Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Lehet hogy a testük ép és egészséges, de a lelkük nem.
Ne haragudj, de ostoba és korlátolt kérdéseket teszel föl (lásd:"!!!Miért akartok meghalni??????".
Ennek kb. annyi értelme van, mintha megkérdeznél egy törött kezű embert, miért fáj neki.
Hihetetlen számomra, hogy 2011-ben még mindig ott tartanak egyesek, hogy aki öngyilkos akar lenni az vagy csak figyelemfelkelt vagy gyenge ember...
Ebben tévedsz, van aki megérti őket. Igenis meg lehet érteni az öngyilkosságot fontolgatók gondolkodását és kínlódásaikat. És segíteni is lehet nekik, az a bajuk, hogy nem tudnak gondolatsávot váltani. Rengeteg alternatíva létezik a gondok megoldására, de sajnos ezek az emberek beszűkülnek, leginkább pont azért, mert nincs senki aki megértené őket. Nem segítség ha telenyomjuk gyógyszarral őket!
Segíteni kell nekik abban, hogy ők is képesek legyenek gondolatsávot váltani, és máshogy látni a problémát. Régen nem volt ennyi öngyilkos,de nem is volt ennyi probléma.
Azt hittem,hogy soha nem keríthetnek ilyen gondolatoka hatalmukba,aztán ebben az évben olyan fordulat lett az életemben,hogy egyre gyakrabban megfordul ez a lehetőség.
Kilátástalanná lett az életem és mindenki magamra hagyott ebben a helyzetemben.
Ma az utolsó ember is belém rúgott,eltaszított akihez tudtam fordulni.
Nagyon hatalmába vettek a gondolatok ismét,mert egyedül nagyon nehéz és úgy érzem nem tudok megbírkózni.
Szia, nagyon sajnálom hogy így érzed Magadat, ekkora "üresség " van Benned---- ugyanakkor meg is értelek,részben mert hasonló korú vagyok, rézben pedig mert az én életemben is volt egy hosszabb időszak, mikor naponta több ízben felvetődött bennem a kérdés, mi értelme van az életemnek.
Most jobban vagyok, de tisztában vagyok azzal, hogy ez az állapot is mulandó.
Elhiszem, hogy ezt gondolod.
Nagyon belefáradtál a mindenbe és szeretnél változtatni ezen. Van egy álmod, ami ha megtörténne, akkor újra boldog lehetnél? Mi miatt kerültek elő ezek a gondolatok?
Az ÁLLAM vigyáz a bevételeire.
Csak nagyon jó lenne, ha az embereknek valóban lenne lehetőségük bevételhez jutniuk. Kevesebben éreznék kilátástalan helyzetben magukat.
Öngyilkosságban közreműködés
168. § Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
a csalina13 kérdésre, a válaszom igen, én már nagyon fáradt vagyok, és elég mindenből. Szeretném igen öngyilkos lenni.
Szeretném azt a megoldást megtalálni, ami biztos és végleges. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, ami nem sikerül és maradok a család um. nyakán. Épp szeretném elkerülni. Ugyanis azt érzem mindeninek csak tehervagyok. Van jó megoldás erre. Annak szivesen fogadom a javaslatát.
Hát igen ebben igazad van a te életed nem a szüleidé, és ha fontos vagy nekik akkor meg kell hogy értsék vele vagy boldog.
És hogyan sikerült visszaszerezned őt?????
Bárcsak nekem is sikerülne.... a volt pasimnak van most egy új csaja álítólag még együtt vannak, de biztosra már nem tudom és ha ő van nem tudom mennyi esélyem van, hogy visszatalál hozzám... :((
Ti meddig voltatok külön??? Mi már lassan 5hónapja és ennyi idő alatt már ha szeret éreznie kellene a hiányomat.
Szia krisztike!
Jaaaj, teljesen megértelek és sajnálom. Megyek elolvasom a történetedet!!
