Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Szia Ria!
Június elsején kell visszamenni a kontrollra. Mindenki azt mondja, várjak. Ezek szerint van remény? Az sem érdekelne, ha santitassal tudnék menni.
Köszönöm a hozzászólást!
Sziasztok!
Új "játékos" vagyok itt.
35 éves pesti lány vagyok. Szörnyű gyermekkorom volt. Akkor sem lett jobb, amikor felnőttem. Gyerekként a nevelőapáim vertek, nagylányként az épp aktuális élettárs. Jöttek az ezzel járó lelki gondok is. Másfél éve nem volt munkám több, mint egy éve át. Hatalmas adósság halmozódott fel. Anyummal lakom. Aztán ez év húsvétig már majdnem minden fillért kifizettünk, az életem megoldodni látszott. És akkor jött a derék probléma. 3 hét alatt lezajlott a mentő, kórház, műtét.
Kiszakadt gerincsérv.
Végső stádiumban műtöttek. Most egy hónapja fekszem, menni nem tudok. Értéktelen, unatkozó, felesleges, kiszolgáltatott elő halott lettem. Árammal is kezeljük a lábam, gyógyszerek, mindent megteszek, hogy lábra tudjak állni. De az a mozgás csak nem indul be.
Türelem, meg majd beindul, meglatod. Hát köteles vagyok én elfogadni a sok dumát?
Tegnap láttam egy filmet :Belső tenger címmel.
Spanyol film. A főszereplő 28 éve béna. Teljesen. Nem kapott eutanáziát, így végül azok segítettek neki meghalni, akik szerették. Akik nem voltak önző emberek. Mert ez a tiltás, hogy ne, ne tedd, mert élned kell... ez már idegesít. Még nyomorékon is parancsol mindenki. Valószínű, sosem fogok tudni járni. Anyum 67 éves. Lakashitel. Ha Ő meghalt, én megyek az utcára. Ja, hogy addig sok minden történik majd? Értem.
Addig is, amíg történik, sajnos én élem meg a napok minden kib.. . percét. Én kinlodok.
Tehát jogom van dönteni az életemről.
Hollandiában van eutanázia. Anyám lottozik. Hm.
Az egyetlen dolog, amiért élek, az a bátortalanság. Élni nem kell, de ahhoz, hogy megöld magad, kell. Az élni akarást kell legyozni.
A neten találtam egy írást a különféle halálnemekről.Hogyan hatnak a testre. Mind borzalmas kinnal jár. Így maradt az eutanázia.
Engem nem vigasztal más nyomora. A sajátom igen. De az nagyon.
További kellemes napot.
Szia, ötven éves vagyok, nem magányosan élek hanem szerető családban, és soha életemben senki mást nem hibáztattam csak és kizárólag magamat szapultam... tán túlságosan intenzíven is.
Nem hinném hogy attól meg tudnék nyugodni ha mindent elfogadnék úgy ahogy van---
Öngyilkossági kísérletem nem volt, remélem nem is lesz, két éve egy szívmegállás kapcsán farkasszemet néztem a halállal és megfutamítottam, nem hinném hogy tudatosan.
Köszönöm a hozzászólásodat jó hogy leírtad a gondolataidat.
Szia ! Valóban igaza van Dodi 44-nek sok mindenben,
csak próbálj meg pár percig őszintén, teljes nyíltsággal szembe nézni magaddal, a környezettel és az egész életünkkel.Az írásodból ítélve te sem vagy már fiatal, és nekünk sajnos szembe kell néznünk egy másik világgal, mert mi nem ebben- és nem ilyen értékrendben nőttünk fel.Ha ezt nem tudjuk elfogadni akkor szembe kell néznünk azokkal a problémákkal amiket felvetettél és -nem vigasztalás képpen-de nagyon sokan részesei vagyunk.Én nagyon sok mindenenen átmentem, mindig talpra álltam,de eljött az a pillanat amikor azt mondtam, elég!Nagyon komolyan akartam, nem sikerült, az őrangyalom vigyázott rám- mert én most már hiszem, hogy vannak !!!Az biztos hogy pillanatnyi elmezavarnak kell fellépnie, mert abban a pillanatban, nem érdekli az embert senki- semmi, még az sem, akit a legjobban szeret .
Igen, és a legfontosabb, hogy sok mindent másképpen látok, átértékeltem dolgokat és képes vagyok meglátni azt amiről Dodi beszél.
Jövőre megint jön egy fordulópont az életemben, a nyugdíj, és valami hasonló dolgokat kell kitalálnom amiről Dodi is ír, mert a magány rossz dolgokat is ki tud hozni belőlünk.
