Összeköltözés miért okoz gondot? (beszélgetős fórum)
Nem vagyok öntelt, de az alapján amit ő adott, és amit én adtam neki, ez az ő vesztesége.
Köszönöm :) Nagyon érzékeny természetű vagyok, sajnos hamar elsírom magam, tudom, hogy nem jó dolog, de nem tudok tenni ellene. Ez nem hisztit jelent, hanem elszorul a torkom és könny szökik a szemembe. Sajnos az utóbbi időben néha előfordult. Mióta döntöttem, egyszer sem éreztem ezt, sem bizonytalanságot,pedig ma találkoztunk futólag.
Azt mondom, légy az első az Életedben. :)
Jól tetted! Ennek csak pozitív hozománya lesz.
Teljesen igazad van/volt szerintem.
És mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak magamra gondolok, hogy nekem jó legyen és nem törődök mit érez a másik, nem így van. Amit itt leírtam, az csak egy porszemnyi része egy kapcsolatnak. Az elmúlt egy évben történtek dolgok, amiket nehezményeztem, de az ember egy ideig tolerálja, mérlegel, aztán egy idő után talán egyre jobban kezd látni. És az sem mindegy előzőleg milyen kapcsolatban élt, hogy a jelenlegi előrelépés, vagy visszaesés az eddigiekhez képest. Talán túlságosan szeretve voltam, nem tudom, az is lehet, hogy más boldog lesz ennyitől..
Én többet szerettem volna, mint ő, viszont ez csak úgy lett volna lehetséges, ha ő tesz érte. Mivel ő nem tudott, vagy nem akart, így nekem kellett, viszont nekem csak egy lehetőség maradt a változtatásra.Elmondtam,hogy nem szeretném így, nem ilyen életre vágyom, biztosan lesz majd akinek pont ez lesz a jó, de sajnos én más vagyok.
Köszönöm szépen, hogy el mondtátok, ki mit gondol erről, itt is látszik, ahány ember, annyiféle képen gondolkodik. Nem számít kinek van igaza, talán egy kicsit mindenkinek. Itt csak egyetlen dolog számít, és nekem nem jó ez a helyzet, nem így szeretnék élni, és ahogy Ő mondta, ha nem tetszik valami, annak kell változtatni, akinek nem jó.. Változtattam. És biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt.
Szoktál nála lenni, aludni ?
Igen, gondoltam erre, viszont sok évvel ezelőtt volt már nős, gondolom akkor sem járt haza. Annyi volt a különbség, hogy akkor még nem volt saját lakása.
Dehát most divat a mingli életforma, jobb is mint az összeköltözés, biztos a srác is igy érzi.
Sőt ismerek több olyan 40 + házaspárt, akik későn házasodtak össze és mind a kettő a saját lakásában lakik, nincs közösgyon közös háztartás stb..
Inkább örülnöd kellene, egy gonddal kevesebb.
Nem valami pszichés gát van? Írtad csak otthon szereti végezni a dolgát, otthon fürdik. Stb elő èletéről mit tudsz? Érte valami nagy csalódás, trauma?
Minden döntésben vannak jó dolgok is.
Hosszútávon a rossz is a jót szolgálja.
Igen, azt hiszem boldog, viszont azt hiszem hiányzik az érzelmi biztonság.
Ebben teljesen igazad van, mintha csak azt várná az ember, hogy magától megoldódjon minden, ami nem fog.Egyszerűen azt érzem hogy ebben a helyzetben nem érzem jól magam, viszont rossz döntést sem szeretnék hozni hiszen szeret, és szeretem. Nem szeretnék az egók harcát vívni, viszont azt sem, hogy lehajtott fejjel maradjak egy helyzetben ahol nem érzem jól magam.
Nem akarja elhagyni a párod a lakását. Miért nem hagyod el te a lakásodat és mész hozzá? Azt sem akarná?
Bocsánat, figyelmetlen voltam.
"A lényeg, hogy nem ugyanazt és ugyanúgy szeretnénk."
Igaz.
Valahol mindenkinek igaza van. Csak más a szempont, az "elvárás".
Te teljes együttélést akarsz, ő nem.
Boldog vagy?
Boldog voltál vele valamikor?
Ha igen, meddig?
"A lényeg, hogy nem ugyanazt és ugyanúgy szeretnénk."
Ha így lenne, ez a fórum nem lenne...
A halogatás is a döntés egyik fajtája.
Valahol az ember, a szíve mélyén érzi a valóságot hiszen én is azt látom, teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, egyáltalán van e itt igazság. A lényeg, hogy nem ugyanazt és ugyanúgy szeretnénk. Viszont ő ezt nem hajlandó elismerni, mert szerinte ez már együtt élés mert minden nap együtt vagyunk.
Igen ,a mondatokban ,ami a DE előtt van hablaty.
🕵🏻♂️:DD
Köszönöm, de őszintén. Nem azt várom, hogy vállon veregessen valaki, és azt mondja, te mindent jól csinálsz, mással van a baj. Őszinte véleményt szerettem volna, azt kaptam. Tudod, néha az ember a saját dolgában hajlamos nem látni az igazságot. Egy külső szemlélet teljesen más.
Nem lépnék és nem kérném őt sem,,kivárnám az általad emlegetett kis időt.Addig is többet tudtok meg egymásról és ez nem árthat a kapcsolatnak.Mert ugye nem hiszed hogy 1 év alatt megismerted?
Kikerülted a kérdést.
Persze hogy a gyereked az első.
Na most leírom, amit valójába látok és értelmezek abban, amit leírtál. Lehet, ki is fogsz akadni, de ez csak értő olvasás.
"Nem szeretném irányítani, de ..."
Valójában irányítani akarod. A királyi "de" belépett a gondolatodba.
A boldogságunk sose a másik jelenlététől függ. Aki egyedül nem tud boldog lenni, az kapcsolatban sem.
Ezt sok párkapcsolati guru igazolja.
"Kezdetekben úgy gondoltuk, majd alakul..."
A "majd" egy fantasztikus szó arra, ami soha a büdös életben nem fog bekövetkezni.
Ezt is sokan bebizonyították, csak gondoltam felhívom a figyelmed az apróságokra.
"próbált ez ügyben is változni,de csak egy két napig tartott"
A másik varázsszó a "próbálni". Aki bármit is próbál, az nem csinálja.
Vagy csinálok valamit, vagy nem.
Aki ezt a szót használja, az nem akarja igazán.
Érted, mit szeretnék átadni?
Konklúzió:
Mivel ez így felmerült benned, már nem vagy biztos abban az egészben, amit elképzeltél, szóval az alapok nemcsak nem biztosak, hanem igazán nincs is.
Van köztetek egy állapot, ami neki ok, neked meg nem. Nincs benne közös nevező, amit meg te akarsz/szeretnél, azt ő nem.
Hat oszinten, en se szeretnék egyutt lakni egy 19 evessel. Kerulgetni a furdoben, foleg ha mondjuk a 19 evesnek is van mondjuk baratnoje, aki neha ott alszik....
Hány szobas a lakasod?
Ha meg csak atmeneti, akkor en mar kibirnam azt a par honapot igy, amig tanul a gyerek. Aztan lehet a gyerek is orulni fog, ha egy kicsit az ove lesz a lakas.
Te lépnél, ha ő ugyanezt nem tenné meg érted?
Még tanul, és nekem a gyerek az első, szerintem minden anyának az lenne, az már más kérdés, ha végez, és a saját lábán áll, Addig viszont az én felelősségem, attól függetlenül hány éves.
További ajánlott fórumok: