Ötvenen innen, és túl....bárki (beszélgetés)
Sziasztok!
Megint szomorkodtok?
Én meg 21. Épp a felnőtt élet kezdete.
Az életed........... ki tudja, hogy alakult volna. Lehet, hogy sokkal rosszabbul.
Az én életem szépen alakult, mert én alakítottam, bár kellett hozzá egy olyan társ, mint amilyen a férjem.
Úgy látszik az égiek úgy gondolták, hogy vele kárpótolnak anyukámért, ámbár 3 év múlva elvitték az apukámat is.
13 évvel ezelőtt pedig a 39 éves öcsémet.
És ezzel ennyi is volt a családom.
Persze hogy belenéztem, és jókat nevettem az "Öregedés jelein" Szuper volt, gratulálok a gyönyörű nagy családhoz eltudom képzelni, mennyi lemondással járt, de biztosan több volt az öröm.
Eszembe jutott rólatok a Családi kör, ki is írom a topikomba . Minden jót neked
EZT BE KELLETT IDE MÁSOLNOM, HÁTHA NEM KERESI MEG VALAKI A FÓRUMOT, DE ITT MÉGIS ELOLVASSA.
Angyali üzenet
A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy
gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el. Történetünk
kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg
az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a
kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy
barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben
segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a "Télapó" pedig boldogan vállalta
el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a
kislányt találkozhasson a Télapóval.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele
menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk
és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak
hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra szájtátva
figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek
szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe
jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva
várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál. Az emlékezés könnyeket csalt
bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha
kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a
vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a
Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük, , a kislányra nézett.
Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.
- Niki!? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe,
hogy Angyali Üzenet.
A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét
szorította.
A Télapó pedig elkezdte szavalni az üzenetet:
Az Angyalok a mennyben laknak,
De szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
Felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
Ha bánat ér minket, megsimogatnak.
Ott vannak minden szelíd ölelésben,
Minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,
Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.
Én ott jártam az Angyaloknál,
Tőlük hoztam üzenetet,
Az van írva e levélben,
Édesanyád itt van veled.
Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,
Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.
- Ne szomorkodj - ezt üzeni,
Én mindig veled maradok.
Bármikor, ha szükség lesz rám,
A szívedbe nézz, ott vagyok.
Őrizd meg jól e a levelet,
Hogy emlékeztessen rám,
S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.
És amikor már neked is lesz egy gyermeked,
Neki is olvasd fel ezt az üzenetet.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,
Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.
A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,
Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.
Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat,
Az angyalokkal együtt kísérjük utadat.
A Mennyországból is vigyázok rád,
Mert ott is én maradok a te Édesanyád.
A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a
szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az "égi postán"
érkezett üzenetet halkan megkérdezte:
- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?
- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt
az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és
odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod még nekem?
- Igen, még sokszor elolvassuk közösen - mondta apja, és láthatóan alig
tudta visszafojtani a meghatottságát.
Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült
a sor megkérdezte:
- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom - mondta a Télapó és megsimogatta az arcát.
És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi
postán jött angyali üdvözletet.
- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha
a levéllel bármi is történne - mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit,
mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán
csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen
papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi
kincsnél értékesebb. Mert az egy igazi Angyali Érintés.
/CanadaHun/
Szét tört a drága egy nagy lécet az apja féltett kincsei közül és azzal kergette az álatokat. Már ki jött a sarokbol sok sürű megbánással, hogy soha többet...
Azóta már a tanuláson is tul vagyunk. Most játszik. A többi meg netezik. és ti?
Sziaztok
Van két vers most a "Keressük meg együtt a legszebb verseket "_ben
Egyik az "Angyali üzenet,
Másik az "Itt hagyom
Kérlek olvassátok el, még a szemem is teleszaladt könnyel, olyan megható.
A színművészetire az Angyali üzenet Kitűnő lenne! írj vissza hogy tetszik üdv Gyula
Sziasztok!
Ma sütött a nap aztán az eső esett meg a szél is fuj. Mikor mentünk a temlomba sütött a nap mikor jöttünk szemerkélt az eső. Ma volt Balázsolás. Jó, hogy a templomba követik a hagyományokat. Tulvagyunk az ebéden Brassoi félét csináltam. Az ifjuság rendet csinál a kicsi a sarkot örzi.
Ti mit csináltatok?
Szia!
....és?... hogy mostad a haját? ....ha jobb módszert tudsz, kérlek írd le!
Szia, sziasztok...
Érezd jól magad itt, nincs korhoz kötve a beszélgetés...
esik az eső...anyumat lefürdettem, tisztába raktam, s most pihen..
jó reggelt mindenkinek
....
Gyula nekem jó prózák is kellenek, mert itt van egy két lány aki időnként a szinmüvészetinek is nekiveselkedik és a verset köszönöm ... és minden megható lélekhez szóló dolgot is köszönök a mi nem tankönyv szagu mert az mind megvan...
remélem ez az időromlás csak estére ér ide..
mivel én 48 éves vagyok ,gondoltam beszólok:
Én is nagyon szeretek olvasni ,zenét hallgatni,most is megy halkan a zene,pedig nálunk éjfél múlt.Szeretem a verseket,jónéhányat még most is tudok még iskolás koromból.
Szia
Én is nagyon szeretem a zenét, és a könyveket.Igazi kikapcsolódás, csak nagyon kevés időm van .
A fekvő beteghez sok erőt, és kitartást kívánok neked, és mielőbbi gyógyulást.
Ez nagyon jó tanács, jó tudni róla, nem tudhatja az ember mikor lesz rá szüksége!
Bár nekem a hugom egészségügyben dolgozott/ a másik még mindig ott dolgozik/ és Ő biztosan tudja, de ha nekem lesz rá szükségem akkor már tudni fogom! Köszi