A bajunk talán még az, hogy hiába vannak barátaink, nem merünk velük őszintén beszélni a gondjainkról, pedig mennyivel könnyebb lenne.
És még valami, ez nem Isten akarata, ez a mi akaratunk, a mi döntésünk, ugyan úgy mint ahogy részesei vagyunk annak is hogy az életünk így alakult.Nem szabad mindig csak mást hibáztatni,
ismerjük el, hogy mi is hibáztunk- sokat !!
"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
remény, csalódás, küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót,a szépet,
s meg nem találni, ez az élet."
(Madách)
Szia, nagyon szépeket és igazakat írtál, talán csak azzal nem bírok egyezni hogy "ideiglenes probléma" megoldása.
Mi van akkor ha valaki születése óta szenved attól a bizonyos problémától,amit sem önmaga sem pedig szakember nem bír orvosolni, miközben évek-évtizedek telnek el, ennyi idő elteltével nem beszélhet senki "ideiglenességről".
Sajnos ezek az emberek nem tudnak olyan könnyen belenyugodni abba hogy "ez Isten akarata" vagy ami szintén gyakran elhangzik, nézzem meg a másikat, neki még nehezebb az élete.... számomra ez egyáltalán nem vigasz, sőt, inkább félelmetes azt látni hogy az életben milyen ritkák a tökéletesen harmonikus pillanatok.
Ismételten üdv.kedves Dodi!
Most látom vette a fáradságot,idejét,egy újabb üzenetre.
Szép lelke lehet,már megint irígylem,s gratulálok.Minden sorával egyet értek,
követendő cselekednek vélem gondolatban,ám tettekhez lusta dög vagyok.
Illetve ........hmmmm mindegy.
Nagyon szépen köszönöm az eddigieket,de kérem ne pocsékoljon rám több
energiát.Öntörvényű is vagyok,számos egyéb hiba mellett.
Sok-sok kellemet,Isten áldja,már ha van.
Kedves Dodi,bár nem látom értelmét nézeteink ecsetelésének,ellenben még is sajna megteszem.
"ideiglenes probléma"-kínomban megmosolyogtattál-
köszi,ha van Isten áldjon meg érte.
Már egészen pici zsoltibaba korom óta tart ez az "pillanatnyi" állapot.43 éves vagyok.
"Értékek" nekem nem adatottak meg,irigyellek,s egyben örülök,hogy Ön,te nem ilyen önbizalmatlan.
Az én poharam üres.Szép életet,üdv.
"Gondolkodik valaki öngyilkosságon?"
Ha bolond lennek!
Egy embernek annyi de annyi erteke van, amit ha van szabadideje, azt meg kell osztani embertarsaival!
Rengeteg jot tudunk tenni masoknak onzetlenul, ami egy olyan dolog, hogy az mindig visszater hozzank, csak masoktol, mas utakon.
Eloszor is el kell fogadnunk, hogy mindig lesznek gazdagabbak, szegenyebbek, magasabbak es alacsonyabbak, koverebbek, sovanyabbak , egeszsegesebbek es kevesbe egeszsegesek is nallunk. Vannak kik okosabbak es kevebe okosak mint magunk.
De annyi lehetoseg van az eletunkben, ahol tudunk jot tenni, masoknak segiteni!!
Voltal mar egy oregotthonban, ahol az ottlevok mar nem latnak olvasni, ha van idod, es neked nincs akadalya felajanlani, hogy hetente egyszer vagy egy parszor felolvasol konyvet, vagy ujsagot egy raszorulonak, vagy ha az ido jaras lehetove teszi, kiviszed karonfogva, vagy toloszekben es kiultok a parkba a friss levegon tudsz felolvasni, vagy csak egy kicsit elbeszelgetni valakivel, akinek mar nincs az eleteben senkije, maganyosan maradt...
Tudod, hogy vannak onkent vallalkozok akik heti egy vagy tobb alkalomra felajanljak hogy egy kisgyerekkel lesznek egy oracskat. Tudod, hogy egy kisgyerek mosolya, olelese, vagy nevetese micsoda gyogy ir a mi lelkunknek is! Van ismerosom ki ezt csinalja...
Reszemrol nagyon szeretem az allatokat, az allatvedo intezetekben lehet vallakozni, hogy a ketrecben levo kutyakat elvinni kinti setara. Tudod egy kutya is mennyire kitudja nyilvaninati halajat, az mindig orul, ha banatosak vagyunk, ha nem.
Kimozdulni mindennapi monoton, megszokott kornyezetunkbol es meglathatjuk mennyire meg fog valtozni a vilag fele a megnyilvanulasaink, ujra visszajon az eletkedvunk, szinesebbek lesznek tole az eddig is kinyilt viragok, meglathatjuk az aprobb szepsegeit is a vilagban, es azt ertekelhetjuk amink mar van, es ne veszitsunk egy sohajt sem az utan amink nincs!
