Óvodai ballagásra, írni/olvasni tudó, okos kisfiúnak mit vennél? (tudásbázis kérdés)

Nem tudom, hogy a mostani kisfiuknak milyen játékai, harcosaik vannak, és szinte a fiam 10-12 éves koráig vagy egy Batmant, vagy Power Rangert vagy a Csillagok háborujából valamilyen figurát/szereplőt vettem. -és ezekkel mindig nagy sikerem is volt, nagyon szerette őket.

Azért hogy tud irni olvasni, még szerethet játszani, gondolom, hogy igazi 5-6 éves kisfiú, nem kellene kis " koravénként" vagy kis " tudósként" kezelni, Én fiam is tudott olvasni 4-5 éves korától, én is, de egyáltalán nem foglalkoztunk vele, tudott és kész, azért korának megfelelő életet élt.

Sokkal fontosabbnak tartanám, hogy az óvónénik és a csoport az utolsó együtt töltött napokban, a csoportösszevonások előtt, el tudjon búcsúzni egymástól, vagy ha vegyes csoport, akkor elbúcsúzzanak attól aki iskolába megy. A felhajtásnak szülőkkel, viárggal, ajándékkal nem sok értelme van... a lényeg az lenne, hogy a gyerekek megéljék, hogy elköszönnek, lezárnak valami és valami újat kezdenek.

Amikor mi lejöttünk az oviból, az óvónéni és a csoport csináltak egy kis búcsúztatót a lányomnak, ajándékba pedig egy kis könyvet kapott, amibe minden gyerek rajzolt valamit. Azóta az egyik legféltettebb kincse, többet ér mint ha ott lett volna ezer szülő között a ballagáson aztán meg kapott volna valami játékot...

Iskolatáskát szerintem nyugodtan megkaphatja amit használni is fog, és nem si olcsók a jobbak, úgyhogy akár családi ajándék is lehet egy olyan aminek örül is és jó a kialakítása is...

Ceruzák, írószerek: egy normális családban a 6 évesnek ezek már rendelkezésére állnak, tehát hacsak nem különösebben vonzódik a különböző rajzeszközökhöz, akkor nem hiszem, hogy jó ajándék... (nekem lányom van, de egy új csillámfilc készéet vagy hasonló mindig lázba hozza, a fiúknál nem biztos hogy így van...)

A Lego kézenfekvő ötlet szerintem, és nem lehet nagyon mellényúlni ha a gyerek szereti :)

Ami hasonló, nem egy vagyon és nálunk nagyon bejön, az a Jáva építő. Kisfiúnak szerintem még a szerelős fém építők is nagyon jók... Esetleg valami komolyabb társas vagy kinti játék amit együtt tud játszani a család (nálunk nagy kedvenc gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt az a fajta tenisz játék, ahol a labda egy állványra kötött zsinóron van...)

Komolyabb ajándék lehet egy fényképező...

A sakk is jó ötlet, de csak akkor ha van aki leüljön a gyerekkel foglalkozni és játszani, önmagában a készlet semmit nem ér. Nálunk a logikai játékok is nagyon bejönnek, ha szereti az ilyesmit... Esetleg Logico készlet, az van nagyobbaknak valü is, lehet az értelmi szintjéhez igazítani. (Bár ezek lehet hogy már vannak, ballagástól függetlenül. Az ember nyilván próbálja az ajándékozást alkalomhoz kötni, de nálunk az értelmesnek és jónak tartott dolgokat akkor is megkapja ha nincs alkalom, nem tudom másnál hogyan van) :)

Iskolatáskát, felszereléssel / ceruzák, néhány füzet /

De nem azt, amivel a suliba fog járni....csak úgy, pl. a nyárra, ha ennyire szereti.

Vagy LEGÓ minden mennyiségben, idősebbnek is mehet!:))

Hát igen... ha leírja valaki, hogy a gyereke kimagaslóan értelmes, azt támadják. Irigység gondolom, nem kell foglalkozni vele.

Persze abban is van valami, hogy az ovis ballagás ugyanolyan a buta gyereknek is, mint az okosnak... és az ajándék sem biztos hogy attól függ, mennyire okos, így azért megértem azt is, akiben ellenérzést kelt, ha valaki olyan témában emeli ki a gyerek okosságát amiben egyébként nem számít, hogy okos-e.

Az hogy ír-olvas, szintén nem számít, attól még nem biztos, hogy pont egy könyvnek fog legjobban örülni. Az enyém is ír-olvas már régen, de ettől még nem egy füzetnek örül legjobban :) Könyvnek igen, de főleg akkor ha együtt olvassuk...

Semmit.

Ne szokja meg, hogy bizonyos alkalmakhoz neki "szuper" ajándék jár. Nem az ajándéknak kell megfelelnie. Menjetek el egy kalandparkba, ahol együtt a család. Ő is tud játszani, és ti is, új élményeket tud szerezni. Évek múlva, szívesen emlékszik majd egy ilyen élményre vissza.

De, ha minden áron tárgyat akarsz, akkor a puzzle.

Jót tesz az agyacskájuknak.

Egy hete ballagott a fiam az oviból. Pici csokrot kapott (mert imád minden virágot) és sütöttem egy finom epres krémest. A nagyszülők is megnézték a ballagási műsort, de előre megmondtam nekik, hogy semmi felhajtást nem csinálunk, ne hozzanak semmilyen ajándékot. Kaptak tőlük csokit. Nálunk ennyi volt a ballagás.

Viszont, hogyha te szeretnél ajándékot adni, (nem tudom, hogy hol laktok) legokiállításra is elmehetnétek együtt. Biztosan nagy élmény lenne az egész családnak.

Elég szomorú lett ez a fórum... Egy anyuka ötletet, segítséget várt, erre ahelyett, hogy a kérdéssel foglalkoznának, szinte mindenki lebunkózza. Az meg külön bántó, hogy ilyen vitriolos megjegyzéseket kapott a "szuperokos" jelzőre. Miért kell elrontani az örömét és a büszkeségét? Azonkívül még az is lehet, hogy tényleg szuperokos a gyerek, de miért kell ezt bebizonyítania? A kérdés egész más volt...

Az utolsó hozzászólónak: azért teszi fel az anyuka itt a kérdést, mert a fórumok pont erre valók...

Egyet értek! Ha jól emlékszem az óvodai ballagásomra matrózruhát kaptam és tényleges ballagás volt, mert az oviból átballagtunk az iskolába. Aztán évnyitó volt. Az általános iskolai ballagás pedig teljesen szolid volt, 1 szál szegfűt kapott mindenki a tarisznya mellé, nekem még a szüleim sem voltak ott, a termekben körbementünk, díszbeszéd és kész. A középiskolai ballagásom már nagyobb felhajtás volt, városi szinten 5 középiskola végzős diákjai kapcsolódtak össze a ballagás során, aztán elköszönés és haza mindenki. A diplomaosztóm után már elmentünk ebédelni, de ajándéközönről szó sem volt.

Pedig, "normális" polgári családból származom. Szóval van aki nagyon megadja a módját, van aki nem. Pont úgy, mint az esküvőknél. Van aki utána akkora lakodalmat csap, van aki szolidan elintézi és a adott keretet másra használja fel.

Kinek mi tetszik, mit bír el, mi a szokás? Van aki a nagy felhajtást tartja megfelelőnek és úgy nyugodt, van aki másképp gondolja.

Mi az unokáinknak jelképesen 1.osztályos füzetet, ceruzát, színest, apró dolgot vettünk.

Amúgy az én fiam is tudott írni, olvasni, mert eltanulta a nagyobbiktól, de nem tartottam soha szuperokosnak. Az unokáim is tudtak már írni, olvasni, mikor elkezdték az iskolát. Ez ma már szerintem sok gyereknél így van.