Pasik ballépései -ha kockásra röhögött hasat akarsz, csak olvass bele :))- (beszélgetős fórum)

jaj, hát kell az :) a nélkül nem kerek a világ.

Fiam barátja itt aludt, este ettek pattogatott kukoricát, persze a szobában. Reggel a ki nem pattogott szemekkel dobálták egymást :), egyszer csak jönnek ám megszeppenve, hogy a fiam fülébe belement a kukorica és nem tudják kipiszkálni, egyre csak beljebb csúszik.

Hát nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.

Szemöldök csipesszel sikerül kiműtenem, de már a szemem előtt lebegett, hogy a fülészeten ehhez mit fognak szólni.Vasárnap. :))

:DDD

A kicsik remek megfigyelok. Itt az ideje egy nagygeneralnak a mamanal :D

Na ma történt még egy érdekes eset :) Nálunk az a szokás, hogy ebéd után le szoktunk kicsit pihenni, legalábbis nem ugrálunk annyit, mint délelőtt. Apukám meg szépen megvárta amíg anyum meg én elvonulunk, ő meg csendben kisomfordált a hátsó ajtón ( ha a bejáraton keresztül megy azt halljuk) és elment a kocsmába. Mitadisten pont szükség lett volna rá ezért kerestük és rájöttünk, hogy hát elment. 2 órával később hazatért. Most anyum megkérdezte, hogy hol volt délután , apum válasza ő benn volt a nappaliban. Anyum mondta neki, hogy de kerestünk és tuti nem volt ott, ezért jobb kifogást nem találva, apum végső válasza: ő már nem tudja, hogy hol volt...

A férfi fantázia határtalan :)

Sziasztok!

Most találtam rá a fórumotokra, és nagyon tetszik :) hát bizony én is büszkélkedhetek egy pár férfias sztorival, de most nem a páromról, vagy a fiamról van szó ( egyik sincs :P ), hanem apukámról.

Horvátban nyaraltunk apartmanban és a tulajdonosok felettünk laktak. Sajnos nálunk nem volt mélyhűtő, pedig kellett volna, ezért a háziak elrakták a fagyasztott kajánkat a sajátjukba. Aztán apukám gondolta elkéri egyik nap és megkérdezte tőlünk, hogy mondják angolul, hogy kérjük a kaját. "Please give me our frozen food"- válaszolna nővérem. Apukám újonnan szerzett tudásával odaállt a háziak elé és két szó csúszott ki a torkán : GIZ MÍ! Hát volt ám röhögés rendesen.

Vagy mikor előadta (szintén Horvátban), hogy menjünk fesztiválni :)))

Hiába a gyerekszáj...

Az enyém csak a nagynénjével közölte, hogy miért jössz mindig hozzánk, úgy unom hogy idejössz!

Egyet elértünk, szombatonként nem reggel 8-ra állított be, így lehetett tovább aludni:D

Fiam remek kritikai érzékkel bírt már 4-5 évesen is.

Ülünk a teraszon anyóssal és beszélgetünk, fiam játszik a hugával a földön. Egyszercsak megszólal:

- Te, mama, olyan szőrös a lábad, nem gondolod, hogy ideje lenne megborotválkozni...

és még nem volt vége a mondatnak, így folytatta:

- ...és a szakállad is szúr, ha megpuszilsz!

Hát nem tudom, hogy hogy nem nyílt meg a föld alattam :DD

Sziasztok,

Ezt nemrég hallottam:

Anyuka-Jajj kisfiam hol ütötted meg magad, nagyon fáj?

Gyerek-Ott a szekrénynél!

:-)

Diplomát az ecserin! Nem elveszett kispasi!

Nekem három jutott ki belőlük, legújabb közös szösszenet:

Ciki vagy nem, de ebben a hónapban hamarabb elfogyott az apró, ami a kenyérpénz. Eszembe jutott, hogy a középső fiam perselyét feltöltöttük, van még itthon valamicske apró, nem kell automatához menni.

Mondom neki adjon "kölcsön"

Középső: - De anya az az én befektetésem nem a tied!

Én: - Na de kitől kaptad?

K:- A fogtündértől!!

Én:- Irigy vagy!

Beszállt a küzdelembe a nagyobbik is.

- Hagyd öcsi, anya nem érti hogy ez elvi kérdés!!!

Hogy a legkisebb se maradjon ki, ő is beszállt a nagyok mellé:

- Különben is azt mondtad anya, ez nem ér egy büdös fityinget sem!

