Pánikbeteg kismama (beszélgetős fórum)
Szia!
Örülök, hogy írtál!
S szedsz rá gyógyszert is? Mióta vagy pánikbeteg?
Én nem szedek most semmit a terhesség miatt, s emiatt vannak nehéz pillanataim.
Amúgy 6-7 éve szenvedek ezzel a bajjal.
Szia
én olvasom a forumot,de én is pánik beteg vagyok.
Jár ide még valaki?
Jó lenne beszélgetni ezzel a témával kapcsolatban.
Sziasztok!
Van itt még vki?
Sziasztok!
Huhh, nem is tudom hol kezdjem. Panikbeteg vagyok / voltam.
Kulfoldon, egy idegen orszagban, ahol meg nyelvi nehezsegeim is vannak, de nem szamit en valasztottam.
Szamomra azert erdekes, hogy szinte minnyajan azt irjatok, hogy tobb eve kuzdotok ezzel a betegseggel, mert mikor en orvoshoz kerultem, akkor a doktorno kozolte, hogy szerencsere meg idoben fordultam orvoshoz, es ha mindent betartok akkor egy ev mulva gyogyult leszek.
Persze kerdes, hogy depresszio vagy panikbetegseg?
Mert nem mindegy. Szerencsem is volt, mert a szakag specialistajahoz kerultem, tudtam, hogy meg AKAROK gyogyulni, es minden szavat elhittem, hittem magamban is, hogy kepes vagyok megtenni. Voltak nagyon durva rohamaim, es kesobb, mikor rosszul voltam, es volt ra pelda, hogy hallottam szirenazo mentot, akkor azt mondtam magamnak, vannak emberek akik mentore szorulnak, en eros vagyok,ahhoz kepest az en betegsegem semmi! Persze ez mar a gyogyszer szedes idoszakaban volt, hittem magamban. Most a leszoko stadiumban vagyok, szerencsere ujra a sajat labamon allok, megint az vagyok aki regen. Es most ha vegre vege a gyogyszereknek, akkor mi is szeretnenk babat. Kitartast kivanok, es ha valami nem kerek akkor ne azzal kezdjetek, hogy a gyogyszer nem hasznalt, persze, mert lehet, hogy valtani kellene. Nekem az elejen megmondta a dokino, hogy van akinel csak a masodik vagy harmadik fele jon be, ami meghozza a kivant hatast.
Voltak olyan rosszulletek amikor csak arra tudtam koncentralni, hogy mihamarabb felhivjam a parom, a testverem, vagy haza erkezzek, mert semmi mas nem nyujtott biztonsagot, vegul ejott az idoszak amikor mar ezek sem...
Ha elhagyjatok az esetleges gyogyszert, ugy hogy a dokival nem beszeltek az nem biztos, hogy a legjobb dontes. Ja, teszem hozza, nyugtatot (Rivotrilt) csak az elejen voltam hajlando beszedni, mert gyogyszerellenes vagyok, de a doktorno azt mondta, ezt a betegseget, es itt hangsulyozom, hogy a panikbetegsegrol van szo, csak gyogyszeres uton tudjak gyogyitani!
Sok sikert, ha valakit erdekel budapesti specialista (nem magan) akkor irjon!
Szia!
Én is pánikbeteg vagyok (voltam).
2 éve tünetmentes vagyok és elkezdtem csökkenteni a gyógyszert.
Februárba voltam DR Czeizel Edénél ,aki genetikus és megnyugtatott.
Azt mondta,hogy többet ártok a babának,ha elhagyom a gyógyszereket .
Továbbá azt is mondta,ha a csökkentet adag nem elég nyugodtan emeljem vissza és ha kell nyugtatót is szedhetek,semmi baja nem lehet a babának!
Mi már a 2. hónapja próbálkozunk és minden aggodalmam elszállt.
Üdv:Barby
Nekem is volt régen mindenféle bajom.Leginkább gyógyszertől, mostanság sem merek semmit bevenni.
Egyedül nevelem a kislányom, tehát azért van pár bajom, de szerintm annál nagyobb erőt nem kaphatok amit a lánykám ad nekem, és szerintemte is így vagy vele.Csak gondolj arra mindennap, hogy ha nem vagy boldog, és csak aggódsz mennyi mindenről lemaradsz, vagy mennyi mindent kihagysz.Élj úgy mindennap, hogy az este végén arra gondolj, ma is mennyit tettél a családodért, magadért, a jövőjükért :)
Boldog babavárást :)
Sziasztok!
Én 7 éve vagyok pánikbeteg és borzalmasan rettegek a szüléstől(már gyerek korom óta)viszont a párommal már nagyon szeretnénk kisbabát, de a betegségem és a szüléstől való félelmeim miatt eddig nem mertem próbálkozni.
Félek továbbá attól is, hogy a babám beteg lesz és úgy érzem a szülést sem bírnám ki, mert mi lesz ha rám jön a roham a terhesség és szülés közben.
