Óvodai beszoktatás. Kinek milyen könnyen/ nehezen ment. Kinek milyen prolémái voltak. (tudásbázis kérdés)
Nem mindenki bölcsiből megy oviba nálunk sem.
Most lett aktuális nálunk is az óvodakezdés. A választott ovinkba van beszoktatás, habár igyekeznek arra biztatni a szülőket, hogy néhány napnál ne húzódjon tovább.
Mivel a lányom bölcsiből megy, ezért ha nem lesz gond vele reggel, akkor ott sem maradok. Majd jövő héten kiderül.:-)
Nálunk így zajlik: 4 félnap ovi, 2 hét betegség, majd 3 félnap ovi, mától megint betegség. 50%-ban szerintem lelki okok miatt betegszik meg a kisfiam, mert ma éjjel belázasodott, sírt álmában , és kibálta, hogy menjünk haza.
Még az imádott nagymamájánál sem volt hajlandó maradni tegnap délután, haza kellett jönni vele, és eddig sosem keresett, ha elmentem valahova, de tegnap többször is megkérdezte a nagyit, hogy anya mikor jön már?Nagyon megviseli lelkileg, és nem is hajlandó enni az oviban, nem játszik, nem beszélget, nem barátkozik...
Nagyon nehéz neki, ( és nekem is).
Sziasztok!Nálunk sajnos nagyon nehez,sőt egyre nehezebben megy,most itthon vagyunk mert beteg mindnki a családba.
Most ott tartunk,hogyha itthon nem lát bepánikol,eddig bent lehetett hagyni a szobába/lakásba amig végeztem a munkámat,most szolok,hogy kimegyek,de sir,hogy jön velem.Félek,hogy megrendült a bizalma.
Talán azért,mert ők bölcsibe is járnak!
Itt viszont nincs böli,ezért szoktathatjuk az oviba.
Ma nagyon okosan viselkedett a kislányom.Átöltözött,elbúcsúzott tőlem és simán bement a csoportba.
Nagyon büszke vagyok Rá!!!!!!!!
Sziasztok!
Anyukaként jelenleg a bölcsi beszokatásnál tartunk még a lányommal, amiért írok az az, hogy nálunk a városban NINCS beszoktatás az óvodákban.
Első naptól kezdve otthagyják a gyerekeket és kész...
Megosztom veletek saját tapasztalataimat. Kisebbik lányom örömmel várta az óvodát, egy szó nélkül beszokott. Egyszer sem sírt, szeretett óvodába járni, azonban elkezdődtek a sűrű betegeskedések. Többet volt otthon, mint az oviban, ezért nálunk úgy alakult, hogy a második félévben kezdődtek a beszokatós sírások. Nagyon sajnáltam és féltem mi lesz a következő év elején, szerencsére minden jól ment, újra örömmel jár oviba!
A csoportjában volt egy kislány aki 2-3 hétig folyamatosan egész nap sírt, az óvónők sehogy sem tudták megnyugtatni és egyszer csak egyik napról a másikra abbahagyta, azóta semmi gond. :)
Tény, hogy a szülöknek sokszor nehezebb végig élni a beszoktatást,mint a gyerkőcnek, de türelmet és kitartást kívánok mindenkinek!
Előbb-utóbb minden gyerek beszokik!:)
Sziasztok
A fiam már 6 éves 3 évesen kezdte az ovit az óvonők ragaszkodtak a beszoktatáshoz a fiam kevésbbé. Ahogy átöltözöt nyomot egy puszit az arcomra és már bent is volt a terembe hátra se nézett viszont elhozni borzalmas volt mert sirt és nem értete hogy miért kel eljönnie mikor olyan jól érzi magát. De egy két nap után ezt is megértete.
A héten ismét megkezdtük az ovit.2hét szabi után.Nagyon szenvedünk.Üvöltve veszi ki az Óvónéni az ölemből,s nekem le kell lépnem.
Iszonyúan érzem magam,nem találom a helyem.
Szerencsére ő jobban viseli,nem sokáig sír!
Tapasztalatok???Akinek ,,így,, reagált a gyerkőce,meddig tartott ez az állapot?
sziasztok!!!
