Önző vagyok? (beszélgetős fórum)

Nem!

Nem vagy önző!

Nehogy elhidd neki!

Tök normális, hogy így csinálod.

Még egyszer mondom nő vagyok, én szültem őket, de ilyet soha.........

nem szeretem anyósomat (megvan az oka) de ha a férjem úgy dönt, igenis megyünk hozzájuk. Mint ahogy az én szüleimhez kétnaponta.

Hát én nő vagyok, de bocs, te nem egy nővel, egy hárpiával éltél együtt.,

Ahogy olvasom mindenkinek jobb, hogy elváltatok.

Az én anyósom sem szent, volt, hogy az egyik gyereknek (újszülött volt), a másiknak, aki várta a mamát, nagyon várta, de szinte rá sem nézett, nem hozott semmit.

Mondom várta a gyerek a mamáját, de hozzá sem szólt, csak a kisbabát ajnározta.

Nekem ez rosszul esett, a gyereket leszereltem egy dugi összerakható autóval, amit a mama "hozott' neki. (én vettem karácsonyra, de odaadtam anyósom helyett)

És lehet Ő ezt észre sem vette. Volt öt perce, és az újszülöttet akarta látni.

És nem próbáltál meg néha kicsit a sarkadra állni?

Nem bántásként, csak érdekel.

Nálunk 2 nagymama van sajnos nagypapa már csak 1.

Mind kettőhöz megy fiunk, bár most én anyum már hónapok óta beteg így ott csak akkor van otthagyva ha apum is otthon van. Anyósom gyakran vigyáz rá. Sosem különböztettük meg a két nagymamát.

Azért az a nő is bemutatkozik, aki a gyerekét az egyik nagyszülőnek felkínálja, a másiknak meg azt sem engedi meg, hogy felvegye.

Nyilvánvaló, ha az én anyám örül az unokának, akkor a párom anyukája is. Ha anyukám kivehette az alvó újszülöttet az ágyából, hogy körbenézze, megpuszilgassa, pityeregjen, akkor anyósom is. A férjem anyja is ugyanúgy nagymama, Ő is ugyanúgy várta az unokát, ugyanúgy csodálja.

Ez megint egy másik nézőpont, férfi szemmel....

Néha elgondolkodom ezen. Hogy a férjem mit gondol, meg is kérdezem.

A saját szüleihez Ő sem szívesen engedi a gyerekeket, egyszer volt, hogy a legnagyobb egy horgászat után ott akart aludni. Semmi gond nem volt.

Azóta sem hívják, azóta sem akar odamenni. Nem nem szeret ott lenni, egyszerűen nincs alkalom.

Nem vgy önző.

2,5 éves lányom a párommal megy a mamához 4-6 órára szombatonként. Én addig elvégzek mindennel. Fürdőszoba fertőtlenítés, konyha... Ezek azok a helyek, ahol vegyszerezek így vagy úgy és nem szeretem, ha a közelbe van.

Szeretem ha velem van, vele is lehet pizzázni, kettesben filmezni, ha alszik vagy játszik a szobájába.

Én szívesen vigyáznák a nagyimra, de már nem tehtem.

Csodálatos egy nő volt. Kismama voltam az elsővel, amikor úgymond lerobbant. Végig hajtogatta nekem, hogy biztos kislányom lesz. Ha elmentem hozzá, csak azt kérdezgette, "voltál kontrón (kontrolon) ugye kislány?

Amikor már nagyon-nagyon beteg volt, odaülem mellé és hazudtam: Mama, ma voltam ultrahangon, kislány lesz. (akkor még nem tudtam mi lesz) És boldog volt. "ugye megmondtam kislányom"

Három hónap múlva kisfiam született:) De jó volt látni az elégedett arcát, hogy megmondta, nekem lányaim lesznek.

Lettek is pár év múlva:)

Azóta, ha kimegyek a temetőbe, hangosan mondom: Látod mama, megvan mindenem...

A férjemet meg kimondottan imádta. Engem is, de rosszat rá nem mondhattam. Tényleg szupernagyi volt:)

Hat igen, 2-esben mi nem, mert a nagyi csak 1 gyereket vallal el egyszerre, sot, ha fodraszhoz, kozmetikushoz szeretnek menni, akkor nem (ne kerdezd miert, anyosbol van:DDD), de megertem a gyerekeket, ha anyam a szemem elott rosszat mondott volna a masik nagyimra (aki neki anyosa volt) engem is zavart volna ezert en sem mondok ilyeneket, es nem is tiltom oket. De ismerosok kozott eszrevettem, hogy ahol 2 nagyi van, ott tuti, hogy mindig az anyuka szuleihez mehetnek csak a gyerekek, a masik nagyi le van tojva, ahol 1 van mint nalunk es anyos, ott ugyanazt csinaljak mint en, ugy ertem, tudomasul veszik, hogy ez van, de a gyerekeket odaviszik ugyanugy mint ahogy mi is tesszuk:) szoval nem, nem onzes, a gyerekkel szemben lenne az. Ha ugy jart, hogy csak egy nagyija van, hat akkor az van es kesz, pl a nagyfiam tudja is, hogy anyosom ilyen belekotos fajta, szivesen megy hozza, de nem esik neki jol, ha nagyi engem kritizal ugyhogy mar elore mondja, hogy:"anyuci, holnapra kikeszitetted a hosszuujju polot? Tudod, nem azert mondom, csak ha nem, akkor hallgathatjuk megint a litaniat..."

:DDDD ilyeneken betojok

De gondolom a gyerekek szeretik a nagyit. És ez a fontos.

Meg az, hogy kell néha egy lélegzetnyi idő, hogy csak a párunkra koncentráljunk. Mindegy, hogy elalszunk-e egy filmnézés közben, pizzát rendelünk, elmegyünk sütizni. Lényeg, hogy kell néha kettesben lenni.

Nem a szíved akarom facsarni, de a szüleim, mint nagymamám is volt, igazi nagyszülők:)

Náluk minden gyerek szülinapja, névnapja meg van ünnepelve mamánál, lufikkal díszített nappaliban, fincsi kajákkal, sok gyerekpezsgővel. De csak a nagyszülők és az unokák, olyankor a közelükbe sem mehetek.

Hát ezért nem érzek lelkiismeretfurdalást, ha rájuk bízom, akár egy egész hétvégére is:)

Mondjuk mas az, hogy neked anyud teszi es mas az anyos. Nalunk csak anyos van, ugyhogy altalaban mindent ellenkezonkeppen csinal mint amit meghagyok neki, betegseg alatt nem mernem otthagyni (volt olyan, hogy meg egy fajdalomcsillapitot, lazcsillapitot sem adott be a gyerekeknek), amikor nem betegek, akkor is, ha azt mondom, naturszeletet adj nekik enni, akkor rantott hust csinal, ha azt mondom, fott virslit, akkor csakazertis olajban suti ki, ilyenek. DE, heti 1x elmegy...

Persze, ha apum lenne itt, ugy csinalna ahogy en szoktam