Kérdésedre válaszom: Sajnos nagyon utálják, s ok nélkül az a legrosszabb :(( úgyhogy egyenlőre titok a dolog. Bár az öngyimnél beszéltem róla anyumékkal s a pasiról meg hogy mellette boldog vagyok s ezt nagyjából megértették, de arról nem tudnak, hogy most megint bandázunk :S de harcolni fogok érte! Mert ugye nem a szüleimnek kell vele élni meg lenni hanem nekem, s én így érzem magam jól.
Amúgy az, hogy megérte e vagy sem? Hmmm... Végülis csak azt tudom mondani, hogy NEM! A hegek a karomon, borzalom és nagyon szégyellem. Ilyenkor szokott jönni a papolás, hogy NA LÁTOD, DE HÜLYE VAGY, BLABLA... s ezt utálom. De biztosan eljön az az idő amikor el tudom ezt fogadni és nem fog zavarni.
Szia aranybogár.
Én ezt a fórumot eddig szótlanul kísértem mert féltem a lehurrogástól ezért csak a zárt klubba írtam le a történetemet (ha érdekel olvasd el)
De hasonló a tiédhez én nekem egy öngyilkossági kísérletem volt szintén pasi miatt.....
De legalább te ha titkolóztok is kibékültél a pasiddal, bármit megtennék, hogy nekem is így legyen...... bárcsak kibékülnénk akkor azt mondanám megérte a fájdalom, de legalább megint velem van. Olvastam a történetedet itt és neked bizonyított a pasid csak téged szeret ha az új b.nőjét is kidobta és visszament hozzád.
És a szüleid ennyire nem szerették őt, hogy titkolóznotok kell???? De ha látnák rajtad, hogy boldog vagy vele akkor csak elfogadnák őt vagy nem????
Jajj most lehet ez szarul hangzik, de irígy vagyok rád remélem az én pasim is észhez tér és visszajön hozzám.....
Ha megengeditek idevésem az első történetemet amely már nem él bennem olyan élénken, viszont a nyomai annál inkább jelen vannak a mindennapjaimban, életemben. Hogy miért? Olvass tovább...
Tehát 2004-2005. Együtt éltem egy pasival aki a nagy Ő-nek tűnt. Kedves, romantikus, odaadó, imádott, hogy úgy fogalmazzak éppen csak a popómat nem nyalta ki. Mindent megkaptam tőle, minden téren maximálisan, a nők ideálja. Hogy miért lett vége ennek az idillnek?
1 év alatt egyetlen veszekedésünk sem volt, tipikusan túl szép, hogy igaz legyen... Összeköltöztünk, eljegyzés, egyiptomi nyaralgatás, aztán terhes lettem. Nagyon örült a hírnek s szerettük is volna nagyon a babát. Ám egy éjjel (még az elején, 7 hetes voltam) arra riadtam, hogy borzasztóan fáj a hasam, s ömlik a vér belőlem. Nagyon megijedtem, ébresztgetni kezdtem a páromat, hogy segítsen felöltözni, vigyen be a kórházba. S most ugrik a majom a vízbe, mit válaszolt ez a kedves odaadó pasi? : HAGYJÁL MÁR, HULLA VAGYOK, ÉN REGGEL DOLGOZOM, VAN KOCSID És MENJ BE A KÓRHÁZBA!!
Bementem, ott is tartottak, elindult a vetélés, másnap megműtöttek. Értem sem jött, a nővérem vitt haza. Amikor megérkezett este kérdezte hogy vagyok s nem e megyünk moziba vagy kajálni valamerre... Pffff ekkora bunkót (gondoltam). Szóval megromlott a kapcsolat, ezután már ő sem volt annyira kedves, kimutatta a foga fehérét. Ja arról már nem is beszélek, hogy ez télen volt fél méteres hóval s persze reggel nekem kellett havat lapátolnom terhesen, hogy a Mercijével ki tudjon állni az udvarról! Köszike, imádom a pasikat mondtam már??????
