Pánikkapuk (beszélgetős fórum)

Mit jelent pontosan a kapuzárási pánik egy nőnél?

/ szülés lehetőségének megszűnését most hagyjuk/

Ó, kéremszépen, mi ketten járunk csápolni a párommal. Max. a közös barátokkal. :)

A két nagy nem szereti a metált, a rockot. A kicsi igen. Bár megállapítása szerint a rockerség neki fárasztó, mert későn kezdődnek a koncertek. :D

Viszont a fiammal együtt járunk motorozni, meg motoros-találkozókra. Sőt, mindig csináltunk anya-fia horgászást. Hajnalban elindultunk, egész nap lógattuk a cérnát a vízbe és dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk. Most, hogy elköltözött, már emlegeti, hogy mennyire hiányzik. Nekem is. :(

Együtt szerepjátékozik a család, sok a közös barát, szeretünk pörögni.

Lányom moziban dolgozik, ismer minden munkatársa. Ha kapunk tiszteletjegyet, elmegyünk párommal. Ilyenkor mindenki lóg a nyakamban, van, hogy a film felét nem is látjuk, mert kint beszélgetünk.

Szeretek barát lenni, szeretek anya lenni, és szeretek szülő lenni. :)

Ez a három nagyon jól elfér egymás mellett nálunk. Hiába, mi már csak ilyen lökött család vagyunk. :)

Ok, ok. Képben vagyok.:)

Csak azért vetettem fel, mert én arra a fajta kapcsolatra gondoltam, amikor tényleg inkább úgy szerepelnek a szülők, mint barátok (amivel gyakorlatilag megfosztják a gyereket a szüleitől, amire pedig szükség van).

De ezek szerint ti nem azok közé tartoztok, akik együtt járnak hétvégén bulizni az éjszakába, nem lógtok együtt a haverjaikkal stb., mert tudok ilyenről és még el is hiszik magukról, hogy ezt azért tudják csinálni, mert ők fiatalok maradtak belül (részben igazuk is van, mert hiába van gyerekük, ők nem nőttek fel a szülői feladatokhoz). Nem arról beszélek, hogy ha valaki egyszer-egyszer együtt szórakozik a gyerekeivel és annak barátaival, hanem arról, amikor szerepet próbál cserélni velük, mert szerintem az nem helyes.

Méhecske tökéletesen elmagyarázta ezt az anya-gyerek baráti kapcsolatot.

Sokszor kérdezték meg a gyerekeimet a barátaik, hogy az ő anyjuk miért nem ilyen? Miért nem lehet vele megbeszélni a dolgaikat?

Az enyémek nagyok, de bármiben hozzám tudnak fordulni, bármit meg tudunk beszélni, tényleg nincsenek tabu témák. De azt is tudom, ha nekem van valami bajom, problémák, ők az elsők, akik jönnek, biztatnak, bátorítanak.

Nem a cikkhez, inkább egy pár hozzászóláshoz kapcsolódva jutott eszbe egy kérdés.

Nem kötekedésképpen, de szerintetek egy gyereknek szülőre van szüksége vagy még egy barátra?

Nem lehet, hogy ez a "lányom a barátnőm" és hasonlók éppen abból erednek, hogy mégsem igazán érzitek kényelmesen magatokat a "szerepetekben".

Egy gyerek barátokat találhat, de igazi jó szülőt nem kereshet magának. Szülőnek és barátnak nem ugyanaz. A szülő sokkal több és másabb is, mint egy barát (legalábbis annak kellene lennie az én elképzelésem szerint).

Nagyon jó a gondolat.

Jól esett nőként olvasni hogy ugyanazok az érzések kavarognak bennünk NŐKBEN.

Tudni hogy nem vagyunk egyedül.

Köszönöm hogy leírtad a gondolataidat :):):)

Nekem is tetszett a cikk...

A baj akkor van, ha nem kapuk, hanem falak emelkednek körülöttünk.

Ahhaaaaaaaaaaaaaaaaaa! :)

a dc :)

Köszi!

Honnan? honnan?

Ne hagyj teljes tudatlanságban. :)

A cikk valóban szuper.

Azonnal Rád ismertem a stílusból, bár szerintem Te már nem emlékszel rám. :)

Szuper ez a cikk!

Pont az a szitu volt,hogy reggel feljöttem az oldalra..magam alatt lelkileg és azonnal megpillantottam a cikket ami tökéletesen megfogalmazza a mostani életérzésemet.

Köszönöm.

Big brother:D

én is az szeretnék lenni majd a fiamnak, ha felnő...nevelni is ebben a szellemben próbálom:))

nem értem miért lenne ez a cikk zavaros....teljesen korrekt, egyben van, jól megvan fogalmazva.

jó a stílusa, ami nekem nagyon bejön....ha vki nem tudja értelmezni, akkor annak más a gondolatmenete-világa....de nem is baj, hogy nem vagyunk egyformák.

nekem is 2 felnőtt fiam van....én vagyok náluk a nagy testvér :)))