket építenek /lásd: Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei/). Nagyon hasonló történik a természetes csecsemőhigiénia művelőinél is: kezükben tartják a babát úgy, hogy a pisi/kaka egyikükre se csorogjon.


Ingrid Bauer könyve szerint a világ nagyobbik részén a természetes csecsemőhigiéniát gyakorolják, különféle változatokban (pl. más-más életkorokban kezdik: újszülötten, 2 vagy 6 hetes korban esetleg 6 hónaposan), csak a nyugati típusú civilizáció terméke a hosszas pelenkázás (máshol ellenben a szoptatás tart hosszú ideig).



"Azt hittem, "csak" a szopira, anyára, apára, alvásra, és tiszta pelusban tiszta popsira van szüksége (stb - ami kimaradt). De hogy igénye legyen a kulturált ürítésre... Hát ezt most is kétlem."


Igénye van-e a gyereknek a kulturált étkezésre? Igénye van az étkezésre és mi azt szeretnénk, ha azt tanulná meg, hogy ez kulturáltan történik. Hogy mi a kulturáltabb, a végtermékektől egy elkülönített helyen megszabadulni vagy a lábunk között tartani, míg valaki onnan el nem veszi, arról nyilván eltérőek a vélemények.


Meggyőződésem, hogy sok baba szívesebben ürít szabad altesttel, mint becsomagolva és felöltözve (lásd fent a magunkra ürítés ösztönös kerülését) - míg meg nem tanulja, hogy ebben a kultúrában nem így szokás. Arról a babáról, akinek erre nem adnak lehetőséget, nem lehet megtudni, hogy így szeretné. Annak a pelenka lesz az igénye.



"Egy csecsemőnek annyi mindent meg kell tanulnia, ezzel ráér, mert nem természetes,hogy jelzi a pisit-kakit."


A csecsemőnek nem azért kell tanulnia, mert mi úgy döntünk, hanem mert a túléléshez szükséges, így van összerakva, mindenképpen tanul. Ha pl. pelenkázod, akkor azt, hogy az ürítéssel kapcsolatos testi érzetek nem fontosak; hogy ha érzi, hogy kell (mert érzi, ez is egy szükséglet, mint az éhség), akkor az senkit sem érdekel és a pisit-kakát egyszerűen a gatyába kell engedni, ahonnan az eltűnik, nem az ő dolguk, hogyan.


A pisit-kakit ugyanolyan "természetesen" jelzi, mint azt, hogy éhes, fázik, melege van, emberi közelségre vágyik stb. - vagyis mint minden más szükségletet. Ahogy nem tanulja külön, hogy sírni kell ha éhes, ugyanúgy nem tanulja külön, hogy nyögni és vörös fejjel grimaszolni kell, ha jön a kaka. Azt már tanulja, hogy milyen hangosan vagy mennyit kell sírni, hogy enni kapjon és azt is tanulja, hogy fontos érzet-e, hogy jön a kaka, reagálnak-e rá valahogy, vagy magának kell megoldania, ahogy tudja.



"Mindig vannak új és új módszerek, de ezek az újítások azért túlnyomó részt butaságok,csak frusztrálják a kismamákat."


A természetes csecsemőhigiénia nem tartozik az új módszerek közé. Évszázadok, sőt évezredek óta gyakorolják a világ minden táján. (Maradtak fenn ábrázolások róla, egy kínai metszetet és egy görög vázát láttam eddig, ha visszakapom a kölcsönadott könyvemet, szkennelek be képet.) Lehet, hogy a hír frusztráló, hogy másképp is lehet bánni a babákkal és vannak, akiknek úgy jobb - de erről nem a hír tehet. Maga a pelenkátlankodás, vagy gyakran emlegetett nevén az EC (elimination communication, az ürítéssel kapcsolatos kommunikáció) nem frusztráló az anyák, gondozók számára, hiszen nincs benne teljesítménykényszer - ez kommunikáció, lehetőség a kifinomultabb kommunikációra, nem pedig extra feladat. Vannak nehéz napok, ezekről itt, a blogban is beszámoltam, összességében mégis nagyon pozitív, felszabadító élmény.



