Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Öröm vagy bánat; mondd el... megbeszéljük... fórum

Öröm vagy bánat; mondd el... megbeszéljük... (beszélgetős fórum)

2010. márc. 31. 13:12
Bárkinek bármit!!
2010. márc. 29. 20:11

Sziasztok!

Van itt valaki akinek el lehet mondani az elmondhatatlant???

2010. márc. 28. 17:56

A farkas és a rózsa. . .



. . . Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.


- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?


"Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.


- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt. - Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.


A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy harmatcsepp hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki?" - gondolta a farkas - "Miért kell bántani?"


- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!

- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani!


A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők!" Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.


Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál. . .


Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett. .

2010. márc. 25. 14:35
Olyan álmos vagyok
2010. márc. 21. 18:21
Ma látogattam meg a szüleimet: 77. 87 évesek. Örülök, hogy viszonylag jól vannak, annak viszont már nem, hogy nem tudnak örülni az életnek. Anyagi gondjaik nincsenek!!!, és ahelyett, hogy kedvesek lennének egymáshoz, marják egymást, mint rozsda a vasat.
2010. febr. 6. 07:58
gyerekek még, tele önbizalommal valóban. Ők lesznek akik megváltják a "világot". de ha leromboljuk az önbizalmukat, nem érünk el vele semmit, max nagyot fognak bennünk mint szülőkben csalódni.
9. 73cdbfbb2c (válaszként erre: 8. - 9e36cbb27b)
2010. febr. 5. 17:40
Hát...még nem futott egyik sem két egyforma kűrt...úgyhogy nem is nagyon lehet kiszámítani hogy mi sikerül és mi nem. Én is azt mondom hogy nem dől össze a világ ha nem sikerül, de mindkettő elképesztően makacsul nyerni akar. persze terveik az EB, VB, Olimpia stb.....Féltem Őket, nehogy csalódjanak. A fiamnak amúgy sincs túl sok önbizalma, sajnos nem tartozik a jó versenyzők közé. Őt jobban féltem. Nehéz sportolókat nevelni.:) Én mondjuk nagyon ellene vagyok az élsportnak, ha régen valaki azt mondta volna hogy ebben segítem a gyerekeimet, tuti kiröhögöm. De valahogy nekem két olyan gyerekem van, akiknek abszolút önálló gondolataik és akaratuk van. Ők ezt akarják, hát muszály támogatnom, akárhogy nem tetszik ez nekem.:)
2010. febr. 5. 17:34

és az eddzések során hogy ment nekik, mármint mien sikerrel csinálták meg ezeket a gyakorlatokat.

Még van amúgy koruknál fogva nagyon nagy sikereket elérniük, vár rájuk a jövő ha netán most nem sikerülne

7. 73cdbfbb2c (válaszként erre: 6. - 9e36cbb27b)
2010. febr. 5. 17:29
Nem ez a gond, mert mindketten műkorcsolyázók. Az egyik délelőtt fut, a másik este. Csak kétszer kell szívinkfarktuson túllennem.:) A fiam 11 éves, a lányom 9. Az új pontozási rendszer szerint először fognak versenyezni ami nagyon szigorú, nagyon behatárolja mit fogadnak el és miért jár levonás. Mi kockáztatunk azzal, hogy nagyon nehéz ugrások, kombinációk és forgások lesznek benne. Ha minden sikerül, dobogó. Ha nem, akkor akár az utolsó helyre is visszacsúszhatnak. Nekik minden ugrásuk dupla. Ha elrontják, pontlevonás jár, tehát többet értek volna egy jó szimpla ugrással. De Ők úgy döntöttek, hogy nem mennek a biztos jó helyezésekért, hanem mindent vagy semmit alapon dobogó vagy sokadik hely.:)
6. 9e36cbb27b (válaszként erre: 5. - 73cdbfbb2c)
2010. febr. 5. 17:12

Szia.

Mien versenyre mennek?

Hát nem lesz könnyű egyszerre két helyen lenni, meg lehetetlen is; de ha kivitelezhető egyiknek elején másiknak végén leszel ott.

2010. febr. 5. 16:32
Én nem örömöt vagy bánatot osztok még meg, csak azt egyenlőre, hogy nagyon izgulok a holnap miatt. Országos Bajnokság, egy napon indul mindkét gyerekem csak más időpontban. Hogy fogom túlélni??? Minden verseny előtt ezt csinálom, a versenyen meg az ájulás kerülget.
2010. febr. 5. 10:50

átlagba mindenkinek van valami amit megosztana másokkal. legyen az öröm vagy bánat

de hát...

2010. febr. 4. 20:49
hat ahogy latom itt mindenki tok boldog vagy olyan boldogtalan hogy meg irni sincs kedve
2. 349c80b15e (válaszként erre: 1. - 9e36cbb27b)
2010. febr. 4. 20:21
bánat??????,
2010. febr. 4. 20:02

öntsd ki a leleked ha bánt valami,ha nemakarod vagy nem tudod másnak elmondani.

Örömök, azok is jöhetnek...

Jöjjön össze egy jó kis társaság.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook