Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét
..és a Te döntéseid vezettek ahhoz, hogy most mindketten otthon vagytok, egyben, egészségben, egyött, boldogan..:) mert végeredményben ez van, és ki tudja, ha más döntéseket hozol, mi történik:) nem mondhatja senki, hogy jobb lett volna, ha így vagy úgy döntesz, mert senki sem tudhatja.... örök egészséget a kismanónak!:*
sziasztok.
értem én, csak ezzel a drámai címmel, már bocs...
:)
Na ez már tényleg a nem a legkellemesebb szülési élmények közé tartozik. Főleg, hogy nem lehetettek együtt a nagy küzdelem után...:'( sajnálom!!
de látom jól állsz a dolgokhoz ;)
Sziasztok!!!
Én sem így képzeltem el a szülésemet,ahogyan történt!!Én márciusban szültem,csütörtök éjjel 2 köröl kezdett el fájni,egyből 5 percesekkel kezdődött ezt így bírtam 6-ig ,úgy beszéltük meg a Dokimmal,h reggel 8 körül NST.-re megyek,de mi a párommal bementünk a Kórházba már 7 körül,mert tágulási vérzésem is volt és kértem,h vizsgáljon meg valaki!Vizsgálat közben (ASK)megrepedt a burok,akkor csak 1 ujjnyira voltam kitágulva,szóval nem tágultam semmit egész éjjel :((,mert 3 nappal előtte is 1 ujjnyira voltam kitágulva,szomorú volta e miatt,de mivel megrepedt a burok így nem engedtek haza,így maradtam a szülőszobában a lényeg,h 32 óra vajudás után császármetszés kellett végezni,mert már az erőlködéstől le lasult a Kisfiam szívverése és a vége felé belekakilt a megmaradt magzat vízbe :(( Megszenvedtem a vajúdást is és majd a császármetszést is ,de a legszörnyűbb az egészben,h a Kisfiamat át kellett szállítani a kora szülött osztályra,inkubátorba került és 1 hétig antibiotikumot kapott és sajna nem lehettünk együtt,ez nagyon megviselt!!!DE most próbálom magam túl tenni rajta,Nekem is nehéz volt és Neki is ,szenvedtünk,de itt vagyunk,épen,egészségesen és semmi más nem számít!!!!Sajna így jártunk,de mindig azt kell nézni,h "ami nem öl meg az meg erősít" :))
Az a baj,hogy megkaphatja az ember a világ legaranyosabb, legügyesebb személyzetét, ha maga a szülés iszonyú... :((
Velem ezt történt. Kívánni se tudtam volna jobb szakembereket magam köré, de akkor is borzalmas volt és örökre megmarad az élmény.
hmm, akkor ezek szerint nekem is nehéz szülésem volt?:) jó tudni, azt hittem mindenki szenved 6 hónapig szülés után, és én nem is kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót, csak oxytocint kaptam mind a két karomba :D
életem legcsodálatosabb élményei a gyerekeim születése, pedig a kisebbiknél tényleg nagyon megdolgoztam, mindkettő több, mint 20 órás szülőszobai vajúdás után lett meg (+amennyit előtte a vajúdóban kellett töltenem), a másodiknál ömlött a vér belőlem, miközben az ágy mellett kellett guggolgatnom, mert kifogtam egy debil szülésznőt :D
sajnálom, hogy Nektek nem volt ilyen csodálatos:)most biztos utáltok majd, hogy ilyeneket írtam, de kb mindenki akivel együtt voltam a szülés után a gyermekágyon, sokkal nehezebb dolgokon volt túl, mint a cikkben leírtak, és a legnagyobb eufóriát érezték, amit csak lehet. .
nagyon sajnálom hogy ez történt veled
s tudod az a baj, hogy te elkönyvelted hogy a szülés ilyen-olyan... pedig csak egy jó orvos, szülésznő kellett volna jókor, jó időben és nincs ez az egész kellemetlenséged... :(((
Szia!
Én decemberben szültem, és nekem is iszonyatosan rossz élmény volt. Soha nem fogok tudni pozitívan gondolni rá. Természetesen ezek után nálam is beficcent a depresszió, szerintem ez a természetes egy ekkora trauma után.
Amit én javaslok,hogy ahogy most is kiírtad magadból, beszélj róla, és valahogy próbálj meg továbblépni (én se tudok amúgy, úgy értem, már nem gondolok a szülésre, de feldolgozni valójában soha nem fogom tudni.) Nézzünk előre! :)))
Teljesen átérzem mit élhettél át. Én nekem is rossz szülés élményem volt, pár óra híján 2 napig vajúdtam és senki se hitte el, hogy ennyire fáj és nem bírom és segítsenek valamilyen módon.
Én a mainapig sem tudom feldolgozni azokat a traumákat amik ott értek engem lelkileg-testileg. Nekem a helyrehozás ideje alatt sem adtak hatásos fájdalomcsillapítást, csak sértegettek, hogy ne hisztizzek, nem fáj ez ennyire.
Amiket leírtál hasonlóan én is átéltem, volt ami rosszabb volt, ami jobb verzióban, de nem is csodálom, hogy nem tudtad feldolgozni, én sem tudtam most sem...
A depresszió ilyen élmény után még inkább érthető, én még a mai napig is sírva fakadok ha eszembe jut az a 2 nap. Veled legalább foglalkoztak az orvosok és legalább próbálták meggyorsítani a folyamatot, de nem is tudom mi a jobb, ha belenyúlnak a természetes folyamatokba, vagy ha hagyják, hogy úgy menjen a dolog ahogy a természet intézi. Mindenhol másképp csinálják, de talán én ott érzek megnyugvást az emlékek ellenére, hogy túléltük és legyőztük a helyzetet, és igaz nekem is maradt sérülésem, ami megkeseríti az életem, de a gyerekemnek semmi baja. Próbáld te is ezt nézni, hogy ő baj nélkül túljutott a szülésen.
Hamarosan sokkal több örömet látsz majd a gyermekedben, türelem és adj időt magadnak, hogy feldolgozd, tudom elfelejteni nem lehet igazán...
De idővel, akár évekkel később átértékelődik majd benned és lehet felülírják ezt a rossz szülésélményt azok a dolgok, amit majd hamarosan a gyermeked ad neked mindennap. :)
Ugrás a teljes írásra: Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét