Pasira vágyok aki törődik velem! (beszélgetős fórum)

félsz a konkurenciától?

:)

Hol vagy TE ebben az egészben?

Azt mondod, a gyerek miatt, hogy ne szakítsd el az apukájától... azt mondod a párod miatt, mert összetörne...

És Te?

Mit akarsz Te?

Neked mi lenne jó?

Hogyan tudnád azt elérni, hogy Neked is jó legyen?

Hiszen érdemes vagy rá, hogy boldog legyél!

Ezt tudnod kell!

Megérdemled! Úgyhogy tegyél félre minden mást, és csak arra koncentrálj, hogy Te mit szeretnél!

És ami Neked jó, az jó a gyermekednek is, hidd el!

Neki az a legjobb, ha az Anyukája boldog!

Ebben a pici korban még a gyerekek össze vannak lelki szálon kötve az anyukájukkal.

Nem az apukájukkal, hanem az anyukájukkal.

Ahogy Te érzed magad, úgy érzi Ő is.

Ha boldog vagy, akkor Ő is.

Ha feszült vagy, akkor Ő is.

Légy boldog bármi áron! Magadért, és a kisbabádért! Semmi mással ne törődj! A többi nem számít, hidd el! A többi majd megoldódik magától! Vagyis Tőled :)

A Te boldogságodtól fog megoldódni minden más!

Ilyen egyszerű az egész. Keresd meg Önmagad ebben a katyvaszban, és adj magadnak előbb Te szeretetet! Adj magadnak időt! Az idő fontos! Legyen időd csak Magadra is!

Popper Péter mondta egy előadásán, hogy van, aki azt mondja, hogy azért akar a rossz házasságban megmaradni a férje mellett, mert gyereke van, és, hogy a gyereknek jobb így, és van, aki azért akar elválni a rossz házasságából, mert gyereke van, és a gyereknek szerinte jobb így...

Tanulságként azt mondta, hogy ne hárítsuk arra a szegény gyerekre a felelősséget, és ekkora terhet! Aki maradni akar, az arra, aki válni akar, az meg arra találhat ezerféle okot, élen a gyerekkel. Azt mondja, legyünk "felnőttek", és vállaljuk fel, hogy SAJÁT MAGUNK MIATT döntünk úgy, hogy maradunk, vagy válunk. Ez a MI döntésünk, nem a gyereké, és ne varrjuk a nyakába!

Ez iszonyatos teher Neki! És, még ha ki sem mondjuk, ha csak gondolatban "varrtuk" az Ő nyakába a felelősséget, akkor is megérzi!

Döntsünk magunk miatt és a döntésünkért mi vállaljuk a felelősséget.

És még azt is mondta, hogy egy kapcsolat addig jó, és működőképes, ameddig "úton vagyunk benne". Ez a gondolat nekem nagyon tetszik. Főleg, amióta igazán át is érzem, hogy ez mit jelent!

Valószínűleg magadon kellene valamit változtatnod... Minél kevésbé vagy ragaszkodó, annál jobban ragaszkodik majd a párod Tehozzád!

Ha csinálsz magadnak programot, ha elfoglalt vagy, ha nem Ő köré építed az életed, akkor előbb-utóbb Ő akarja majd vissza a Te törődésedet!

Vagy ha mégsem, akkor találni fogsz olyan pasit, aki igen.

De csak akkor, ha nem keresed görcsösen, ha rátalálsz saját magadra, és sugárzod magadból azt, hogy nem érdekel az se, ha egyedül vagy, mert Te jól érzed magad a bőrödben így is, úgy is.

Akkor mindenki Téged akar majd!

De ha kifejezett "életcélod", hogy olyan párt találj, aki törődik Veled, akkor az marhára taszító tud lenni...

Pont az ellenkezőjét éred el annak, mint amit szeretnél...