Osztályváltás - mikor, hogyan? (beszélgetős fórum)

Az én kislányomnak se volt... sőőőt elsőben a kezét se akarták megfogni torna és úszásórán, másodikban már lájtosabb volt a helyzet, de szülinapra nem hívták meg soha. Vacak volt látni utána a fb-ra feltett fotókat, hogy minden kislány rajt van az osztályból, csak az enyém nincs.

Fitneszre és zeneiskolába jár, ott találta meg a barátait. Velük volt szülinapon, pizsibuliztak nálunk is, náluk is, Balatonra is vitték magukkal. Tehát nincs hiányérzet. Iskolába tanulni jár. ;)

Egyébként most 3. osztályra már javult a helyzet, vannak barátai, és az összes fiú belé szerelmes. (Gondolom emiatt a lányok barátságát hamarosan el fogja veszíteni. :D)

Ne görcsölj! Dönts! A kislányt is bizonytalanságban tartod.

Azon, hogy mi lesz, ha az igazgató nem engedélyezi, majd utána gondolkodj. Ha a gyermek nem szeretne váltani, akkor pedig ne akard meggyőzni, hanem tartsd tiszteletben, és keressétek meg, ami jó az osztályban. Minden osztályban van probléma, még ott is, ahol fele-fele az arány... és korántsem biztos, hogy pont Csenge lesz a barátnője.

(... és igen, ahogy egyre feljebb fog járni, egyre idősebb lesz, egyre kevésbé lesz cserfes, játékos és nevetős.)

Értem én, de ez még nem akkora gond, hogy a gyereket új környezetbe kelljen tenni.

Elhiszem, hogy a csemetének rossz a barátság hiánya, de (kövezzetek meg, megszoktam ), nem is haverkodni jár oda, hanem tanulni.

Szia, az tudható, hogy eleve miért nem a másik osztályba írattad, ha oda jár Csenge nevű barátnője, és mások az oviból? Véletlenszerűen osztották be őket?

Amúgy az én lányom is második után váltott, de ő iskolát, mert a párhuzamos osztályba nem engedte át az igazgató. Én is egyfolytában emésztettem magam, hogy átvigyem-ne vigyem, és ezért azt tudom mondani, ha ez elkezd foglalkoztatni, jobb, ha lépsz, különben pont ebből lesz a baj, hogy állandóan ezen menetelsz...

Én másik iskolába irattam át szintén másodikban.

Viszont barátságok hiánya miatt biztos nem váltottam volna.

A tanácsotokat, segítségeteket szeretném kérni.

A kislányom, Vivi most másodikos, és az osztályváltást fontolgatom. Mindenből kiváló okos, lelkes gyerek. A tanítókkal is jó a viszonyunk.

A gond az osztályközösséggel van, jobban mondva azzal, hogy kevés a kislány.5 lány jár az osztályba. Ez utóbbi főleg azért baj, mert nem nagyon van hasonló habitusú lány. Akihez Vivi ragaszkodna, hasonlóan vagányabb kislány, viszont minden nap csak focizik a fiúkkal játékidőben, vagyis soha nem játszanak mást. A kislányom persze igyekszik feltalálni magát, pl.ő is focizik néha de jó párszor hallottam már tőle, hogy egyedül sétált az udvaron...Mindig elfacsarodik ilyenkor a szívem! A gyerekem mindig is társasági, nyitott, cserfes gyerek volt. Sőt, ő igazi társaság közepe!A focizó kislányhoz is ő ragaszkodik jobban, mert Lili pl.akkor is focizik, ha a lányomnak nincs kedve, nem bánja, hogy a másik közben egyedül van.

Tavaly már hívtunk meg egy-egy gyerkőcöt vendégségbe, illetve szülinapi bulit is szerveztünk, szóval tényleg próbáltunk nyitni. Mást szerintem nem nagyon tehetünk.

Mostanában egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy át kellene vinnem másik osztályba a gyerkőcöt. A szomszédos osztályba jár a legjobb barátnője. Régi barátság ez, hetente összejárunk. Nagyon szeretem Csengét, aranyos, helyes kislány és nagyon passzolnak egymáshoz Vivivel.

