Önző az anyuka, apuka? (beszélgetős fórum)

Még egyszer mondom, engem hidegen hagyott a negatív vélemény, miszerint hogy hagyhatod a gyereked másra??? Engem ez nem érdekelt soha.

De a sógornőm még a saját édesanyjától is ezt kapja hetente. Már el sem meri mondani neki, hogy elmentem, bepakoltam a gyereket, elhoztam, késő este hazavittem.

Ők közben kikapcsolódtak, vásárolgattak, tévét néztek

Én a 3. gyerekemnél csináltam ezt, de nagyon durván. Most őrülten szenvedünk Tőle, mert mindenkit irányít és kihasznál a családban, pont olyan "királylány" lett, amilyennek elterveztem, csak nem abban a formában. :(

Bár nekem lenne olyan testvérem vagy szülőm, anyósom, aki ilyen örömmel jönne vigyázni vagy vinné el Őket!

Tényleg csak azt tudjátok tenni, hogy nem foglalkoztok ezekkel a rosszindulatú megjegyzésekkel, pláne, ha Nektek mindannyiótoknak jó ez így. :)

Sok boldogságot Nektek és tesódéknak is! :)

Én azt mondom, csak annyit mondjatok a "szekálóknak", hogy majd találkozzunk az óvódánál. Ez a picuri könnyen be fog illeszkedni, szokni.

Nekem sokan megjegyezték, amikor először vittem a gyerekeimet óvódába (mind a kettőnél), hogy milyen könnyen beszoktak. Kislányom első nap már ott aludt, kisfiam a második naptól.

Többször "lepasszoltam" őket, amikor kicsik voltak. Volt, hogy a szomszédnéni vigyázott rájuk, én meg elmentem bevásárolni, vagy csak takarítottam. Persze minden gondolatom körülöttük forgott. Ha otthon voltam, sokszor azt vettem észre, hogy állok az ablakban, és várom, hogy hozzák már vissza. De még nem jött el a megbeszélt idő.

És lám, nem voltak "hozzámkötve" 3 éven keresztül, nem is visítanak, ha nem velem kell lenniük.

Most egyedül nevelem őket, de két műszakban dolgozom. Előfordult már olyan, hogy olyanra kellett bíznom őket, akit ők még csak 1*-2* láttak (én jól ismerem). Megbeszéltem velük, hogy most E. néni lesz veletek, és tündérien elvoltak vele. (Kisfiam most 3,5, kislányom 6,5 éves.)

Szóval nyugi, tesódék, és persze ti csináljátok a legjobban!!!!!!

Mennyi idióta van!

Ne foglalkozzatok velük, ilyen egyszerű. :)

Ezek szerint már te is elengeded :)

Kell is, neked is, a párodnak is, de még a pesztráknak is :)

Pedig megkapja szegény rendszeresen (én is megkaptam régen, csak én nem vettem ennyire a szívemre) még a saját anyjától is.

De miért fáj ez bárkinek is? A gyerek jól érzi magát, a szülők lazítanak, a pesztra meg örül, hogy vigyázhat rá.

És te miért nem voltál képes odaadni senkinek?

Nem bántásként, csak érdekel.

(mert pl. nekem édesanyám az első gyereknél ott volt velem három napig, Ő segített nekem, természetes volt, hogy bármikor rábízhatom. A sógornőm engem kért meg, hogy segítsek neki az első napokban, természetes, hogy bármikor rámbízhatja )

Szerintem az az önző és irigy, akinek ez ennyire fáj, hogy szóvá teszi.

Persze, hogy a szülőknek szükségük van néha pár óra kikapcsra és ha ezt meg is tehetik,feltétlen tegyék is, hisz hosszútávon ez az egészséges,ráadásul mindenki jól jár....

Nekem, nekünk öröm, ha ránkbízzák. A gyerekim egy percre nem mozdulnak el mellőle.

Én azért vagyok hálás, hogy ránkbízzák.

Csak fáj, hogy Őket ezért bántják. Hányszor megkapták már: Hogy tudod odaadni? Nem hiányzik? Én mindenhova viszem magammal.

