Önismeret: Hogyan tudnám elsajátítani? (beszélgetős fórum)
Kiket nevezel "megvilágosodott csókáknak"?
Az olyan Berne-féléket?
Vagy Csernust? (Én tőle sehol nem olvastam, hogy saját magát tévedhetetlennek állította volna be valaha is. Sőt!)
Igazából mindig tanuljuk a másik embert. Míg élünk, tanuljuk ezt szerintem, olyan lehet nincs is, aki 100%-os önismerettel rendelkezik. Max az ilyen nagyon megvilágosodott csókák.
Konfliktuskezelés, meglátni a másikban magamat, nem magamravenni mindent. Érezni az egységet....
Miben várnál segítséget?
Neked megvan a saját tudásod magadról. Változni szeretnél?
Az önismereti tréning segíthet felszínre hozni olyan képességeinket amelyek segítenek önmagunk megismerésében. De ez sem szentírás és ha valaki csak divatból vesz rész egy ilyen tréningen akár a falra is kenheti.
Nincs válasz.
Sajnálom!
(Megjegyzés: a fórumozás a számomra azt jelenti, hogy társalgunk, beszélgetünk. A beszélgetésbe beletartozik a kérdés-felelet is, adott esetben. Veled azonban, Kérdező Srác, úgy tűnik, nem lehet beszélgetni, mert fenntartod magadnak egyrészt a kérdezés jogát, másrészt azt, hogy a Hozzád intézett kérdés(ek)re következetesen nem válaszolsz.)
Szerintem nincs az az ember, akinek elhihetnénk, hogy ő teljes önismerettel rendelkezik. Azért sem, mert minden változik.
Lehet könyveket olvasni, amelyek iránymutatást, módszereket nyújthatnak az önismeret felé, de (szerintem) ez alapvetően tapasztalás útján elsajátítható. A tapasztalásaink, cselekedeteink, érzéseink utólagos elemzésén.
Ezt az utat mindenkinek magának kell végigjárnia, mert mindenkinek eltérnek a tapasztalatai és nem mindenki képes tanulni mások tapasztalataiból.
Sajnálom!
Hogy került hozzád A Harcos? Megvetted? Ajándékba kaptad?
Tetszenek az önismereti könyvek. Ez nem tetszik kérdése
Egyszerűen nem vahyok kitartó.
Értem.
Hogy nem olvastad végig?
Melyik?
Azt is elolvastad?
künyvet = könyvet
Bocs!
Erazmus = Erasmus
Bocs!
Ha nem tudnám (korábbról), hogy nem szeretsz olvasni, azt mondanám: olvasd el egyik-másik jó, régi künyvet, pl. Rotterdami Erazmusnak A balgaság dícsérete c. szatíráját. Meg nagy emberek publikált naplóit, naplószerű írásait. (Pl. Füst Milántól a Mindez én voltam egykor c. könyvet.)
Így viszont, hogy látom: valójában csak kérdezgetni van kedved, inkább nem szólok egy szót sem. :-)
Nagyon érdekelnek engem a mélylélektani dolgok, kiváltképp amik az önismerettel kapcsolatosak. Azt érzem, ennek nagyon az elején járok, fejlődnöm kell.
Nektek mi segített ennek kivitelezésében? Önismereti könyvek olvasása, vagy terápia? Szerintem ezt egy életen át kell tanulni, mert igazán talán sose sajátítjuk el.
Nem tudom pontosan ki vagyok, hol a helyem a világban, képi hasonlattal élve mint egy ember, aki eltévedt az erdőben. Azt érzem, össze vagyok zavarodva, csaponganak a gondolataim.
Az embert olyannyira lefoglalják a hétköznapi gondok, a taposómalom, heti 8-12 óra munka, ügyintézés stb.. hogy emellett nem igazán marad idő a lelket ápolgatni, pedig talán ez lenne a legfontosabb dolog.
Szeretnék külső szemlélőként tekinteni az eseményekre és emberekre. Hogy egy-egy konfliktuson felül tudjak emelkedni és ne az ember cselekedetét nézzem, hanem mint személy nézzek rá.
Amíg ezt nem tanulom meg, nem tudok teljes értékű életet élni. Nem szeretem a felszínes dolgokat, a felszínt kapargatni, szeretek a dolgok mélyére kapargatni, megfejteni a világ igazi, valódi kérdéseit.
Kevesek jutnak el az egységélmény megtapasztalásáig, sokan csak zombiként működnek a világban, alvó emberek. Sokakat a sors irányítja, nem ők irányítják a sorsot. Igazából a másikban is magamat látom. Na de az önismeret csúcsáig, ami maga a megvilágosodás, szerintem nagyon kevesen jutnak el.