PCOS - a leggyakoribb oka a női meddőségnek (beszélgetős fórum)

Szia Hajni!

Örülök, hogy jobb kezekben vagy!

Én endokrinológus-nőgyógyászhoz járok, eddig nem éreztem rajta, hogy elbagatelizálná a problémámat, de most kicsit félek, mit szól majd, ha a Metet "követelem rajta". Semmi másban nem látom az esély. Nekem is pm alulműködésem van mellette. Azt mondta, azt egy hónap alatt belövi. Szerdán lesznek meg a hormon eredmények. Ha a TSH-m a gyógyszeres kezelés mellett lejebbmegy, akkor a petefészek működése is valamelyest normalizálódik, de ezt figyelni fogja folyamatosan.

Mindenben szóról szóra egyetértek veled! A mozgást és a diétát is beleértve, de szerintem a Met is kell!!!

Sziasztok!

27 éves vagyok és kb 14 éve kezdődtek a problémáim. 1999ben rajta volt a papírjaimon hogy PCOS, de senki az égadta világon nem kezelt! Mensikimaradás, pattik, szőrök imitt amott és persze a túlsúly. Kipróbáltam az akupunktúrát is ami hatásos volt addig amig szurkodták a fülem és kemény diétát csináltam. Mikor azt mondták hogy szép lassan álljak vissza normál étkezésre nanáhogy a duplája jött vissza. Nem mondható el rólam hogy zabálok, falom az édességet és zsíros kajákat eszek. Mert ez baromira nem én vagyok!!! Szó szerint még a levegőtől is híztam. Persze először én is végig jártam a göröngyös utat, futkostam nőgyógyásztól nőgyógyászhoz akik folyamatosna szt szajkózták jöjjön vissza ha lefogyott. A legdurvább az volt amikor egy neves klinikán azt mondta a doki, hogy menjek el pszihológushoz mert azért van bajom, mert nem tudom feldolgozni azt hogy Apukám meghalt és a kövérségemet és azért nem kezel mert nem nyújtom a borítékot. Voltam vagy 16éves és félárva. Hát mondom köszi. Kaptam diane 35öt majd Cilestet, amik rontottak a helyzeten, mert mint az köztudott hogy a fogigátlók a PCOS és az inzulinrezisztenciának nem tesznek jót. Sőőőőőt!!!!!! Aztán meguntm és nem jártam egy ideig, vagyis 2007. márciusig dokikhoz, persze én kis tudatlan nődokihoz mentem, ráadásul magánhoz. Aki egy alul bekukkantott és megállapította hogy nekem nincs PCOS-em hanem egy hozzá hasonló stresszbetegség. A kettő között a különbség hogy a PCOS meddőségt okoz és nem gyógyítható, a másik meg igen. Letörtem mint állat. Hittem neki és elkezdtük a petefészek stimulációt hogy legyen peteérésem Clostilbegittel, Choragon tüszőrepesztő injekcióval és hogy mérem a hőmet reggelenként és erről görbét vezetek. Na ezt bírtam egészen júliusig, mert semmit nem használt a sok hülye gyógyszer, amire a doki nem tudott magyarázatot adni, csakhogy azt hogy fogyjak le. Persze ő nem nézett se uh-val sem nem nézetett hormonokat hogy javulok e vagy van e egyáltalán peteérésem. Egy rakás pénzem bánta. :( Aztán böngészgettem a neten, meg volt egy itteni topiktársam aki mondta menjek el endokrinológushoz és vizsgáltassam ki magam és ajánlotta a www. pcos.hu honlapot. Én persze biztos voltam benne végig hogy PCOS em van. Hisz ott voltak a tünetek és folyamatosn híztam! Szóval vettem a bátorságot és bejelentkeztem egy neves PCOS "guruhoz" igaz magánrendelésre mentem, de már nem érdekelt hisz rengeteg pénzt kölöttem eddig is dokikra akik szart sem értek csak néztek rám bután ha kérdeztem és július 26án el is jutottam hozzá. A honlapon kiokosodtam hogy milyen hormonkat kell nézetni és elmentem a nőgyogyimhoz, elmondtam mi a szitu és ő kiírta ezeket a hormonokat meg a hüvelyi uhut. Így időt spóroltam meg és már kész laborral mentem az endodokihoz aki kimondta a pcos-t és a súlyos inzulin rezisztenciát és el is magyarázta hogy mi is ez a betegség, még rajzolt is hogy megértsük a férjemmel. És mondta hogy ne keseredjek el mert igaz hogy jelenleg meddő vagyok de fél év után akár spontán teherbe is eshetek. És hogy baromi szerencsém van hogy nem csináltam tovább a stimulációt mert kimerült volna, leállt volna a petefészkem termelése így 27 évesen. Felhívta a figyelmemet hogy mozgás+diéta+metformin a kezelés! Megkaptam a gyógyszert és július 26 óta fogytam 5-6kgt mozgással+"diétával" és a mettel. Voltam 3 hónapos kontrollon is ahol azt mondta a doki hogy kezdek javulni. Bár az eddig 3x1 500mg helyett 3x1 850mgot kaptam. Hőmet nem mérem, nem stresszelek rajta, élem életem és próbálom elfogadni a helyzetet és a tényt. Ja és mellé kiderült hogy alulműködik a pajzsmirigyem is és arra is kaptam gyogyit. De mostmár pozitivabb vagyok hisz kezelnek! És elindult a fogyás is, bár még a szénhidrát diétát kell még csiszolnom!

Szóval lányok ne nőgyógyászhoz menjetek, hanem endokrinológushoz mert a PCOS az anyagcsere betegség aminél nagy szerepe van a hormonoknak is!!!!A nőgyogyi csak a cisztákat látja és nagyon, hangsúlyozom nagyon sok esetben a dokik nincsenek képben evvel a betegséggel, még a meddőségi klinikákon sem!!!!! Tapasztaltam!

És mégvalami: Aki még nem ismeri az tanulmányozza a következő oldalt nagyon nagyon sokat:

[link]

NEM FELADNI!!!!!!A GYÓGYSZER NEM CSODASZER, HANEM KELL MELLÉ A DIÉTA ÉS A MOZGÁS HACSAK NAPI 10PERC VAGY BUSZ HELYETT SÉTA.

Mindenkinek!

Többször mondták már nekem is hogy ,hogy sokan akkor esnek teherbe ha már lemondtak róla.

Az orvosok szerint ez azért van, mert a görcsös akarás miatt egy bizonyos hormon szint megnövekszik és úgy hat ki a szervezetre mintha "fogamzásgátlót szednénk".

Ez a dolog érdekes!

Mert van aki teljesen letőr, feladja, de van aki utána spontán teherbeesik. A barátosném évekig próbálkozott, miután új törvény született: kettőre csökkentették a támogatott lombikok számát, és neki pont akkor volt, és sikertelen volt, gondolom teljesen lemondott róla. Egy hónap múlva spontán lett terhes. Mondjuk egyik hónapban mindent megtettem, amit emberileg lehet, a következőben sokkal(!) kevesebbet, és akkor sikerült. Lehet ez csak véletlen...

Szia Emike 76!!!

Először is szeretném megköszönni azt hogy leírtad a tapasztalatodat a II.számú klinikával kapcsolatban. De ki volt az a doki akihez jártál?

Másodszor én is szeretnék neked mesélni egy rövid történetet. Én Debrecenbe jártam a meddőségi klinikára inszeminálásra.Volt ott egy házaspár akik szintén molettek voltak. Több inszemináláson vettek részt sikertelenül. Épp az utolsó inszemre ment amikor a doki azt mondta neki, hogy ha ez alkalommal sem sikerül akkor elküldi "pihenőre" amig le nem fogy .Mert hiába is próbálkoznak úgy sem fog sikerülni. Pár héttel később találkoztam vele és mit láttam a kezében? Kismama könyvet.Úgyhogy mindent bele,amíg bizakodni tudunk addig semmi sincs veszve.

Nekem is mondták már hogy nem tudnak rajtam segíteni, de valahogy az egyik fülemen bemegy és a másikon meg ki. Ezért szeretném megpróbálni pesten a II.sz.klinikát és azon belül Ács Nándort.

Bár én nagyon messze lekom pesthez de remélem megéri elmenni.

Szia!

Üdv a körünkben, noha jobb lett volna vidámabb fórumban összefutni.

Én most más oldalról közelítem meg a dolgot, mint Vanet, a lelki részt leírta és igaza is van! És a testi-fizikai részt írnám inkább akkor. Lehet ez így túlzásnak hangzik, de egyedül nem nagyon fog menni. Pcos-nak nagyon nehezen jön a baba, viszont elveszíteni nagyon könnyű. Itt az én esetem. A pcot-t nem rég diganosztizálták, szerencsére viszonylag korán, vagyis nem vagyok előre haladott állapotban, kb 1-2 éve lehet, max. 3. A babánka 16 hónapot vártunk így is, orvosi felügyelet mellett, hormonnal "hoztuk össze" nagy nehezen, de a 6. héten elvesztettük.

Az biztos, hogy hormonális gondjaid vannak. Ezen pedig egyedül nem nagyon lehet szerintem változtatni. Én is váltottam orvost, én is nagyot csalódtam, de kereni kell másikat! Ha segít neked, a tünetek is javulhatnak, és a kilóktól is könnyebben szabadulsz!

Ne érts félre, a próbálkozásaid nem hiábavalók! A mozgás ez egyik fő terápia ebben a betegségben. csak így tovább. De szerintem keress fel egy szakembert.

Sok sikert! És gyere hozzánk, ha beszélgetni támad kedved!

Kedves Emike!

Köszi, hogy megosztottad a történetedet. Azt hiszem sokszor a foganás lelki eredtű is, akkor amikor el tudjuk engedni a belső feszültségeinket, akkor a kicsi baba is "szívesebben" jön közénk. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de szerintem a babavárás, várandóság, teherbeesés és a psziché között nagy az összefügés. A mi kis babókánkat nem akartam görcsösen, persze most végtelenül boldog vagyok, de azt hiszem ha nagggyon akartam volna akkor nem jött volna össze ilyen könnyen. Lelkileg kell görcsmentessé válni és kiegyensúlyozottá. Bízom benne, hogy most ezeket a sorokat senki sem úgy veszi, hogy osztom az észt :), mert nem ez a szándékom.Emike! Szerintem nagyon jó, hogy elkezdtél figyelni a testedre, és hogy teszel is a változásért!!! Ez már fél siker! Szinte biztos vagyok benne, hogy ha önmagaddal harmóniába kerülsz a nőgyógyászati problémáidban is változások lesznek!! Ne add fel, fiatal vagy és semmiről sem késtél le! Én drukkolok! :)

Sziasztok! Leírhatom én is a történetemet? Én talán 20 éves korom óta tudom, hogy cisztáim vannak. A menszeszem soha nem volt rendszeres és gyerekkorom óta túlsúlyos vagyok. Amikor a doki nekem ezt megmondta, mindjárt az jutott eszembe, hogy akkor most nekem nem lehet gyerekem. Éveken keresztül fogamzásgátlót szedtem, és egy másik gyógyszert a szőrösödés ellen. Most 31 éves vagyok, több mint egy éve nem szedek gyógyszert. A családban sorra születnek az unokák, unokahugok, öcsikék, én meg fájó szívvel örülök nekik. Valahol én is azt érzem, hogy nekem nem adatik meg az a boldogság, hogy anya lehessek. És ami még nagyon bántó, hogy állandóan azzal csesztetnek, hogy nekem mikor lesz már gyerekem. Annyira utálom ezt az érzést. Ráadásul már annyit csalódtam az orvosokban, hogy kedvem sincs ahhoz, hogy valakit felkeressek. És persze azt sem tudom ki legyen az a VALAKI. Most rendszeresen tornázom és figyelek az étkezésemre, de hát a 114 kiló, az 114. Egyik napról a másikra nem leszek nádszálkisasszony. Azért írok Nektek, mert soha senkivel nem tudtam erről beszélni, mert vagy nem értette meg, vagy nem éreztem úgy, hogyha elmondanám neki akkor megértené. Itt azt hiszem Mindegyikőtök tudja miről is van szó és már maga az jó érzés, hogy az ember ilyen társaságben lehet.

Örülök Vanet a kismamaságodnak!!!! Jó egészséget kívánok Nektek!!!!

Sajnálom Cicus! Azt hiszem itt mind elmondhatjuk, hogy sok hasonló szitu van. Engem is zavar az itt ott megjelent egyenlőre még csak "pihe", de nem tudom, milyen tünet kell, meddig kell várni, hogy végre valaki felírja ezt a nyavajás Metet!

Meg fogom szerezni! Nem fogom megvárni, hogy ez egyre nyomasztóbbá váljon. Majd szakállam nő, mint egy nagymamának, de a bőröm olyan, mint egy tinié? 27 évesen, ezt el kellene viselnem? Meg mondják, hogy nem vagyok túlsúlyos. És akkor most várjuk meg míg az leszek, akkor fogunk valamit kipróbálni?

Na, most jól kiakadtam, de végülis napjában háromszor akadok ki ezen. Tegnap a fürdést is végigbőgtem, ha így megy jövő nyáron, már stranda sem merek kimenni. :(

Nálunk a környezet nem érti ennek a lélektani hatását. Ugyan már, olyan fiatal vagyok, majd lesz..bla-bla...

És majd jönnek, a "na ugye én megmondtam"-mal.

Egyébként furcsa, valaki írta, azt mondták neki:magának nem lesz gyereke. Szerintem egy orvos ilyet sosem mondhat ki. Pláne nem egy huszonévesnek, mert annyira sok lehetőség van, noha korlátokat szab egy betegség, de ezt így kijelenteni felelőtlenség!Előbb talán próbálkozni kéne, év végigjárni az ARP göröngyös útjait, utána lehet ilyeneket mondani,akkor már nem alaptalanul.

