Pánikszoba (beszélgetős fórum)
Úgy érzem, hogy ő kell nekem. Tegnap belegondoltam, hog ymilyen lenne ha nem lenne, és nagyon rossz, nem is tuodm, hog ymi lenne velem nélküle. Azt tudni kell, hogy 21 éves vagyok, ő 27. Mind a kettőnknek volt már komolyabb kapcsolata, és emiatt is ugy gondolom, hogy el tudom dönteni, hogy nekem ő kell.
Csak még lehet hogy nem nőttem fel teljesen. Iszonyúan féltékeny vagyok, teljesen alaptalanul. nem jár nélkülem szórakozni, nem kocsmázik, nem csajozik...
Félek, hogy ha nem vagyok vele, ami hetente kb 2szer alőfordul, akkor nem hiányzom ugy neki, mint ő nekem...
pedig tudom, hoy szeret, nemcsak azért mert mondja, érzem is, kimutatja, minden mozdulatával. Nem tudom, hogy miért félek ennyire...attól hogy elveszitem(????). És lehet, hogy a stressz is ennek köszönhető...vag ymár nem tuodm...
amugy arra gondoltam, hogy elkezdek naplót irni, mert azt mondják, hogy akkor a "dühömet" és az érzéseimet oda irom ki, és igy nem fogok feleslegesen problémázni a hülyeségeken...
wáh :(
Egyszerű: rajta vezeted le a dühödet.
Vagy vizsgáld meg magad: tényleg vele akarod leélni az életed? Nem ő az igazából, ami dühít? Lehet, hogy jobban megszervezi a napját, kivitelezi a dolgait mint te?
Ha így nyilvánulsz meg, szerinted többet fog veled foglalkozni? Inkább épp ellenkezőleg. :(
Higgadj le! Ha egyedül vagy, tarts egy kis önvizsgálatot. Szerintem jót fog tenni, és nem csak neked. :)
Ez is igaz, a gyerek az első. :)
De egy közös séta nem kerül semmibe. :)
A masszázs se, ha egymásnak csinálják! ;)
Ha van rá lehetőség, elmenni egyszer-kétszer egy hónapban -akár külön is,- frissítő masszázsra, kozmetikába, de nyugtatókat semmiképp.
Együtt meg elmehettek szaunába, wellness-hétvégére, vagy csak egy fürdésre egy termálfürdőbe, sétálni egyet. Ez mind megnyugtatóan hat. Strandon meg nem tudsz "kiakadni," gondolom a sok ember előtt nem veszekednétek vagy akármi.:)
nálunk is ez van...imádjuk egymást,de a napi gondok kiakasztanak minket... persze az okosok mondják, hogy jajj, oda kell figyelni, dolgozni a kapcsolatért stb....
legyünk őszinték: manapság a legtöbb háztartásban /főleg, ahol gyerek van/ nincs pénz se apró ajándékokra, se utazásra kettesben, de még egy mozira sem...
erre is azt mondják: arra van, amire akarod....
én meg azt mondom: enni kell, a gyerek lábára cipő kell, tandíj kell, és sorolhatnám...
szóval ne ess kétségbe! mi 7.5 éve vagyunk együtt, és nálunk is hullámvölgyes.... így van ez mindenkinél, csak nem vallják be sokan....kifelé nem akarja mutatni, vagy sruccpolitikát folytat...
arról nem is beszélve, hogy a nagy tanácsadók vagy eleve egyedül élnek, vagy túl vannak válásokon.... ott is ezerből egy, aki 100 éve ugyanazzal az emberrel él...
Ehhez én csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy: igen, tényleg így van.
Csak nem mindegy, hogy ráhagyjuk, vagy néha próbálunk egy kicsit színesíteni a mindennapokat.
Sziasztok!
Ezt a topikot azért hozom létre, mert sajnos mindenkinek van problémája a párkapcsolatával. Adjunk tanácsot egymásnak, vagy csak beszéljük ki a problémáinkat. :)
Kezdeném is... két éve vagyok együtt a pásommal, és szinte azóta együtt is lakunk. Minden nagyon szép és jó, csak mostanába már nem figyelünk egymásra annyira. Az okosok azt mondják, hogy ez természetes...remélem tényleg így van...
no gyerünk csajok... topic indul:)