Szerintem teljesen jól teszi, hogy csinálnak maguknak szabadidőt és örülhetnek, hogy van aki segíti őket ebben!

Nem lesz attól rosszabb anya, hogy néha ki tud kapcsolni! Sőt!

Attól, hogy egy nő anya lesz, nem szűnik meg nőnek, feleségnek lenni és ugyanúgy lehetnek igényei, nem csak kötelezettségei.

Egy kapcsolatnak is kijár az intim szféra.

A gyereknek is jó, ha nem csak egy inger éri.

Gratulálok Neked és a nagyszülőnek, hogy így kiálltok értük és segítitek őket! A rosszallókkal meg nem kell törődni!

Főleg, hogy én vigyázok rá :)

De nem magam miatt szorgalmazom ezt. Én is úgy gondolom, néha kell nekik is egy szabad délután, mégha csak vásárolni mennek is, vagy csak megnéznek két filmet összebújva :)

Nem rosszabb. Sőt, a gyereknek is jó, ha nem mindig anyával van.

Bár hozzáteszem, én kb. olyan 1-1 1/2 éves koráig nagyon nem szívesen bíztam másra a gyerekemet, de ez az én hülyeségem volt. Tök jól elvan mindenkivel.

szerintem nem önző, szerintem ez teljesen normális. Amíg a régi lakásban laktunk, Anyósomék is abban a házban laktak, és kb hetente egy délutánra otthagytam a picurkát, hogy vigyázzanak rá, ilyenkor mentem vásárolni, ilyenkor takarítottam, vagy éppen aludtam fél órát, mert úgy éreztem muszáj.

Most már másik lakásban lakunk, és néha nagyon hiányzik, hogy valaki fél órára lefoglalja a picit, nagyon nehéz mindent megcsinálni, főleg úgy, hogy a pakolós korszakban van, tehát amit én fel, azt ő le.

Volt olyan azóta viszont, hogy Anyukám egy teljes napra elvitte a lányomat, és nagyon hiányzott, ha csak fél órára is adom oda valakinek, akkor is nagyon hiányzik, viszont legalább meg tudom csinálni a napi dolgokat, esetleg még pihenni is tudok.

Ez butaság, igenis egy mamának szüksége van a feltelítődésre, annál jobban tud majd a kicsire figyelni és a párjára is.

Maradi nézet, hogy egy anya a gyereke mellől nem mehet sehova.

Jó, míg szoptat az más.

De a gyereknek is fontos a társaság, szoknia kell, mert jön az ovi, vagy másik tesó és nehéz lesz.

Csak nyugodtan, menjen az anyuka és az apuka kikapcsolódni, jól teszik, főleg ha van aki vigyázzon a picikére :D

Van egy öt hónapos tündéri kereszgyerekem. Szép is, imádnivaló is, mindig mosolyog, sírni még csak egyszere hallottam.

Szóval a szülők (tesómék) néha megkérnek, hogy vigyázzak rá, ritkábban anyukámat is. Vásárolgatnak, festenek, stb. Pár órára megkérnek engem, vagy a nagyit, hogy vigyázzunk rá.

Sajnos már nem anyatejes a baba, tehát az étkezése megoldott. A baba jól érzi magát, mi is élvezzük, hogy velünk lehet.

De az anyukát többen támadják. Hogy tudja ilyen könnyen lepasszolni. Hogy tudja odaadni másoknak? Nem hiányzik neki? Stb.

Bevallom én imádom a kisdrágát. Kéthetente egy délutánra elhozom hozzánk, csak magam és a gyerekim miatt. Látnátok a gyerekeimet mennyire örülnek, hogy az unokatesó itt van nálunk. Egy percre nem mozdulnak el mellőle. Vitáznak, hogy ki cserélje ki a kakis pelust :)

De közben az anyuka csak azt kapja, hogy miért adja oda másnak? Miért? Neki nem jár fél napnyi szabadság? Egy lélegzetvétel?

Rosszabb szülő Ő, mint az aki egy percre sem bízná másra a gyerekét?