Őszintén félek az anyaságtól (beszélgetős fórum)

Nem sajnos, részemről nem lenne akadálya, de az exem soha nem nevelné más gyerekét, nem tudná szeretni, úgyhogy ha megmarad, akkor a sorsom megpecsételődött.

A gyerek nem fogja ezt érezni, már fél éve nem verekedtünk, beletörődtem, hogy ez van.

Addig kellett volan elmennem amíg nem voltam terhes, ugye az első babánkat fél éve elvesztettük, ő tervezett volt, de nem viselt meg az elvesztése, akkor kellett volna utána lépnem, és hazamenni, nem tettem, az én hibám.

Huhhh...így kicsit más a gyerek fekvése. :(

Az ex-szel nem nevelnétek fel a gyereket? Muszáj ottmaradnod ezzel az állattal? :(

Igazából semmi baj nincs vele , most már. Az elején voltak gondok, sokat veszekedtünk, volt hogy verekedésig fajult, de azt általában mindig én provokátam mert haza akartam menni. De ugye lakva ismeri meg az ember egymást, és rájöttem arra hogy nem passzolunk össze, nincs közös bennünk, szinte semmi, mindenben különbözünk, ő most 51 éves , én 36, de nem a kor miatt van a baj, az exem 60 éves és 20 évet éltünk gondd nélkül.

Felelőtlen, szerintem, hazajön a melóból, és leül a net elé játszani mint gyerek, szerintem nincs benne kitartás, hamar feladja, neki a tárgyak nem értékek, összetörte a 600 euros telefonom, a tv, a mikrót, és még sorolhatnám, és mindezen túl, rájöttem arra, hogy szeretem az exem, 20 év az 20 év ragaszkodom hozzá.

A babát , ha megmarad és nem megy el, vagy nem hal el a terhesség, fel fogjuk tudni nevelni, szeretetben, tudok alkalmaszkodni ha kell, csak éppen én nem leszek boldog, de aztán lehet ha a kezemben tartom majd, elfelejtek mindent.

Legalábbis remélem.

És lenni itt meg egy érdekes dolog. A doki azt mondta a 14 hét előtt nem mondhatja meg a nemét, még akkor sem ha látja.

Én azt olvastam a neten hogy sokaknak megmondták ha látták.

A nőgyógyászom azt mondta, ezt köszönhetjük a sok muszlim bevándorlónak, akik ha megtudják hogy kislány, sokan elvetetik, mert náluk a nő nem érték, lehet hogy ez a nézet csak az én dokim nézete , és nem törvény hogy nem mondhatja meg, hanem az ő döntése, de én ilyet még nem hallottam.

Sziasztok jóreggelt. Tegnap voltam a dokinál, minden rendben van vele, most láttam először, rendesen a kezeivel, lábaival, úgy jártak azok az aprócska lábak, és kézek, felfoghatatlan volt.

A problémám igazából nem is azzal van , hogy jön a baba, hanem az hogy kitől, sajnos nem felhőtlen a kapcsolatunk az apjával, és csak egy fellángolás volt. Miatta hagytam ott az exem, akivel 20 évet leéltünk. Buta voltam, és őszintén, én már nem lennék itt Németországba, ha nem várnék babát.

Elvetetni nem volt szívem, képtelen voltam megtenni, ha ő élni akar, és meg akar születni, én nem veszem el tőle a lehetőséget.

Olyan rossz érzések kavagrognak bennem, mert úgy érzem jelen pillanatban, hogy nem megfelelő embertől várok gyereket, talán azért vannak félelmeim is. Az exem nagyon szeret hazavár, tud a babáról, és azt hiszi abortuszra megyek, és utána haza hozzá.

De nem tudom megtenni, mondjuk már késő is, a jövő héten a 12 hetes lessz. De nem tudnék úgy tovább élni boldogan, azzal a tudattal, hogy egy egy aprócska emberke, meg akart születni, és én megakadályoztam.

Volt valaki hasonló helyzetben?

Persze hogy normálisak az érzéseid, nem is vagy egyedül. Ne félj. Mielőtt a fiam apjához feleségül mentem, boldog elvált aszsony voltam, életem egyik legjobb része volt, jól kerestem nem számoltatott el senki, stb. Ráadásul egyke is, a fiam születéséig nem is láttam babát közelről, a gyerekeket sem szerettem. ( igaz az idegenekért most sem vagyok oda ) De ahogy a fiam megszületett ( ráadásul én nagyon lányt vártam ) és megláttam a szép babát, valami megváltozott bennem, minden gondolatom körülötte forgott, amit tudtam meg is adtam neki anyagilag érzelmileg, Egyesek szerint " anyatigris " lettem. Igaz nem voltam gyesen, mert kiskorában a szüleim vigyáztak rá, igaz a munkaidőm kötetlen volt. jelenleg is viszonylag felelősségteljes munkát végzek, de most is a legelső gondoltaom, hogy fiammal minden rendben legyen ( szerencsére nem megy a munka rovására )

Mégegyszer mondom, ne félj, minden rendben lesz, minden jön magától.gondolom a férjed, szüleid melletted fognak állni

Különben a sok féltés gondoskodás ellenére kiegyensúlyozott töknormális többdiplomás fiatalember lett belőle.

Ezek az érzések mind el fognak múlni, meglátod. Egyrészt lesz annyi tennivalód, hogy nem ezeken fogsz rágódni, másrészt amikor már rád néz, rád mosolyog a babád, nem cserélnéd el semmiért.

Túl késő? Én a másodikat szültem ilyen későn, de a kétségeim mind elmúltak, amikor megszületett.

Nézd a jó oldalát: ha szinte el tudsz feledkezni arról, hogy babát vársz, azt jelenti, könnyű a terhességed. ;)

Egyik gyerekemnél se volt segítségem, mégis megoldottuk valahogy, még élnek. :)

A szüléstől nem féltem, minek is, hiszen nem lehet elkerülni - ahogy a repülő se marad fönn, úgy a baba se maradhat benn. Te se félj, túl leszel rajta, mint sok-sok nőtársad.

Én se éreztem magam anyának, csak amikor megszülettek a gyerekeim, percről-percre, napról-napra nőttek hozzám, annyira, hogy már el nem tudnám képzelni az életet nélkülük.

Valószínű a hormonváltozások is bezavarnak a kedélyállapotodba, idővel ez is rendeződik.

Szóval kitartást, és boldog babavárást, majd boldog babázást kívánok!

Remélem úgy lessz, mert pillanatnyilag, egyeltalán nem érzem magam anyának, sokszor el is feledkezem arról hogy babát várok, mintha nem is lennék terhes. És a félelmek a szüléstől, a fájdalomtól, attól hogy már nem vagyok 20 éves, nem e túl késő, majden 60 éves leszek mikor ő még csak 20, meg olyan hülyeségek járnak a fejembe.

Sőt, olyan érzés is volt már bennem, hogy lehet jobb lenne ha nem is lennék állapotos, ez csúnya dolog tudom

Az biztos, hogy a jó nagyszülők aranyat értnek! :)

Nálunk négy is volt. :D 4-5 éves koruktól már szívesen mentek hol az egyikhez, hol a másikhoz. Nem volt gond programot csinálni.

Most a gyerekeim élvezik ugyanezt, mert jöhetnek hozzám bármikor az unokáim és jönnek is. :)

Érdekes, hogy a férjemen figyeltem meg óriási változást. Ahhoz képest, hogy apaként következetes és szigorú volt, nagypapaként elolvadós, játékos típus lett. :D

Kislánynál is.

De nem ördöngösség, hamar megtanulod

A védőnő mindenben segíteni fog! Ha jó gyerekorvosotok lesz, rá is számíthatsz!

"A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk." Nyugi!