Örülök, hoyg kicsit feléledt a topik.

Nálam pont fordítva van mint Vanetnél, a dokim soha nem mondott eddig ilyet, de én érzem, hogy akár mennyire is vágyom rá, soha nem lehetek anya. De most már érzem, hogy a doki is kedzi feladni, mert semmi gyógyszerre nem reagál a szervezetem.

Csütörtökön megyek hozzá egy nagy beszélgetésre, nem tudom mit tud még csinálni, valszeg műtét lesz a vége, de én már nem hiszek benne.

Borzasztóan érzem magam, egyrészt a pattanások és a szőrösödés miatt (már az államon is nőttek), másrészt minden uh után órákig bőgök, mert a váró telen van terhes nőkkel és én meg ott ülök mint egy rakás szar és úgy érzem nem is vagyok már nő, ráadásul tegnap hívott fel boldogan a legjobb barátnőm, hogy babát vár, aminek persze mint barát nagyon örülök, de belül annyira fáj, hogy én nem lehetek az és nem tudom a párom meddig bírja.

Nagyon örülök neki, tényleg!

Én is pco-s vagyok,kb. 3 éve derült ki. A doki is rávágta,hogy meddő vagyok. Azóta szerencsésen megműtöttek és van egy tüneményes kisfiam!

Senkinek nem szabad feladni!

Szia Vanet! Köszi, hogy ezt megosztottad velünk, és a jókívánságokat is! Nagyon nagyon sok szerencsét, jó egészséget kívánok a terhességhez és persze majd a továbbiakhoz is.

Hát drukkolok, hogy minden rendben menjen veled, én már "kissé" szkeptikus vagyok, de azt talán jobb ha most nem írom.

Sziasztok! Szeretném megosztani a történetemet a témával kapcsolatban. 12 éves korom óta menstruálok, totálisan összevissza. 20 éves koromig nem zavart, bíztam benne majd kinővöm, akkor mentem először orvoshoz, aki azonnal kimondta, hogy Pco-ban szenvedek és valószínű nem, vagy nagyon nehezen lehet csak gyerekem. A műtét lehetősége is felmerült. Belülröl valahogy úgy éreztem, hogy nincs ekkora gond. Nem akartam se műtétet, se mást, éltem tovább az életem. ( kicsit még kényelmes is volt, hogy 3-4 havonta, valamikor csak félévente volt vérzésem, mert így szabadon sportohattam.) 24 évesen találkoztam a "másik felemmel" fél év után elkezdtem szedni a tablettát, és életemben először (persze a stimuláció miatt) rendszeres volt a menstruációm. Idén fél évre egy lehetőség miatt külföldre mentem, páromat itthon hagytam :( és abbahagytam a gyógyszert.Persze a menstruációm teljesen kimaradt. Októberben hazajöttem, mentem dokihoz, aki csóválta a fejét és kimondta, hogy jelen állás szerint meddő vagyok.

Két hétre rá teherbeestem!!!! Műtét nélkül, bármilyen beavatkozás nélkül, most 7 hetes kismama vagyok!!! Csodának élem meg, de az az igazság, hogy valahol mindig éreztem, hogy anyának készülök, és amikor az orvosok beszéltek hozzám, akkor is volt bennem egy olyan meggyőződés, hogy amiket mondanak, azok a puszta tények, de a foganás az ennél jóval több! Szóval én mindenkinek kívánok egy nagy adag hitet és reményt a leendő babákhoz! Ja és sok boldogságot!!

Szia Nikice! Itt is!

A pattanások engem is nagyon zavarnak.....

Sziasztok, Szia Szamó itt is!

Én most szeretnéka sarkamra állni, mert romlik az életminőségem azáltal, hogy már a köldököm körül is szőröcsckék jelentek meg, hiába szőke, engem nagyon zavar, ill. a pattis bőr, olyan vagyok, mint egy tinédzser. Metformint akarok!!!!

Sziasztok!

Csatlakozhatok?

Kb. 1 hónapja derült ki, hogy PCO-s vagyok....

Szia szoriagi!

Én a debreceni Kaáliba járok, Pco-s vagyok. Nem kimondottan a PCO-val kezelnek, hanem a babáért küzdünk. Ha érdekel a dokim neve, jelentkezz priviben!

Sziasztok! Van olyan köztetek akit a Semmelweis egyetem II.Női Klinikán kezeltek PCO-val.

Kiváncsi lennék a tapasztalataitokra.

Az is érdekelne hogyha valaki Debrecenben vagy Nyíregyházán ismer olyan orvost aki a PCO-t kezelni tudja gyógyszeresen. Ha tudtok segitsetek.