"Az idő előtti bilire szoktatás (ti. mielőtt a húgyhólyag anatómiailag és a szervezet neurológiailag megérett volna a vizelet megtartására) KÁROS a gyerek pszichés fejlődésére, vizelési-székelési, stb. problémákat okozhat."


Visszatérő felvetés a szobatisztaság korai erőltetésének káros volta. Messzemenőkig egyetértek. A "korai" és az "erőltetés" azonban nem elválaszthatatlanok. Ez a pelenkátlankodás maximálisan gyengéd, a babára figyelő módszer, ez az egyik alappillére, fő indítéka és módszere. Nincs benne semmiféle erőltetés. A baba jelzi, ha nem akar pisilni és akkor nem pisiltetjük. Nem ül hosszan a bilin (vagy nem tartják "pozícióban"), épp csak amíg elvégzi a dolgát. A nagyokkal mi zökkenőmentesen hagytuk el a pelust annak idején, abszolút nem volt semmi gond a bili elfogadásával, mégis, ahhoz képest, ahogy Szirka intézi a dolgot, azt kell mondjam, hogy ők ücsörögtek a bilin, míg sikerült elengedni a dolgokat, Szirka meg ül, csorgat, feláll, mint pl. én.


Ezen kívül a visszatartás és az elengedés nem ugyanaz, utóbbi könnyen kondicionálható. (A hólyag egyébként már újszülöttnél is tartja a vizeletet, különben folyamatosan csorogna.) A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a gyerekek gond nélkül megtanulják tartani is egy kis ideig (ez épp elég, hogy eljusson a vécére) korábban is, mint a könyvek szerint "kell" - ha ezt tanulják és nem azt, hogy nem érdemes sem tartani, sem figyelni, hogy jön-e, sem "szólni", ha igen.


Ha a módszer tényleg ilyen károkat okozna, Kínában, Indiában, Pakisztánban, Dél-Amerikában, Afrikában vagy a hagyományőrző északi néptörzseknél csupa neurotikus és szorulásos ember élne. Valójában épp az ellenkezője történik, a pelenkátlankodással csökken az ilyen természetű problémák száma."

190. 117b1693d0 (válaszként erre: 189. - XXXT)
2012. nov. 3. 18:28
Ennél nagyobb bajunk ne legyen soha!:)
189. XXXT (válaszként erre: 186. - 117b1693d0)
2012. nov. 3. 18:10
:DDD Hát vannak ilyen kis energiabombák :DDD
188. KergePárduc (válaszként erre: 182. - Krisz42)
2012. nov. 3. 17:52
Szerintem ez hülyeség, már ne haragudj. Oké, van kínálat a tápszerből, van többféle is, de nem ok nélkül. Minden gyerek más, van amelyik nem óhajtja megenni csak az egyik félét, másik pedig a másikat. Nem hiszem, hogy csak kedvtelésből adnak tápszert a babáknak, lehet van ilyen is de minimális. Gondolj csak arra, hogy mibe kerül az, hogy ha valaki nem szoptat. Nem azért veszem meg drága pénzért, mert nekem épp nincs kedvem szoptatni -.-
187. Krisz42 (válaszként erre: 186. - 117b1693d0)
2012. nov. 3. 17:36
Nekem se a nagyfiam,se a kicsi most nem alszik már napközben.Nagy 2évesen felhagyott vele,kicsi 3évesen.Oviból szerencsée el tudjuk hozni,mert nem tudom mit csinálna.A lányom aludt csak.
186. 117b1693d0 (válaszként erre: 185. - XXXT)
2012. nov. 3. 17:23
Igazából nem nálunk már egy ideje nem a gyereknek van szüksége az ebéd utáni alvásra :D
❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook