Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét fórum

Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét

1 2 3 4 5
16. dina 24 (válaszként erre: 11. - J.Sys)
2014. máj. 7. 11:04
Az igazat megvallva Nekem a Te szülés történeted,eléggé megható és nem csodálom,h rosszul érint,mert a szülés utáni felépülés+ a szülés élménye nagyon nagy stressz egy nő életében.Veled ellentétben,nekem nem volt hónapokig tartó nehézség a Wc-nél például!!!Neked ezért is nehezebb ezt elfogadni,h ez így történt!!!A legjobba,amit tehetsz,h kibeszéled magadból és rendet raksz a fejedben,mindent oda kell tenni,ahová való és nem szabad hagyni,h összekuszálódjanak a gondolatok :))
15. J.Sys
2014. máj. 7. 11:03
Másnap nekem sem volt semmi bajom, a szülés után pár nappal kezdett el kiborítani a dolog. Mert az ember hormonjai addigra sokat változnak. Meg nem tett jót, hogy ennyire sokáig fájtak a sebeim, és hozzá kell tennem, mondták az orvosok, hogy 70% az esélye, hog yviezelet-és székletvisszatartási gondjaim lesznek majd. Ez a gondolat pedig ijesztő volt, főleg, hogy voltak is ilyen gondjaim 1-2 hétig :( De rengeteg intimtorna segített szerintem, aminek azonnal neki is álltam, amint lehetett, és lekopogom, ugyanúgy tudok minden tartani, mint annak előtt :)
14. Picilanykamarnagylany:( (válaszként erre: 9. - Dina 24)
2014. máj. 7. 11:02

..és a Te döntéseid vezettek ahhoz, hogy most mindketten otthon vagytok, egyben, egészségben, egyött, boldogan..:) mert végeredményben ez van, és ki tudja, ha más döntéseket hozol, mi történik:) nem mondhatja senki, hogy jobb lett volna, ha így vagy úgy döntesz, mert senki sem tudhatja.... örök egészséget a kismanónak!:*


sziasztok.

13. Ritmus (válaszként erre: 5. - Picilanykamarnagylany:()
2014. máj. 7. 10:57
Szerintem semmi jogod leszólni a cikkírót, két szülést sem lehet összehasonlítani, és egyáltalán nem biztos, hogy te is ugyanazokat élted át, vagy a szobatársaid, mint Ő. Nem mindegy, hogy az a 20 óra hogyan telik el. Én épp az ilyen "eufórikus" anyukáktól vagyok rosszul, akik egy szülés élményétől érzik magukat anyának és leszólnak olyanokat, akik ezt másképp gondolják.
12. Picilanykamarnagylany:( (válaszként erre: 10. - J.Sys)
2014. máj. 7. 10:57

értem én, csak ezzel a drámai címmel, már bocs...

:)

11. J.Sys (válaszként erre: 9. - Dina 24)
2014. máj. 7. 10:46
Semmiképpen ne hibáztasd magad! Ami történt, megtörtént, és egy hős vagy Te is és a Baba is :) Örülök, hogy végül jól végződött a történeted. És igen, valóban sokkal rosszabb az enyémnél.
10. J.Sys (válaszként erre: 5. - Picilanykamarnagylany:()
2014. máj. 7. 10:44
Szerintem itt nem az a szörnyű, ami történt, hanem ahogy írtam is, az, hogy nekem, számomra ez az volt. Mindenki máshogy éli meg. Mások sokkal rosszabbat jobban, valaki ennél jobbat rosszabbul. Számomra ez sok és sokk volt, nem így képzeltem, nem ezt gondoltam.
9. dina 24 (válaszként erre: 8. - Picilanykamarnagylany:()
2014. máj. 7. 10:39
Igen,most már jól állok a dologhoz,de nem volt könnyű,saját magamat hibáztattam,h túl korán mentem be a Kórházba és a vizsgálatot végző orvos nem volt túl rutinos és én kérdtem a vizsgálatot,tehát az Én hibámból repedt meg a magzatburok(a magzatvíz elfolyása lassítja a tágulási folyamatot),mert nem bírtam várni,míg 2 percesek lesznek pedig a Dokim megmondta,h csak akkor menjek be,de Én...szóval volt ám nálam önostorozás,de örülök,hogy túl vagyok rajta,segítség nélkül,rendet tettem a fejemben :))A Kisfiamnak szüksége van egy kiegyensúlyozott Anyára :))
8. Picilanykamarnagylany:( (válaszként erre: 7. - Dina 24)
2014. máj. 7. 10:28

Na ez már tényleg a nem a legkellemesebb szülési élmények közé tartozik. Főleg, hogy nem lehetettek együtt a nagy küzdelem után...:'( sajnálom!!

de látom jól állsz a dolgokhoz ;)

2014. máj. 7. 10:26

Sziasztok!!!

Én sem így képzeltem el a szülésemet,ahogyan történt!!Én márciusban szültem,csütörtök éjjel 2 köröl kezdett el fájni,egyből 5 percesekkel kezdődött ezt így bírtam 6-ig ,úgy beszéltük meg a Dokimmal,h reggel 8 körül NST.-re megyek,de mi a párommal bementünk a Kórházba már 7 körül,mert tágulási vérzésem is volt és kértem,h vizsgáljon meg valaki!Vizsgálat közben (ASK)megrepedt a burok,akkor csak 1 ujjnyira voltam kitágulva,szóval nem tágultam semmit egész éjjel :((,mert 3 nappal előtte is 1 ujjnyira voltam kitágulva,szomorú volta e miatt,de mivel megrepedt a burok így nem engedtek haza,így maradtam a szülőszobában a lényeg,h 32 óra vajudás után császármetszés kellett végezni,mert már az erőlködéstől le lasult a Kisfiam szívverése és a vége felé belekakilt a megmaradt magzat vízbe :(( Megszenvedtem a vajúdást is és majd a császármetszést is ,de a legszörnyűbb az egészben,h a Kisfiamat át kellett szállítani a kora szülött osztályra,inkubátorba került és 1 hétig antibiotikumot kapott és sajna nem lehettünk együtt,ez nagyon megviselt!!!DE most próbálom magam túl tenni rajta,Nekem is nehéz volt és Neki is ,szenvedtünk,de itt vagyunk,épen,egészségesen és semmi más nem számít!!!!Sajna így jártunk,de mindig azt kell nézni,h "ami nem öl meg az meg erősít" :))

6. virag32 (válaszként erre: 4. - Nikletty)
2014. máj. 7. 10:18

Az a baj,hogy megkaphatja az ember a világ legaranyosabb, legügyesebb személyzetét, ha maga a szülés iszonyú... :((


Velem ezt történt. Kívánni se tudtam volna jobb szakembereket magam köré, de akkor is borzalmas volt és örökre megmarad az élmény.

2014. máj. 7. 10:12

hmm, akkor ezek szerint nekem is nehéz szülésem volt?:) jó tudni, azt hittem mindenki szenved 6 hónapig szülés után, és én nem is kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót, csak oxytocint kaptam mind a két karomba :D


életem legcsodálatosabb élményei a gyerekeim születése, pedig a kisebbiknél tényleg nagyon megdolgoztam, mindkettő több, mint 20 órás szülőszobai vajúdás után lett meg (+amennyit előtte a vajúdóban kellett töltenem), a másodiknál ömlött a vér belőlem, miközben az ágy mellett kellett guggolgatnom, mert kifogtam egy debil szülésznőt :D

sajnálom, hogy Nektek nem volt ilyen csodálatos:)most biztos utáltok majd, hogy ilyeneket írtam, de kb mindenki akivel együtt voltam a szülés után a gyermekágyon, sokkal nehezebb dolgokon volt túl, mint a cikkben leírtak, és a legnagyobb eufóriát érezték, amit csak lehet. .

2014. máj. 7. 10:11

nagyon sajnálom hogy ez történt veled

s tudod az a baj, hogy te elkönyvelted hogy a szülés ilyen-olyan... pedig csak egy jó orvos, szülésznő kellett volna jókor, jó időben és nincs ez az egész kellemetlenséged... :(((

2014. máj. 7. 10:01

Szia!


Én decemberben szültem, és nekem is iszonyatosan rossz élmény volt. Soha nem fogok tudni pozitívan gondolni rá. Természetesen ezek után nálam is beficcent a depresszió, szerintem ez a természetes egy ekkora trauma után.


Amit én javaslok,hogy ahogy most is kiírtad magadból, beszélj róla, és valahogy próbálj meg továbblépni (én se tudok amúgy, úgy értem, már nem gondolok a szülésre, de feldolgozni valójában soha nem fogom tudni.) Nézzünk előre! :)))

2. 09d0a2c098 (válaszként erre: 1. - J.Sys)
2014. máj. 7. 09:53

Teljesen átérzem mit élhettél át. Én nekem is rossz szülés élményem volt, pár óra híján 2 napig vajúdtam és senki se hitte el, hogy ennyire fáj és nem bírom és segítsenek valamilyen módon.

Én a mainapig sem tudom feldolgozni azokat a traumákat amik ott értek engem lelkileg-testileg. Nekem a helyrehozás ideje alatt sem adtak hatásos fájdalomcsillapítást, csak sértegettek, hogy ne hisztizzek, nem fáj ez ennyire.

Amiket leírtál hasonlóan én is átéltem, volt ami rosszabb volt, ami jobb verzióban, de nem is csodálom, hogy nem tudtad feldolgozni, én sem tudtam most sem...

A depresszió ilyen élmény után még inkább érthető, én még a mai napig is sírva fakadok ha eszembe jut az a 2 nap. Veled legalább foglalkoztak az orvosok és legalább próbálták meggyorsítani a folyamatot, de nem is tudom mi a jobb, ha belenyúlnak a természetes folyamatokba, vagy ha hagyják, hogy úgy menjen a dolog ahogy a természet intézi. Mindenhol másképp csinálják, de talán én ott érzek megnyugvást az emlékek ellenére, hogy túléltük és legyőztük a helyzetet, és igaz nekem is maradt sérülésem, ami megkeseríti az életem, de a gyerekemnek semmi baja. Próbáld te is ezt nézni, hogy ő baj nélkül túljutott a szülésen.

Hamarosan sokkal több örömet látsz majd a gyermekedben, türelem és adj időt magadnak, hogy feldolgozd, tudom elfelejteni nem lehet igazán...

De idővel, akár évekkel később átértékelődik majd benned és lehet felülírják ezt a rossz szülésélményt azok a dolgok, amit majd hamarosan a gyermeked ad neked mindennap. :)

2014. máj. 7. 09:08
Aki még nem szült, és fél, talán jobb, ha nem olvassa el a cikkemet. Nem akarok senkit elrettenteni. Nem, talán nem volt sokkal rosszabb a szülésem, mint másoknak, igaz, nem is volt olyan szép, mint némelyeknek. De ahogy én az egészet megéltem, az nagyon lehangoló lehet egy kismamának, tehát rátok bízom, kik előtte állnak, hogy olvassátok-e.

Ugrás a teljes írásra: Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook