Pánikos terhesség (beszélgetős fórum)
Azóta elmentem másik pszihodokihoz is, aki azt mondta citalopram helyett egyek seropramot -bár hatóanyagilag uaz a kettő, csak a cito olcsóbb na mind1-na meg nyugodtan egyek xanaxot. Este 0,25, reggel egy felet. Ezen elcsodálkoztam mert a régi dokim a xanaxot tiltotta.Ebben meg is egyeztünk. Na hazajöttem, és valahogy úgy jött ki hogy nem volt a xanaxra szükség..Hívtam a dokit, hogy a köv. időpontot lemondanám, mert addigra megbeszéltem magammal, hogy a citot elkezdem szedni, ugyhogy minek ragozzuk a dolgot plusz negyedóra nála 10.0000,-Ft !!! Erre ő: nagyon örül neki hogy jobban vagyok, mert igazából mégis csak azt tanácsolta volna hogy a citot ne kezdjem el, huzzam ki a terhességet xanax-al. Én meg csak pislogtam a telefon végén. Most akkor mi van? Körbejárok csak. Most vagyok a 29. hétbe a citalopram mire kifejti a hatását 2-4 hét minimum. Ha rosszul vagyok közben ugyis kell majd a xanax mellé. Most kezdjek egyszerre 2 gyógyszert szedni, amikor eddig valahogy kibírtam? Ja és ráadásul a doki azt mondta a gyógyszerekről le kell állnom pár héttel a szülés előtt. Bár, hogy konkrétan mikor is szülök a jó ég tudja csak :)34. héttől valós az esély rá, ugyhogy 5 hetem lenne a citora hogy valamit is segítsen, az meg nagyon kevés idő...azt hiszem szimplán kicsúsztam az időből.
Kínomban ugye eljárok pszihoterápiára is. Nagyon kedves a nő, képzeld alig kér pénzt, és órákat beszélgetünk. Azt mondta közösen szülünk majd, ha kell be is jön velem :) Viszont nem si tudom, nagyon jókat beszélgetünk, de nekem néha misztikus, én ennél realistább vagyok. Ez hogy pl. menjünk le a pincébe, és zárjuk el a szekrénybe a félelmeinket hát nekem sehogysem ment az ellazulás. A fiam rugdosott közben, a derekam beállt :) ugyhogy valami nem stimmelt. A beszélgetés része jó, de atöbbi relax nekem kicsit sok már.
Szia,
Igen, már itthon vagyunk :)
Mi újság van veled? Jobban vagy?
Én vegyesen vagyok :)
És te?
Ma visszük el a fiamat anyuékhoz, mert holnap utazunk el Rómába a férjemmel utó-nászútra. Szóval most elég feszült vagyok, hogy hogy fogja viselni a fiam a távol ltünket, hogy ne legyen semmi baja a pocaklakómnak az utazás alatt, meg ez a tipikus pánikos érzés: egyszerre nagyon várom, mert már jó lenne kitörni kicsit innen és a hétköznapokból, másrészt meg legszívesebben elbújnék a világ elől...
De azért optimista vagyok, és jó lesz nekünk ez a pár nap kikapcsolódni!
Fiamat 6 hónapig szoptattam, pontosabban nem szoptattam, mert fejtem. Nem ment nekünk a szoptatás (ennek nagyon sok oka van), meg a tej sem volt elég (sokat stresszeltem sok minden miatt, ez is biztos nem tett jót a tejnek).
Bírtam gyógyszer nélkül :) De azt bánom, hogy nem kerestem fel előbb el pszihológust...
Most épp próbálok egy megbízhatót és szimpit találni... Nem könnyű :)
Még mielőtt a fiammal terhes lettem volna szedtem gyógyszereket: wellbutrint kedéj javítónak, ketilept mint antipszihotikum, és rivotrilt... Mire teherbe estem már 3 hónapja nem szedtem semmit, akkor hátam mögött völt egy 7 hónapos pszihoterápia a Thalassa házban...
Most így hírtelen nem tudom megmondani, hogy a fiammal éppen pánikos voltam-e... Igazság szerint, vele végig hánytam a 9 hónapot, az első 6 hónapban ki sem tudtam kellni az ágyból, olyan rosszul voltam, így nem tudtam "letesztelni magam".
Persze, mivel ilyen rosszul voltam nem volt valami fényes kedvem, egész nap egyedül kattogtam, és rossz kedvem volt, nem sok életkedv...
De, hogy ez a betegség része, vagy normális reakció ilyen állapotban? Passz...
Felétek nincs lehetőség csoport terápiára? Szerintem az elég hatásos módszer, és általában még olcsóbb is, mint egy egyéni terápia...
Hát a férjem... Nem valami megértő alkat :)
Hajlamos elfelejteni, hogy amikor megismertem, akkor ő is nagyon a padlón volt, szörnyen nézett ki, annyira le volt fogyva a nem evéstől és a sok idegeskedéstől... Mondhtani teljes depresszióba volt! :)
Csak sajnos magyarországon még mindig szégyen, ha valaki pszihológushoz jár, mert azt máris elkönyvelik "bolondnak", és azokkal párosítják, akik képesek megölni a csecsemőjüket, stb... Pedig ez nagyon nem így van :)
Jelenleg nem járok senkihez, de nagyon erősen gondolkozom rajta...
Hát igen, az anyagi vonzata... Egy jó terapeuta akár 10ezret is elkérhet 45 percért!
Pesti vagy? Hallottál már a Thalassa házról?
Jó is meg nem is, hogy van már kire figyelnem...
