Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetés)
Érdekes egy cikk. Akár meg is sértődhetnék rajta.... De nem teszem. Elfogadom a véleményét (nem tudott objektív maradni, csak kibújt a szög a zsákból: a cikkíró is osz-ellenes), mert a lényegen mit sem változtat: igaza van! Úgy összességében, nagyon is jól levezeti az alapvető problémát, s annak megoldási lehetőségét. A személyes véleményét kár volt beleírnia, de a cikk ettől még nem rossz.
Geréb Ágnesen rugózni = NEM MENŐ
2010.10.12. 00:50 - Bede Márton
Elég nagyot kellett egy hírnek durrannia az utóbbi vöröiszapos napokban ahhoz, hogy bárki meghallja. Geréb Ágnes és az otthon szülés témája (csecsemők! életveszély! vérző nők!!!!) azonban akkor is foglalkoztatná az embereket, ha éppen világháború zajlana. És mindenkinek lenne is róla véleménye. Ahogy egy hölgyismerősöm mondta, miután a heti rendes terhestornája botrányba fulladt az otthon szülés kapcsán egymást legyilkosozó anyukák miatt, ennél már tényleg csak a cigány téma képes hevesebb indulatokat kiváltani a magyar emberekből.
hirdetés
Bár meggyőződésem, hogy ezzel az egésszel egyáltalán nem kellene ilyen mértékben foglalkozni, néhány alapvető dolgot azért nem ártana tisztázni. Például azt, hogy mindenki ott szül, ahol akar. Aki kórházban akar, az kórházban, aki meg otthon, az otthon. Ebbe tisztességes államnak nem lehet beleszólása, ezért is legális minden fejlett országában az otthon szülés, amit a nők elenyésző hányada szokott választani. Az egy látványos kivétel Hollandia, ahol az összes szűlésnek valamivel több, mint egyharmada történik otthon.
A kis minta miatt nehéz erről pontos eredményeket kapni, de a rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, ahol szabályozva van az otthon szülés, ott ez semmivel – vagy tényleg csak minimálisan – sem veszélyesebb a kórházi szüléseknél, se a gyerek, se az anya tekintetében. Így hát egészen világos, mire van ma szükség Magyarországon: világos törvényi szabályozásra, amely engedélyezi, hogy a komplikációmentes szülésekre otthon kerüljön sor, ha a szülő nő ezt a lehetőséget választja. Kész-passz, tiszta sor.
Ahogy az is egészen tiszta sor, hogy bár kötelességünk tolerálni minden veszélytelen, ám különös hobbit, nevetni azért nyugodtan lehet a történelmi csatákat újrajátszókon, a repülögép-spottereken és az otthon szülőkön is. Ízlés kérdése, hogy kit melyik szubkultúra szórakoztat vagy rémít meg a legjobban.
A magyar otthon szülők – és erről persze marginalizált, félig legális státuszuk is tehet, de mindenre azért nem mentség – igen különös bagázs. Sokan nincsenek, 2009-ben mindössze 143 tervezett otthon szülésre került sor az országban, hangosnak viszont eléggé hangosak. Kívülről figyelve a kötelező oltást is gyanúsnak tartók, az unatkozó budai úrilányok, a gyerekeiknek kreatív neveket adók, az alternatív oktatási módszerekben hívők, a jurtában élők és Palya Bea különös keverékének tűnnek, de persze lehet, hogy van számtalan, szabályt erősítő kivétel is.
Vezetőjük, Geréb Ágnes az ügy mellett nem elkötelezett külső szemlélők számára legalábbis fura, ha nem egyenesen ijesztő jelenség. A híres fotó [1], amelyen egy óvodás korú kisgyermek orra alá tart egy méhlepényt, szintén nem tett sok jót az ügynek. Mint ahogy az sem, hogy követői olyan vak lelkesedéssel istenítik a vezért [2], ahogy azt tényleg csak szektákban szokás. És az is elég nehezen szerethetővé teszi az ügyet, hogy a hívők bármennyire is az ellenkezőjét állítják, rendkívül egoista módon a saját boldogságuk érdekében választják az otthon szülést. Egy csecsemőnek ugyanis teljesen mindegy, hol születik meg egészségesen – ami neki is fontos, az csak később következik.
Az otthon szülés tehát egy különös hóbort, amit a többség köteles tolerálni, az államnak pedig illene megadnia hozzá minden segítséget. (Mellékszál, de az államnak már csak azért sem kellene beleszólni abba, hogy ki hol szül, mert az állam bizony jellemzően férfi, a szülést pedig jellemzően nők csinálják. Amikor pedig férfiak próbálják megmondani egy nőnek, hogy mit kellene csinálnia az életével és a testével, az majdnem olyan idegesítő, mint amikor a nők dumálnak bele a fociba.) És itt vége is kellene hogy legyen a sztorinak, mindenki megspórolhatná magának a véleményét erről a teljesen marginális kérdésről. Az energiáit pedig fordíthatná a magyar egészségügy szapulására.
Mert a legidegesítőbb ebből az egész Geréb-ügyből bizony az, hogy a tömegnek ilyen lelkesedéssel nem őt kellene szidnia, a rendőrségnek és a bíróságnak pedig nem vele kellene foglalkoznia, hanem az ezerszer többek életét meghatározó magyar kórházakkal és orvosokkal.
Nincs a magyar államnak egyetlen csápja sem, amely úgy tudna megalázni felnőtt embereket, mint a magyar egészségügy. Ilyenkor természetesen mindig azzal kell kezdeni, hogy bizony számtalan orvos és nővér van, aki megalázóan alacsony fizetésért cserébe ment napról napra emberéleteket, és még kedves szava is van a pácienshez. Ettől függetlenül viszont még tény, hogy nincs ember ebben az országban, akinek ne lenne legalább egy orvosi témájú rémtörténete.
Eleve az egész hálapénzes rendszer is olyan abszurd, hogy aki már próbálta hazája működését külföldieknek elmagyarázni, az tapasztalhatta, hogy ezt még az általános adócsalási gyakorlatoknál is nehezebben veszi be a szerencsés nyugatiak feje. A magyar közvélekedés szerint az orvos pökhendi, címkórságban szenvedő Professzor Úr és Főorvos Asszony, aki élet és halál ura, és ez a kép bizony sokszor fedi is a valóságot. A kenőpénz átadása után a világ összes korrupt vámosa és rendőre kifogástalan szolgáltatást nyújt, sok magyar orvos azonban még erre sem képes.
Bármi baj is van az otthon szüléssel, még a megrögzött antigerébistáknak is illene belátniuk, hogy tetszőleges magyar kórházzal ezerszer annyi gond van, az orvosok hozzáállásától a vécépapír hiányáig. És igen, a magyar egészségügy labirintusában rendszeresen halnak meg és nyomorodnak meg testileg-lelkileg olyan emberek, akiknek egyáltalán nem kéne. Hogy csak a szülészeknél maradjunk, itt van például ennek az orvosnak a híres esete [3], akinél egy nő meghalt, egy másiknak pedig a méhét kellett eltávolítani, mégis vígan praktizálhat a mai napig. És akinek viselt dolgain sem a média, sem a közvélemény nem csámcsogott olyan lelkesedéssel, mint Geréb esetén. Pedig csecsemő, életveszély és vérző nők abban a sztoriban is voltak kellő mennyiségben.
Ha esetleg valakit érdekelne, nem, otthon szülni nem menő. De Geréb Ágnesen rugózni az igazi bajok helyett még sokkal kevésbé az.
Analógia: kórházban nincs marhapöri hideg töltött káposztával :))
Amúgy borítékolható, hogy ilyen epegörcs esetén a kórházban nem kap az ember egy halom dicséretet :D Mint mindenben, itt is érvényesül a mindenki maga szerencséjének pogácsa elv :)
Ina May Gaskin Magyarországon: továbbképzés és író-olvasó találkozó
2010.10.08. 01:08 Felicitasz
Pár napja ért véget Strasbourgban a Midwifery Today (Bábaság ma) folyóirat idei európai konferenciája, A szülés mint emberi jogi kérdés címmel.
Ugyancsak Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán, éppen tárgyalják a kórházon kívüli szülés magyarországi törvényi szabályozása érdekében elkészített beadványt. A magyar kormánynak májusban a Bíróság felkérésére válaszolnia kellett a beadványra, de a válasz-észrevételeket a kormány azzal a záradékkal küldte el Strasbourgba, hogy kérik a Bíróságot, nyilvánítsa a szabályozást sürgető kérelmet elfogadhatatlanná.
Közben történik ami történik. Fenntartom, hogy Geréb Ágnesnek joga van a tisztességes eljáráshoz és ahhoz, hogy a tárgyalás jegyzőkönyveiből ne hiányozzanak rejtélyes módon többperces vallomások és beszámolók. És fenntartom azt is, hogy a magyar társadalomnak, közvéleménynek is joga van a tisztességes eljáráshoz, mert ha volna törvényi szabályozásunk, akkor ez most nem történhetett volna meg. Úgy tűnik, hogy az összefüggés végre másoknak is leesett, és hátha mégis lesz belátható időn belül törvényi szabályozás.
Az ügy jogi vonatkozásairól már készült egy remek összefoglaló.
Addig pedig beszéljünk szakmáról. A társadalmi vihar nem véletlen, mert a magyar szülészeti ellátásban kiugróan magas a rutin beavatkozások aránya; a kismamák kórházi tartózkodásának hosszát pénzügyi és nem szakmai szabályok írják elő - 3 napnál rövidebb idő esetén nem az egészségügyi kockázat nagyobb, hanem a kórház nem kapja meg utánad a szülészeti ellátásnak megfelelő teljes költségtérítést -, és mind a kérdőíves felmérésekből, mind pedig a nyilvános adatbázisok összesítéséből az derül ki, hogy alapvető problémák vannak a magyar szülészeti és gyermekágyas ellátással.
Ezzel együtt, rengeteg dolog változott az elmúlt években, évtizedekben. És még fog is, hiszen még mindig nem szokatlan, hogy ilyesmit kell aláírni szülés előtt - de egyszer el kell jutnunk oda, hogy mindenki, aki szülés előtt áll, korrekt tájékoztatást kapjon, majd pedig az érvényes nemzetközi szakmai ajánlásoknak megfelelő ellátást.
A strasbourgi bábakonferencia után az ottani szakértők, előadók most különféle európai országokban tesznek eleget meghívásoknak, és szemináriumokat, továbbképzéseket tartanak. Ina May Gaskin ezen a hétvégén (október 9-10.) Szombathelyen lesz: a Claudius szállóban tartandó kétnapos kurzusán orvosok, védőnők, szülésznők, dúlák és bábák vesznek majd részt.
Ha úgy hasonlitod össze, akkor lehet nincs.
De aki akarja, érti a lényeget :-)))
Szerintetek van alapja osszehasonlitani ezt a ket dolgot?
Mokas az iras,az biztos.Sot,a Jezusos bejegyzes is nagyon tetszett,de hogy nem lehet egy az egyben osszevetni a ket dolgot,az biztos.
:taps:
Köszönjük, hogy megtaláltad nekünk és hogy idemásoltad!
Nagyon jó!
AZ OTTHONEVÉS GYALÁZATA
"Tudjuk jól, milyen mérhetetlen kockázatot jelent otthon enni. Ha a felelőtlen kismama, (kispapa, kisgyerek, kisöreg, sőt nagymama, nagypapa, nagy gyerek és nagy öreg), csak úgy, ripsz-ropsz magához veszi az ételt, fékevesztett ámokfutásával határtalan veszélyeknek teszi ki magát és környezetét.
Hogy fog infúzióban epegörcsoldót kapni az, aki előre nem látható okokból marhapörit reggelizett hideg töltött káposztával? Szakképzett pincérekkel, jól felszerelt étteremben ilyen malőr nem fordulhatna elő. Na jó, ha mégis előfordul, akkor majd megkapja azt a nyavalyás infúziót. Vagy ha mégse kapja meg, legalább szakmailag megmagyarázzuk, hogy, az nem is műhiba volt, hanem a kedves vendég egészségét szolgálta. Mennyivel jobb ez, mintha csakúgy szenvedne otthon magában az epegörcstől?"
Az arthurangyal.blog.hu - n olvastuk :)
"Véreim, honfoglaló szittyák, magyar proletárok! Egységbe szólítok mindenkit jobbról és balról, még azt a néhány bal- és jobbfácánt is, aki tévedésből középen maradt!
Újabb liberális gyalázat, hedonista nyugatmajmoló őrület ássa alá sorsüldözte nemzetünk jövőjét. Gátat kell végre szabnunk az otthonevés bűnös szokásának. Hogy engedhetünk meg most a XXI. században ilyen jogot, rendet és gazdaságot felborogató kártékony devianciát?
Tudjuk jól, milyen mérhetetlen kockázatot jelent otthon enni. Ha a felelőtlen kismama, (kispapa, kisgyerek, kisöreg, sőt nagymama, nagypapa, nagy gyerek és nagy öreg), csak úgy, ripsz-ropsz magához veszi az ételt, fékevesztett ámokfutásával határtalan veszélyeknek teszi ki magát és környezetét.
Hogy fog infúzióban epegörcsoldót kapni az, aki előre nem látható okokból marhapörit reggelizett hideg töltött káposztával? Szakképzett pincérekkel, jól felszerelt étteremben ilyen malőr nem fordulhatna elő. Na jó, ha mégis előfordul, akkor majd megkapja azt a nyavalyás infúziót. Vagy ha mégse kapja meg, legalább szakmailag megmagyarázzuk, hogy, az nem is műhiba volt, hanem a kedves vendég egészségét szolgálta. Mennyivel jobb ez, mintha csakúgy szenvedne otthon magában az epegörcstől?
És ott vannak az ártatlan kicsinyek, akik – tévedésből – mosóporból főzött tejbegrízt kaphatnak! Mit sem ér akkor a mosópor nanotechnológiás intelligenciája. Akkor szakember kell, de azonnal, aki a gyermek gyomrát kimossa, mert különben csak a halovány remény marad, hogy időben ér oda a mentő, és erre csak akkor van esély, ha a veszélyes por fékezett habzású volt.
Sőt bárki félrenyelhet, és nem lesz ott felszerelt műtő szakképzett tüdősebésszel, hogy kioperálják a csirke farhátat a pájslijából. Cikákolásától infarktust kaphat a nagypapa, és nem lesz, aki újraélessze, ijedtében leesik a székről a nagymama és kész a combnyaktörés, hogy egyéb előre nem látható életveszélyes komplikációkról már ne is beszéljek.
Rosszindulatú demagógia azzal előhozakodni, hogy az otthonevés természetes dolog, hogy az emberek évezredek óta sütnek-főznek, és meg is eszik azt úgy saját kedvükre: akkor és ott, amikor és ahol éppen akarják.. Még hogy a kismamának (kispapának stb.), joga van a háborítatlan otthonevéshez! Hogy képzelik az otthonevést propagáló felforgató börtöntöltelékek, hogy az egyén alapvető emberi joga lenne eldönteni, hogy hol akar enni??? A társadalom legfőbb érdekei indokolt esetben igenis korlátozhatják az egyén jogait, márpedig az össztársadalmi érdek, hogy mindenki menjen arra hivatott szakemberhez, aki majd jó pénzért európai színvonalú éttermi ellátásban részesíti. Ez biztosítja a pénzünk körforgását, minél több emberrel bonyolítjuk meg, annál több munkahelyeket őrzünk meg, és annál nagyobb lesz a GDP-nk. Márpedig annál fontosabbat, mint hogy jó helyen legyünk az országrangsor statisztikákban, elképzelni sem lehet. Lehet-e annál szívet melengetőbb érzés, minthogy a GDP rangsorban előrébb vagyunk a románoknál, netán egy hellyel közelebb jutottunk az osztrákokhoz? Ugye nem, hát ezért is kell étterembe járni, és nem próbálkozni a horrorba illő otthonevéssel.
Hát milyen sekélyes érvelés az, hogy otthon enni békés, boldog, netán örömteli esemény? Hogy háborítatlanul, emberi körülmények között, a futószalagon való gyorsetetés érzése nélkül hódolhatnak az evés örömeinek? Még hogy jó nekik! Ebben csak az otthonevők mérhetetlen egoizmusa mutatkozik meg! Csak magukra gondolnak, hisz nem jó ez sem a pincérnek, sem a konyhafőnöknek, hogy az enni készülőt étterembe vivő taxisról már ne is beszéljek! Velük bezzeg nem törődnek, csak a saját boldogságukkal! Ez polgári népnemzetünk szégyene, mely a butuska kismama (kispapa stb.) döntési szabadságát a közérdek elé helyezi.
Ad abszurdum, a legelvetemültebbek nemcsak a megvett kiflit, parízert eszik meg otthon, de még főznek is hozzá, és ezzel minden kamarai tiltás ellenére aktívan segédkeznek eme ocsmány divat terjesztésében. Az a mindenre elszánt renegát konyhafőnök, aki Angliában kitanulta ennek a halált hozó mételynek a kunsztjait, még mindig itt kártékonykodik közöttünk, hogy a drogosok és szexuálisan eltévelyedettek erkölcsi fertőjévé vált Hollandia nyomorúságos példáját kövessük a kontrollját vesztett otthoni zabálásban. Hát nem és nem! Minden talmi tekintélyemet latba vetem és minden haveri protekciómat megmozgatom, hogy az az elszánt boszorkány végre az inkvizíció máglyájára, vagy legalább dutyiba kerüljön! Evett nálam meg a haverjaimnál épp elég politikai nagykutya lánya, felesége annyiszor, hogy most mi kérhessünk tőlük egy kis szívességet. Ne higgye, hogy szabadon garázdálkodhat! Nem lesz itt semmiféle korrekt törvényi szabályozás, meg esélyegyenlőség, meg óvatos legalizálás. Marad a joghézag, a hivatásos konyhafőnökök érdekeit szolgáló jó magyar gyakorlat, nem fogja egy maroknyi piacot romboló terrorista tönkretenni a jó kis zsíros üzletünket. Most ne hozakodjon elő senki azzal, hogy engem önös érdek, netán pozícióféltés vezérel! Az, hogy én vagyok a magyar gyorsétterem-láncok kamarájának elnöke, az nem számít, csak az, hogy én vagyok a felkent szakember, aki megmondja a frankót nektek.
Egy szónak is száz a vége: nem szabad úgy hozzáállni, hogy csak a nehéz, bonyolult, nagy szakácstudást igénylő ételekért, vagy a kényelemért érdemes étterembe járni. Nincsenek könnyen, gyorsan, otthon elkészíthető biztonságos ételek. Mindegyik hordoz magában előre nem látható veszélyeket. Aki főzni akar, álljon be szakácsnak hozzánk, aki enni akar, az járjon étterembe! Ha naponta többször is, válassza a gyorséttermeket! Mi csak a pénzét akarjuk, cserébe megvédjük minden olyan veszélytől is, aminek semmi realitása, de nagyon jól lehet riogatni vele és mi jól élünk belőle.
(Ha netán valakinek valamik sántítanak az okfejtésben, ne aggódjon: „A hiba nem az ön készülékében van!” És remélem, könnyedén megtalálja ugyanezeket a hibákat az otthonszülés körüli hisztériában is…)"
Az arthurangyal.blog.hu -n olvastuk:)
Attól, hogy nem kerüljük ki a kínosabb témákat, hanem az ő szintjükön tudunk róla őszintén beszélni, még nem csinálunk kisfelnőttet a gyerekből. Ellenben növeljük a kölcsönös bizalmat. A gyerekek nagyon gyorsan ráéreznek, ha nem vagyunk őszinték vagy zavarba hoz valami "tabu" téma. Ilyenkor ők is elbizonytalanodnak, rendül a világba vetett hitük...
Van egy szuper jó könyv, ami kifejezetten kicsiknek íródott. Írója most nem jut eszembe, de a címe: Peti, Ida és Picuri. Igaz, "konzervatív" kórházi szülésről szól, de a világon minden le van benne rajzolva. :) Érthetően, világosan, egyszerűen elmagyarázza a dolgokat a két sejttől a szoptatásig...
Avagy említhetném még a Sehány éves kislányt. Teljesen más megközelítésű, de ugyancsak szuper könyv.
Ugyan már! Ez csak természetes! :))
Várom a beszámolót! Megy privi!
Azért azt is szoktak mondani,hogy a gyerekeket ne tekintsük mini felnőtteknek!
Azért ebben is van vmi.
A környezetemben nincs szülésznő,de a 7 éves lányom,és az összes barátnője is pontosan ezt tudja:azért vannak,mert Apa és Anya szereik egymást.
Ehhez nem kell szakembernek lenni.
már miért ne lehetne egy 7 évessel is beszélni"komoly" dolgokról?
a bnőm-akinek ott volt a kislánya a tesó születésénél azt is elmesélte, hogyan készülnek a kisbabák, persze az ő szintjén, és a kislánynak ez úgy jött le, hogy azért van ő is és a tesóai is, mert a szülei nagyon-nagyon- szeretik egymás ezt onnan tudom, hogy mondta nekem
egyébként a bnőm szülésznő, tehát neki ez 1 kicsit szakma is, és sztem teljesen igaza van, h a megfelelő módon és menny-ben már most kap a lánya bizonyos infókat
egy gyereket is lehet ám komolyan venni, csak mert még nincs 1.60-1.70 magas :-)
DODICA!
bocsika, én indítottam a lavinát, mikor leírtam, h náluk bent volt a kislány is, és most én nem reagálok, köszi, h megteszed helyettem
kiszabva 28 db gyerek poncsó most megyek feliratozni-rajzolni őket
holnap lesz a nagy nap, mindenképp írok beszámolót
Olyan érdekes,hogy kinek igy-kinek ugy jo. Nekem pl allni kellett,mert a baba feje nem ereszkedett le,pedig en mar nyitva voltam:-/!Es nekem itt skat jelentett,h bent volt a ferje,akinek nyugodtan nekidölhettem a fájásoknál. És szorithattam a kezet.
Sok függ a személyzeten. Azaz szinte tölük függ minden. Föleg a szülészetre baromira meg kellene valogatni az embereket.Annyira kell a tamogatas es a jo szo.
Jo ejt mindenkinek!
Már miért ne menne minden rendben?
Semmi szükség parázni.
Nem te vagy az első nő, aki szülni fog... A természet gondoskodott arról, hogy képes legyél rá. :-))
Ügyesen, okosan, határozottan! Az Isten sem tarthat vissza a szüléstől... Mostmár.
Minden nap nézem, hogy jártál-e a portálon vagy már nem tudsz jönni...
"Csak fekvo testhelyzetnel fordulhat elo, hogy kozbe kell avatkozni?"
Nem "csak", de az esetek nagy többségében igen.
" Ertem ez alatt, hogy allva szulesnel nem eshet meg, hogy elakad a baba vagy gatat kell vagni, esetleg vakumot, fogot alkalmazni?"
Jóval kisebb az esélye. Eleve a gravitáció segítő tényező.
Utóbbi kettőre (vákuum, fogó) otthon nincs lehetőség. Végszükség esetén a bába is tud gátat metszeni.
A baba elakadásának ezer oka lehet, de ugyanennyi házi praktikát, megoldást ismernek a bábák a baj korai stádiumban való elhárítására. :) Sokszor az elakadt baba is képes otthon megszületni, máskor meg bőven van idő anyuka kórházba szállítására.