Szerintem a gyesre gondolt a lelkem. Minden esetre azt már megtanulták, hogy a pénzre vigyázni kell. Én meg mehettem a bankomathoz.

Fiacskát elvittem az iskolai nyalt napra. Itt meg lehet nézni az elsősöket, vagy a negyedikeseket (akiket a jövendő elsős tanítónénik tanítanak), s ami a legfontosabb, az ifjúságot is el lehet vinni.

No én is megtettem ezt és elvittem a fiamat. A negyedikesek óráit néztük meg, mert kíváncsi voltam a nagyhírű Ancilla nénire, akihez a fiacska szeptembertől járni fog.

A negyedikeseknek éppen magyarórájuk volt és az igéket tanulták. A fiam első negatív élménye az volt, hogy az egyik lány megjegyezte, milyen aranyos ez a kisfiú. A fiam rögvest besértődött, hogy ő már nem kisfiú, hanem nagyfiú.

Szóval a gyerekek csoportokat alkottak és a fiam csak azt látta, hogy mindenféle csalakvést és létezést jelentő szavakat kurjantanak időnként, továbbá mondatokat alkotnak bizonyos szavakkal.

Utána a testnevelés órán a cselgáncs-alapú tornaóra bemelegítő gyakorlatait magától végigcsinálta (majdnem megzabáltam annyira édes volt). Közben egy anyukával hülyéskedtünk, hogy én mennyire nem szerettem az iskolás és semmi baj nincs, ha fiam sem, mert akkor veszek neki egy diplomát az Ecserin.

A fiam ez élményeit az alábbiakban összegezte a nagymamájának: - "Az iskola nem túl érdekes, mert én már mindent tudok, ami ott volt, a cselgáncs óra meg egy semmiség nekem. Az egyik KISLÁNY azt mondta nekem, hogy kisfiú vagyok, pedig már nagyfiú. Apa és anya nagyon ragaszkodnak ehhez az iskolához, de nincs semmi baj, ha nem járok, mert apa azt mondta, hogy akkor majd vesz nekem egy diplomát az Ecserin."

Na újabb hülyeség. Túl azon hogy az egész hetünk eszméletlen volt.A zömét a párom követte el.

Hétfő: megérkezett a mosogatógép alkatrésze. Miután jótállás már nincs rá, párom szét-összerakta. Működik, csak kimaradt két csavar...

Kedd: autó nem indul. Ja az aksit vissza kéne tenni a töltőről..

Szerda: 13-a. No comment. Függönyt elhúztam, jött vele két pohár a konyha szekrényről. A készlet lassan elfogy.(Ez kivételesen nem az én napom volt. Párom dolgozott nem mesélte mi volt...)

Csütörtök: fűnyírás. A gép nem indul. Párom megy benzinért. A gép elektromos...

Péntek: reggel elviszi a legkisebb fiút oviba. Csak nevelés nélküli munkanap miatt nincs ovi, múlt héten aláírta, hogy nem visszük. Még jó hogy az óvónéni ismer, jót nevettek, majd még búcsúzásul mondja neki, "akkor délután NEM jövök a gyerekért.Mire az óvónő: miért a testvére kíséri haza? (Még jó hogy nem a bátyja kísérte reggel!)

Hívom kettőkor testvérét, ne menjen be az oviba, nincs ott öcsi. Mire ő: már rájöttem, itt vagyok az ajtó előtt.

Szombat: na ezt túléltük valahogy.

Vasárnap: ma csak a süti landolt a földön. Most van krém, de nincs mire rákenni. (Ez is én voltam.)

Szerencsére vége a hétnek!!!

Általában amelóhelyen olvaslak titeket,és sokszor néznek rám furán a munkatársak...

De akinek megmutattam,mindenki rákapott...

basszus nem bírom abbahagyni, és még csak a 70. oldalnál tartok

de kockásodik a hasam...

Kicsi férfiak beszólása, igen korán kezdik.

pl: Nagy fiam majd' 14 évével ül a nappaliban a teraszajtó előtt, függöny elhúzva.

Én: Mit csinálsz? Mit nézel?

Ő: Hagyj anya, kamaszodom...

"Vagánykodjunk a gyerek tudásával" című szitunak is nevezhetnénk a következőt:

- Milyen színű kabát van a bácsin?

- Olyan kabát van, amilyet felvett... :)

Sziasztok! most találtam rátok. Több nap kellett mire végigolvastam az elejéröl.

Gyerek ovis volt, orvostól át a zebrán a gyógyszertárba. Megszólalt félősen hogy neki most LÉPCSŐHURUTJA van?