Szóval látjátok, lehet bármilyen egy pasi, mutathat bármit. Sokáig úgysem tud színészkedni. Egy nap aztán meguntam a vitákat amik jöttek s amikor elment melozni én szépen hazaköltöztem a szüleimhez, mire hazaért már nem voltam ott, se a cuccaim. Persze haraggal váltunk el, sőt még neki állt feljebb s fura mód 1 hét múlva már más komoly kapcsolatban volt.
Nagyon fájt, volt időpontunk is esküvőre, megvettük az esküvői ruhámat, kiegészítőket, stb (amit a paraszt visszakért, de ennyi öröme legyen, a gyűrűt is hozzávágtam).
Most annyit tudok róla, hogy együtt él egy csajjal pár éve, lassan 2 éves lesz a kisfia, s szinte nincs olyan nap, hogy ne látnám velem szembe jönni az úton vagy őt vagy a nőjét. S bevallom borzasztó rossz érzés azért. Nem irigylem a lányt, de jól sem esik a dolog valamiért :S.
Nos bevezetőnek ennyi azt hiszem nagyjából elég.
Remélem nem untatlak Titeket (ha igen szóljatok nyugodtan, csak jólesik megosztani ezeket is)
Szia anyuci,
Köszönöm az "együttérzést". Borzalom, hogy a pasik mi mindent hoznak ki az emberből, (főleg belőlem). S tiszta hülye vagyok mert szinte mindegyik öngyi-kísérletem miattuk volt. Bár az elsőnél majdnem ottmaradtam, a dokik már keresztet vetettek rám, s csodának tekintették azt, hogy magamhoz tértem.
(ja, amúgy én marha annyira szeretem ezt az utolsó pasit, hogy még ezek után is, és hogy a szüleim, ismerőseim, mindenki ellenzi (jogosan) kibékültem vele. Most ebbe a titkolózásba őrülök már lassan bele, s alig találkozunk, stb). A munka ügyem sem oldódott még meg, csak dobálom az önéletrajzaimat ezer helyre de egy visszahívásom sincs. Borzalmasan rossz. vasárnap anyummal is összekaptam, egyszerűen nem érti meg, hogy nem találok munkát pikk-pakk, s ilyenekkel jön, hogy ha ők nem lennének akkor mehetnék hajléktalannak meg hogy éhen halnék, mert nem lenne pénzem kajára, stb.. (ezt csak úgy magamban jegyzem meg: ANYA AZ ILYEN? ) Na azóta vagyok rossz kedvű ismét, az edzést is hanyagolom, azt veszem észre, hogy ismét kevesebbet eszek, többet cigizek, sokat alszok, blabla.... :(((
Egyszerűen rohadt gyenge vagyok, nem tudom elengedni az ilyeneket a fülem mellett s nem tudok túllépni ezeken a dolgokon. Sajnos nagyon érzékeny vagyok és mindent magamra veszek.
Aranybogár kedves szeretettre, figyelemre vágytál, és normális kapcsolatra, amiből a párod teljesen kivonta magát. Megértem az érzéseidet mit gyötrödtél, csak tudod a furcsa az egészben kivánom a volt párodnak kapja vissza ő is ezeket, amiket te elszenvedtél igazságtalanul. Reméljük akad valaki sz életedben, aki elfelejteti ezt a szörnyűséget,
és még boldogan élhetsz. Pótolja azt a hiányosságot, ami kimaradt. Üdv.Ágnes
Szia, mindez egyben sajnos. Munka, vőlegény, barátok, csalódás, s egyedül egy szobában a 4 fal közt kicsit lekerül az ember a béka s*gge alá :(
De ebben egyetértek, hogy a sok barom gyógyszer miatt lesz öngyi hajlamos az ember, ezt már bizonyították is, dokufilmet is láttam róla, stb... De akkor mire is jó? Jön a kérdés....S válaszolhat rá egy okos pszichiater!