Extrém esetek sajnos előfordulnak. Otthon éppúgy, mint kórházban. S még mielőtt valaki említené, hogy de a kórházban ott az ezerféle műszer, műtő, miegymás, járjon utána, hány baba hal meg évente kórházban, vagy hány gyereknek lesz későbbiekben szüksége a Pető Intézetre.... Ezekről is érdemes beszélni, nemcsak az otthonszüléses tragédiákról...
"Azt olvastam, hogy gatmetszesre sokszor fekvohelyzet miatt van szukseg."
Így igaz. A legtermészetellenesebb póz.
Igen, szerintem - és sokak szerint - teljesen normális. Akik szerint nem, azoknak nyilván nem lesznek ott a gyerekeik. Megint belefutunk a kinek hogyan jó és a szabad választás kérdéskörébe. :)
Miből gondolod, hogy csak szenvedni lehet szülés alatt? Persze fáj, de ez az egyetlen fájdalom, ami jót jelent. Én nem szenvedésként fogtam fel, hanem amennyire csak lehetett, igyekeztem tudatosan átadni magam a fájdalomnak, belemerülni, engedni, hogy fájjon, nem harcolni ellene.... Volt egy pont, amikor szinte jólesett...
A gyerekek mindezt a maga természetességében fogják fel. Ha nem csinálunk sok hűhót és szépen elmondjuk az igazságot, mikor mi miért történik, éppen hol tartunk, stb, akkor elfogadják, megértik, nem félnek a folyamattól.
Emlékszem, két fájás között ment a duma (inkább a részükről, nekik azért több energiájuk volt beszélgetni :) ), nevetés, jöttek a puszik... Édesek voltak. (Ők ugyanezt mondták menetközben nekem. :) )
Tiszta vér minden??? Már miért lenne az?? Akkor már baj van, ha minden csupa vér... Nyilván láttak kis mennyiségű vért, de miért is kell félni a vér látványától? Sőt. Alapvetően nagyon kíváncsiak voltak pl. a méhlepényre. Ők nem csak a tankönyvek lapjain fognak róla olvasni.... Nem hányták el magukat a látványtól, nem tartották gusztustalannak. Tudomásul vették, hogy ez így természetes, normális, s érdeklődve nézték. Ennyi, egyszerűen.
Már írtam: nem kell agyon bonyolítani, a gyerekek nem buták, nem hülyék, miért ne értenék meg a szülést, születést? Mi van abban, ami érthetetlen lenne számukra szerinted? Jobb talán a gólyamese?
Igen, tudták, természetesen. Mondtam, hogy felkészítettem őket. :)
Nálunk amúgy nincsenek "kacsamesék", én azokban sose hittem. Úgy gondolom, a világon mindenről lehet beszélni a gyerekeknek, csak épp az ő nyelvi és értelmi szintjükre kell sokszor fordítás. De ez nem egyenlő azzal, hogy hazudjunk, vagy "ez nem a te dolgod, ehhez te még túl kicsi vagy" típusú szöveggel álljunk elő. A természetes kíváncsiságukat pont ezáltal lehet letörni.
Igen, megkérdeztem tőlük, nem is egyszer. Közösen - ahogy előtte készültünk - utána feldolgoztuk az eseményeket.
Nem rémültek meg. Igaz, a kisebbik (akkor 3 éves volt 3 hét híjján) kissé megijedt, amikor először hallotta úgy a hangomat, hogy közben látott is (előtte a szobájukban már többször is hallott látvány nélkül), de valójában csak az zavarta, hogy túlontúl hangosnak talált. Meglepődött, majd megoldotta a helyzetet: amikor jött a fájás, befogta a fülét. Ezen nekem kellett fájás után nevetnem, olyan aranyosan csinálta. Mikor fájásszünet volt, tudtunk beszélgetni, no meg látták, ahogy nevetek, s gyorsan minden félelmük (már amennyi volt, ha volt, fogalmazok inkább úgy, hogy minden aggodalmuk a helyzet furcsaságából adódóan) elmúlt. Ha manapság felelevenednek az emlékek, akkor a maguk kis kamasz szavaival úgy szoktak fogalmazni: "Ja, tök jó buli volt!" Tehát szép emlék maradt.