Ketrin lányommal a böli,ovi és az isi is nagyon nehezen ment.Kb 2 hónap kellett ahhoz hogy ne sírjon-rettenetes volt de sikerült
Emili és Lili bölis beiratása után hamar megszokták,viszont az ovi rosszabb volt.Emilit igaz csak 2-3 napiig szoktattam ő azért jobb volt.Lili meg iszonyat:első nap sírt mint az állat pedig bent voltam vele.2. nap ugyan ez.3.nap azt kérték menjek haza hogy tudja mi az hogy anya nélkül:sírt én meg kint az öltözőbe vele együtt :( 4-5 .nap meg mintha elvágták volna:jól érezte magát,egyedül bement stb. ....
Az én lánykám is nagyon anyás!!!Sőt!
Nekünk is kicsit zűrös az alvás.Februárban megszületett a kistesó,azóta nem aludt délutánonként.Volt cumink,ami az altatószerünk is volt,a nyugtató szeren kívül,amit elvitt a cica,így sosem fáradt el,sosem volt álmos.
Most az oviban kicsit pityeg elalvás előtt,aztán álomba szenderül,s fel sem akar kelni.
Nem kell nekik erőltetni semmit sem,mindig ezt mondja az Óvónénink.Valamikor együl elalszik az Ő szobájába,de van olyan is,amikor össze kell bújnunk!
Sajnos az alvás-témában nem tudok segíteni, mert nálunk nem volt ez, simán elalszanak a lányaim, csak ég egy kis lámpa náluk.
Próbáltátok azt esetleg, hogy mondjuk egy hétvégére a nagyszülőkhöz elviszitek a kisfiadat? Így talán egy picit hozzászokik, hogy nélküled aludjon el.
Mi az ovi dícsérgetése mellett a nyáron elkezdtük ezt csinálni, havonta egyszer anyukámnál töltötték a hétvégét a lányok. Az első alkalomnál persze volt sírás, nekem is beleszakadt a szívem, de anyukám profi volt, megoldotta. Aztán a 2. ilyen ottalvásnál már semmi gond nem volt.
Lehet, hogy ezért is vették könnyebben ezt a beszoktatást a lányok.
A lányaim óvódájában is most van valami 3 napos (elnézést!) hányós-fosós járvány. Ma például csak 10 gyerek volt a csoportban, úgyhogy sokan lebetegedtek. :-(
Egyébként szerintem is sok múlik azon, mennyire van felvezetve az óvoda a gyerek számára. Én mást sem csináltam már hónapok óta, csak fényeztem az ovit, hogy milyen jó lesz nekik az, meg hogy én mennyire irigylem őket, amiért oda mehetnek. Emiatt már az utolsó időkben naponta többször is el kellett mennünk az ovi felé, hogy megnézzék maguknak a kaput (mi a belvárosban lakunk, itt ún. lakásóvodák vannak, tehát egy sima belvárosi bérház egyik emeletén működik az ovi).
Mi is a héten kezdtünk.Első nap ottmaradt,egész napra.Kicsit nehézkes volt,de meg tudtuk beszélni,fel volt rá készülve.(készítve)
Nekem is sokkal nehezebb,nem találom a helyem,stb...
A mai nap,már táppénz,sajna nem bírtuk ki a 7et.
Szerencsére nálunk teljesen jól és gyorsan ment. Már a 2. naptól ott aludtak az oviban és a 3. naptól meg már egész nap ott voltak, én csak reggel beadtam őket és délután mentem értük. Persze reggelente van egy kis lábamba kapaszkodás, meg "miért mész el?", de szerencsére sírás vagy egyéb jelenet nélkül, a többi gyerek és a játékok hamar elvonják a figyelmüket. :-)
Ezzel szemben én nagyon rosszul viseltem ezt. Az egész múlt hetet végigbőgtem nélkülük, sőt inkább a városban csavarogtam, mert kedvem sem volt hazajönni az üres és csendes lakásba. Egyik nap még a játszótéren is meglestem őket, de persze alig láttam valamit a könnyeimtől.
Aztán mostanra már picit könnyebb.
Jól érzik magukat és én meg bízom az óvónőkben, úgyhogy kezdek megnyugodni. :-)