Ügye sok mineről elvonja a figyelmemet, visszont a rosszabb napokon azon kapom magam, hogy már 10 perce játszok vele, de az agyam az teljesen máshol kattog... és azért így nem jó...
Az furi nekem, hogy az orvosod ennyire gyógyszer párti. Nekem ez nem szimpi :( Szerencsére a legtöbb orvos akivel találkoztam az mind a gyógyszer mihamarabbi elhagyására bíztatott (még nem terhesen).
Meg, hogy boritékolja neked a szülés utáni depressziót... Azért ezt ne hidd el neki, mert ha így állsz hozzá, akkor tutira belekerülsz! Próbálj pozitív maradni! Még időd sem lesz befordulni ;)
Nyugiii! Mély levegő! szuuuuszáááá! :)
Én is féltem a fiamnál, hogy előbb fog jönni, és mindenki azt jósolta, hogy a 36.hetet jó ha kihúzuk... Aztán 42+1-re végre kióhajtott jönni a Nagyságosúr ;)
A szülésen meg érdemes agyalni! Fájni fog, piszkosul... De amint vége, csodálatos érzés lesz, hogy "anya lettem!". Alig pár hónappal a fiam születése után már megint terhes voltam, szóval annyira biztos nem kibírhatatlan, mert akkor tuti nem vágtam volna újra bele ;)
Amitől viszont én is félek, az az október... Nekem is ugyan így van kihatással a hangulatomra az időjárás. Ma már jobban voltam, mert jobb is volt idő!
És amitől félek: ügye eleve mindenkit fenyeget a szülés utáni depresszió, és mi pont akkor fogunk szülni, amikor erre még az idő is rádobb egy lapáttal :S
De legyünk optimisták, állitólag mivel ilyen későn jött a nyár a tél is váratni fog magára!
Jársz pszihológushoz, vagy valamilyen pszihoterapeutához?
Nem is sejtettem, hogy ilyen hamar jönnek válaszok :) Igen tudom, próbálok kitartani, de nagyon nehéz. Csak vonszolom magam sokszor, étvágyam alig. Vannak nagyon rossz napok pl a mostaniak is. Állandó lelkiismeretfurdalásom van, hogy én nem úgy élvezem a terhességet, ahogy kéne. A babamagazinokban mindenki mosolyog, én meg sokszor elkenődök. Pedig mindenem rendben. Lombikos babám van, szerető férj, lakás. Akkor miért van ez? Bár arra már rájöttem, hogy akkor sokkal rosszabb ha rossz az idő. Múlt héten még jól elvoltam, most hogy bejött a hideg , esős idő kivagyok.
Akkor ahogy olvasom többségben vannak azok, akik valahogy gyógyszer nélkül próbálnak "túlélni". Nekem a másik parám, hogy ezek a pánikos rosszulétek nem ártanak a babának?Pl. bumbusanya te mit gondolsz erről?
szerintem, ha birod gyógyszer nmélkül inkább ne...
meditálj inkább...
remgeteg oldal van ahol lehet hallgatni..
de tölthetsz is le...
mivel kismama vagy akár babazenét is hallgathatsz.
Szia!
Én is pánikos vagyok, még nem vagyok terhes, de már nagyon szeretnék egy babát, de sajna nehezen jön össze. Én több mint fél éve nem szedek semmit, vannak jobb és rosszabb időszakaim. Én most a Schüssler-féle sót (Kalium) kezdtem el szedni a "pánikbeteg vagyok" c. fórumon ajánlották, ezt lehet terhesség alatti is szedni.
Nekem is volt pánikbetegségem, xanaxot írtak fel rá. Nálam is egy autóbaleset váltotta ki. Hónapokig voltam rosszul, ha autóba kellett ülnöm, de soha nem váltottam ki a gyógyszert. Természetgyógyász, agykontroll segített legyőzni. Szerencsére már évek óta semmi bajom és így már tünetmentesen vittem végig a terhességem. Sőt, nálam nyugodtabb ember szinte nem létezik.
:)
A gyógyszerekből nincs menekvés, nem tudsz leállni velük. Ne szedd! Nagyon jó kineziológusok vannak, heti egy konzultáció csodát tesz!
Szia,
Én is gyógyazszerek nélkül próbálom meg ezt az időszakott kihúzni.
Amikor teherbe estem a fiammal, akkor minden gyógyszer abbahagytam (ez volt 2008 október), és nem kezdtem újra a szoptatás abbamaradásánál.
Most 25 hetes kismama vagyok, és sokszor érzem, hogy kéne valami "mankó"... De még nem vettem én se erre rá magam.
Szia!
Egész terhességem alatt pánik rohamaim voltak.Gyóygszerezni akartak,de nem hagytam.Egy autóbaleset után mindentől féltem.Én például a mai napig nem metrozok,nem megyek zárt helyre,a plázákat is hanyagolom.
Mindenkinek szép jó napot!
Szeretnék olyanokkal beszélgetni akiket pánikbetegséggel kezeltek terhesség alatt. Magamról annyit, hogy 26 hetes kismama vagyok, és eddig elvoltam a szokásos gyógyszereim nélkül/citalopram, xanax/ Az egész terhességemet egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani, hol fent hol lent. Az orvosom szerint elkezdhetem a citalopramot szedni, de vacilálok. Erős a kisértés, de erre a pár hétre érdemes belevágni? A szoptatásnál mi lesz? Kikéne húznom valahogy a szülésig! Szóval aki gyógyszer mellett szült-szoptatott írjon, öntsünk egymásba egy kis erőt. Sztem sokan vagyunk akik éppen szenvednek valahol, de nem mernek lépni!