Pasik ballépései -ha kockásra röhögött hasat akarsz, csak olvass bele :))- (beszélgetős fórum)

Kissé idős nénire vigyázok a gyakorlati helyemen,hogy nehogy fel akarjon kelni a tolószékből,mert hát sajnos már menni nem tudott szegény.Közben irtó nagy sürgés-forgás támadt a nővérpultnál,mert valaki rosszul lett és ide-oda rohangáltak a nővérek és ápolók...Néni közben mondja a magáét nekem, majd egyszer csak megszólal:

"most nézd meg ezeket is, taktikát váltottak!"...s persze mindezt angolul..."Look at them, they changed the tactic"....azt hittem lefordulok a székről, alig tudtam visszafojtani a röhögést...

Középiskola,végzős évfolyam, utolsó pár fizika órán már csak mindenféle találóskérdésekkel szórakoztattuk egymást...A rettentő szigorú fizika tanár örökké a vezetéknevünkön szólított bennünket.Kihívja a következő tanulót a táblához....

"Szabő"....nah, volt ott is hullámokban röhögés...

Jók vagytok nagyon, ide "járok" vigyorogni majdnem minden nap:)

Nálunk a múltkor férjem nézte furcsán, ahogy bőrradír szappannal (jó szemcsés) habosítom a kezem, majd lemosom vele az arcom. Aztán mondta, hogy ő a szappannal dörzsölte a saját arcát és túl durva volt...:)

Jót mosolyogtunk:)

Konyhában morog a lányom, miközben a kaját melegítem. Nézem a kiccsajt, ő morog, és imígyen szól be:

"Ne nézz engem! Főzzél!" :)

Azt hiszem, elérkezett az a pont, amikor a gyereket többé nem engedem be a vécére, miközben ott ülök.

De erről is én tehetek, mert a konyhában mindig az orruk elé dugom a fahéjat, a zsályát, a vaníliát... Úgyhogy ne csodálkozzak, amikor a lányom a vécé ajtajában azt kérdezi:

"Megszimatolhatom a kakidat?"

Ez a sztori velem történt. A kisfiam 6 hetes volt, amikor először mentem vele baba-mama tornára. Bébihordozóban vittem. Megérkeztünk a tornaterembe ahol az előtérben leraktam a hordozót egy tornapadra. Levettem a kabátom és épp a cipőmet húztam le, amikor egy nagy koppanást hallok. Hát a hordozó leborult a padról és oldalra dőlve feküdt a földön. Nagyon megijedtem, gyorsan felkaptam és néztem nem történt e a gyereknek valami baja. De semmi sírás csak nézett rám nagy szemekkel.

Apjuknak csak egy jó pár hét elteltével mertem elmesélni a dolgot, hogy milyen gondos anyuka vagyok. Azóta inkább a földre teszem a hordozót onnan nem esik nagyot a gyerek aki most már 6 hónapos. És legalább megtapasztaltam, hogy mennyire biztonságos a hordozó.

Köszönöm, hogy ezt ÍGY leírtad:) Azt hiszem évek óta nem nevettem könnyesre magam:D

A kétévesem nem is értette, mi van velem, jött és vígasztalt percekig, hiába mondtam neki, hogy előfordul olyan, hogy valaki a nevetéstől sír:)

Sütit sütöttünk a fiammal, akinek a kedvenc Minimaxos meséje a Vízcsepp mester (Minimaxos anyukák előnyben). Párbeszéd:

- Ezt honnan tudod ezt a sütit?

- Tévéből.

- De kitől?

- Stáhl Judit nénitől.

- Saojen nénitől??? (a Vízcseppen az egyik szereplő).

Eszembejutott egy sztori. Anyukám mesélte hogy lehettem olyan 1 éves , templomba készültünk. Anya felöltöztett szép fehér ruhácskába és lerakott a szönyegre mert kiszaladt adott a malacoknak vizet. Én azalatt az idő alatt nagyon lazán kihamuztam a szobába a cserépkályhát!:) Aznap nem mentünk templomba és anya öltöztethetett át:):):)

Öcsémmel gyerekkorunkban folyton versenyeztünk mindenben. Egyszer azon hogy ki bir magasabbra mászni a cseresznyefán, öcsém győzött csak az volt a bibi hogy lemászni már nem mert ugyhogy kelthettem fel apát aki reggel jött haza az éjszakás műszakból hogy hozza le öcsémet a fáról:):)

:DDD

Ez nagyon aranyos!!!

Eszembe jutott nekem is egy vicces sztori. Volt egy nagyon jófej tanárom. Egy idősebb úr volt, nyelvjárásokat tanította, de olyan szenvedéllyel, hogy ezt a "töltelék" órát élveztük a legjobban! Magnófelvételeket készítettünk neki a gyűjteményébe, meg minden, szuper volt!!! Fájt a lába, így az év vége felé nem ment be a suliba, hanem mi jártunk hozzájuk. Ott ültünk a nappaliban a rengeteg könyv között szétszórva... Utolsó órán, mikor beírta a jegyeket az indexbe, megkínált a saját készítésű borából. Ittunk egy kis pohárnyit, aztán mentünk, én fel egy hegyre, a koliba a barátomhoz (most már a férjem). Elég hosszú volt az út (egrieknek: majdnem a Szépasszonyvölgytől a Kunkoliig), és május volt, nagyon meleg, úgyhogy, mire felértem a koliba, a fejembe szállt az alkohol és be voltam csípve rendesen. Pedig keveset ittam, de gondolom, nem volt vizezett és a meleg meg a távolság... A férjem először ledöbbent, utána ott röhögött rajtam, meg a szobatársa is, akit én akkor még nem nagyon láttam józanul, csak lesett, hogy leköröztem, már reggel 10-kor részeg vagyok... :)

Szép emlék... :)

Sziasztok!

Egy pár napja találtam erre a fórumra. Végigolvastam és néha könnyesre röhögtem magam. Közben eszembe jutott egy sztori a középiskolás tanáromról. Lehet, hogy így leírva nem lesz olyan poénos de azért megpróbálom.

Szóval a tanárék város szélén laktak, az iskola meg a belvárosban volt, így mindennap (amikor nem esett az eső vagy a hó) biciklivel jött be az ürge tanítani. A legkisebb gyereke óvodás volt, így őt is hozta magával a biciklin.

Egyik tavaszi reggel mielőtt a gyereket elvitte volna az oviba valamiért beugrott az iskolába. Persze közben megkezdődött a tanítás, így bejött megtartani az órát nekünk. Már vagy 10 perce magyarázott a táblánál, amikor hirtelen észbe kapott, hogy a gyereket kint felejtette a biciklin. Hát azt a röhögést ami az osztályon végighullámzott...

Na a gyereket behozta, miután már úgyis késésben volt az oviból, már mindegy volt hogy mikor viszi.

A gyerek odaállt a tábla elé és elkezdett rajzolgatni. A faszikám megsimogatta a fejét és annyit mondott: kis szamaram. (A tanárt Lada Csabának hívták). Na újabb röhögés az osztályban, hogy ott a Lada szamara...

A férjem elég feledékeny, sokszor rá kell telefonálnom, ha valamelyik elintéznivaló fontos. Péntekenként ő hozza haza a lányunkat az oviból ebéd után.

Egyik pénteken jön haza, beszélgetünk, ebédel, kérdezem, hol a csajszika, kint maradt játszani az udvaron? A férjem elsápadt, felugrott, kapta a kabátját, és elkezdte húzni a cipőjét. Elfelejtette elhozni a gyereket az oviból... :D

"Az utca népe rajtam röhög."

:D