Abba az osztályba még két volt ovis csoporttársa is jár , akikkel jó barátságban voltak, talán ez is könnyebbé tenné a beilleszkedést. Egyébként ott háromszor annyi lány van, mint itt, és így valószínűleg jobban akadna barát is.

Szóval a lánytársaság hiánya rossz. Elvan ő, a fiúkkal is jól kijön, de a barátnőket szerintem semmi nem pótolja. Én meg biztattam az idén is, hogy változhatnak még a kapcsolatok, gyerekek, stb, mire ő rezignáltan hozzátette, hogy : "Anya, már megismertem mindenkit." Vagy: "Anya, nem változott senki..."

Egyre inkább úgy érzem, hogy át kellene vinnem a őt a másik osztályba. Az osztályközösségről, tanító nénikről is tudok majd érdeklődni, mert Csenge anyukája jó barátnőm.

A múltkor, mikor otthoni beszélgetéskor kiderült, hogy megint egyedül játszott játékidőben, valahogy kicsúszott a számon, hogy nem lenne -e jobb átmennie a másik osztályba, mire totál kiborult és sírt, hogy az sem jobb osztály, hogy utál, nem akar velem beszélni stb. Aztán pár óra múlva, magától elkezdte mondani, hogy jó lenne Csengével egy osztályba járni, meg vannak ott volt ovis barátok és más aranyos lányok is, "legalább lenne kivel játszani." Így mondta. Meg azt is, hogy el tudja magát képzelni abban az osztályban, illetve később azt kérdezgette még: "A tanító nénik milyenek? Csak nem gonoszak...!" Utána a férjem le is tolt, hogy minek csúszott ki a számon, szegény gyerek most beleéli magát, az igazgató meg úgysem fogja megengedni az osztályváltást.... Szóval visszakozhattam, hogy majd meglátjuk mi lesz, igazgató bácsinak engedélyeznie kell, stb.

Ezen őrlődök hetek óta, hogy mi legyen. A suliban is elvan, nemigen panaszkodik, csak valahogy az antennáimmal úgy érzem, nincs úgy elemében, mint régen, mikor társaságban volt. Nem mosolyog annyit, csendesebb lett... Ha nagyobb lesz, még inkább kell majd a barátnőzés, és barátnőt is elsősorban onnan szerez az ember, ahol az egész napját tölti.

Meg azt sem tudom mikor menjek be az igazgatóhoz. Várjam meg a félévet, hátha változik valami? Előbb az év végét akartam megvárni, de az még nagyobb hülyeség lenne. Főleg azért is, mert hetek óta gyakorlatilag minden nap fáj a gyomrom, annyit agyalok, hogy mi lenne a jó. Nagy baj nincs végülis, nem bántják, jól tanul, stb, lehet azért is félek a váltástól is. És minden váltásban van persze rizikó, azt meg senki nem tudja, hogy mi lett volna ha... Szorongó típus vagyok amúgy is, bevallom.... :-)

A gyereket is meg kell majd kérdeznem frissen, hogy szeretne -e átmenni, mielőtt az igazgatóhoz megyek, mert nyilván ha nem, akkor nem viszem. Csak a férjem azt mondja, hogy mi van, ha beleéli magát, aztán meg közlöm, hogy az igazgató mégsem engedte....

Egyébként meg tanító nénik tuti árulásnak veszik majd a dolgot, de ezen a részén most valahogy nem tépelődök annyit, mint egyébként tenném.

Az egyik legrosszabb viszont, hogy szorongok. Mostanában ezzel kelek, ezzel fekszem, nem tudom hogy könnyíthetném meg a magam életét is, hiszen bármit is döntök, bármikor is megyek be az igazgatóhoz, addig is élnem kell valahogy, és lehetőleg nem állandó gyomorfájással. Elcsépelt frázis, de azt szeretném ,hogy boldog legyen! Ne csak ellegyen.

Szerintetek honnan érzem/tudom majd, hogy lépnem kell?

Mi van, ha a gyermeknek is az lenne a legjobb, hogy osztályt váltson, ő mégis tart tőle, és így inkább maradna? Hogyan győzzem meg?

Mit tegyek, ha az igazgató nem engedélyezi a váltást?

Köszönöm, ha megírjátok a véleményeteket.