A rohamaim egyébként elég intenzívek és beteg babát sem szeretnék, akkor inkább lemondok róla:(
Ha valaki hasonló cipőben jár vagy volt kérem írjon! Előre is köszönöm a segítséget.
Sziasztok!
Én 7 éve vagyok pánikbeteg és borzalmasan rettegek a szülétől(már gyerek korom óta)viszont a párommal már nagyon szeretnénk kisbabát,de a betegségem és a szülétől való félelmeim miatt eddig nem mertem próbálkozni.
Félek továbbá attól is,hogy a babám beteg lesz és úgy érzem a szülést sem bírnám ki,mert mi lesz ha rám jön a roham a terhesség és szülés közben.
A rohamaim egyébként elég intenzívek és beteg babát sem szeretnék,akkor inkább lemondok róla:(
Ha valaki hasonló cipőben jár vagy volt kérem írjon! Előre is köszönöm a segítséget.
Látogatja valaki még ezt a fórumot??
Én is egy pánikbeteg kismama vagyok és jó lenne beszélgetni valakivel erről.
Felnézek időnként, ha valakit érdekel leírom a történetem.
Üdv
Szia! Minden rendben lesz!!: )
Nekem is volt pánikbetegségem. A dokim szerint a terhesség alatt olyan hormonváltozások mennek végbe az anyuka szervezetében, amik helyettesítik a szerotoninszintre ható gyógyszerek hatását. = Most is megvan a gyógyszered. = Akkor meg nem lehet semmi gubanc! :))))
Csodás babavárást, egészséges kisbabát és boldog lelket kívánok Neked!!!:)))
Szia! :-)
Mindenféleképp avasd be a párod, és kérj Tőle is támogatást! Amikor anyuka át akart térni lányunk "tápszeres etetésére", mivel a sok idegeskedéstől egyre kevesebb volt a teje, a pici pedig egyre többet sírt, döntöttem: "hasamra pakoltam" a picit egész éjszaka "néztünk" mindent a dobozban, autóversenyt (azóta is szereti a Forma 1 versenyt!), komolyzenét, vagy ami volt és végül már "lassan de biztosan" érkezett az utánpótlás, amikor nagy nehezen el tudta választani a cicitől... Szóval, ennyit ér a támogatás, de ha a fórumon vársz segítséget, akkor én is csak azt tudom mondani, amit a többiek: a gyerekekért élünk, Ők adják az élet értelmét és zárjál ki minden más zavaró tényezőt (tudom könnyű ezt mondani), végső esetben pedig fordulj szakorvoshoz, aki esetleg felír valami "bogyót" vagy pszichoterápiára, analízisre küld, ahol azt is kiderítheti, hogy mitől is van Nálad ez a babára nem éppen jó hatással való szorongás, betegség! Remélem, segítettem és csak bátran, nem kell pánikolni, elvégre "anyai örömek" várnak Rád, nagyon sokan, szívesen cserélnének Veled! :-)
Üdv!♥Imre :-)
Sziasztok!
Nekem van egy 2 éves kislányom, én depressziótol szenvedtem a terhességem alatt és még máig is kínoz néha. Gyógyszert nem szedek!! Nem akarok! És hidd el a gyerek nagyon nagy erőt ad mindenhez. Az életem, és ő aztán feltétel nélkül szeret! Ha ő nem lenn biztosan nehezebb lenne minden.
Szia! Nálunk is kis korkülönbség van a két nyuszi között (18 hónap), engem is riogattak, hogy hű, de nehéz lesz neked, meg, hogy fogod bírni. És persze én is megijedtem.
Először is a terhességem sokkal gyorsabban telt el, mint az első. Aztán persze nem mondom, hogy baromi könnyű két picivel, de én élveztem. Sokkal könnyebben mentek a dolgok, mint először. A második babánál már rutinosabb leszel.
Ja, és amikor már én is idegropit kapok, és nem akarom, hogy a gyerekeken vezessem lesz a feszültséget, bizony én is beszedek egy-egy bogyót. Tudom, nem szép, de ez homeopátiás és egyáltalán nem ártalmas. Szépen lenyugtat, de nem leszel tőle álmatag vagy nyomott.
És persze gratulálok a babához, ez egy tök jó dolog!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon boldog babavárást Neked!
A gyerek a legszebb "dolog" az ember életében:))
Ne pánikolj és ne szedj semmit. :)) Kisgyermekkel otthon lenni nagyon sok anyukának okoz gondot. Ilyenkor úgy érzi, hogy a környezete nem kiváncsi rá, be van zárva. Nem vagy egyedül az érzéseiddel. Ha kicsit depisebb hangulatban vagy,akkor egy kicsit ülj ide a gép elé és beszélgess!
Ha jó idő lesz,akkor menj le sétálni. Lassan elkezd sütni a napocska a babádnak is kifejezetten jót fog tenni a levegő! És próbálj meg nyitni az emberek felé!!