Eletunk csak egy van, es vegyuk eszre es ertekeljuk annak szepseget, ne szalasszuk el, hagyjul elmenni mellettunk.
---Sajnalatot erzek magamirant, mert lyukas a cipom talpa! Amig meglattam, hogy a sarkon befordult egy embertarsam mankoval, mert az egyik laba hianyzott neki. Mennyire boldog lettem, hogy volt ket labom, meg ha a cipom talpa el is kopott mar...
Mindnyajan ertekes emberek vagyunk!
A jo tulajdonsagainkat ne spajzoljuk be, es annak az ajtaja ele ne tegyunk egy nagyszekrenyt!
Sok szep es ingyenes dolog van az eletunkben, csak ne engedjuk, hogy a banat fatyolja eltakarja szemunket!!!
Keressuk a szepet, es lassuk is meg mert van, nagyon sok, csak akarjuk megtalalni!!!
"Gondolkodik valaki öngyilkosságon?"
Az ongyilkossag egy megfordithatatlan, vegleges tett, egy ideiglenes problemara.
A sajat ertekunket nem masok hatarozhatjak meg, hanem csak sajat magunk!
Sosem feledd: a poharad mindig felig tele legyen, soha sem felig ures!
Gondolkodik valaki öngyilkosságon?
Illetve milyen kísérleteitek voltak?
Szép napot,üdv.
Még egy gondolat: Amikor ez első és eddig utolsó öngyilkossági kisérletnél bekerültem a kórházba egy napra,és kiszálltam a mentőből, egyből egy ilyen elő-helyiségben vizsgálgattak, ahol gondolom a nagyon sűrgős dolgokat megcsinálják (nekem nem kellett).
Két dolog: A falon a poszter: "Ez a ValóVilág!",
a másik: a gyíkfejű ápoló, mentős, inkább valami segédficsúr így az arcomba mondja vidámkodva, " csaj miatt volt, mi?"
Nem, nem amiatt volt. De alapból undorodom az emberek cinikus, hasonló viselkedésétől.
Szerencsére most nem találkozok velük gyakran.
Szívesen beszélgetnék én is. 25 éves volt versenysportoló mániás depressziós fiú vagyok. 2011-ben volt egy gyenge kísérletem, mert olyan lelki labirintusba jutottam, ahonnan már nem tudtam kijutni. Azóta kezdtem egyenesbe jönni, a sport és a művészet segített. Most márciusban viszont egyik napról a másikra lenyomorodtam a fájdalmaktól. Az orvosok máig nem értik (nem is akarják), a röntgenek látszólag rendben vannak. A csípő.keresztcsonti ízület valahogy elmozdulhatott (gondolom a futásoktól). Nem tudnak mit csinálni. Egy éve napi 21 órákat fekszem, folyamatos fájdalmaim vannak, a bal lábamra nem tudok ráállni, mert összerogy annál az ízületnél, mankóval megyek ki wcre, egy éve nem voltam a kerítésen kívül, csak a teljesen felesleges orvosi vizsgálatokra járok, a keresztcsontom ropog, nem tudok hanyattfeküdni, nem tudok ülni, nem tudok menni, nem tudok állni, egyetemet félbe hagytam. Minden kezelés, gyógytorna, apámfasza, csak fokozza a fájdalmakat, kétszer vitt el a sűrgösségi, mert "belejöttem" a tornába.
Boldog lennék, ha csak ez a fájdalom csak a térdnél jelentkezne pl, vagy csak béna lenne a lábam, vagy csak amputálnák, akkor még tudnék élni.. Természetes, hogy visszajöttek az öngyilkossági gondolataim, ha lenne a házban egy fegyver, szerintem már 10-szer főbe lőttem volna magam. Felelősség ide, felelősség oda. Még mindig remélek, de már nagyon fáradt vagyok.
Ezt is oldalt fekve írom..
(schniermarton@gmail.com)
miért akar valaki meghalni?
és hogyan ?
Van valaki aki segíthet?
Vagy győz a letargia,a tudat ,hogy minden hiába
hogy átnéz rajtad a világ,hogy te csak egy kolonc vagy.
Hogy harcolsz a nem valós életért?
Hogy csupa hazugság vesz körül...
leélsz 51 évet és nem veszed észre ,hogy a párod azóta k@rvázik amióta veled van..közben meg azt mondja,MONDJA élő szóval a szemdbe ,hogy téged szeret...hogy szeret TÉGED..
éS JÖNNEK A FELSZÍNRE A R&NGYÓI...MÁR NEM IS KELL KÉRDEZNED..MONDJA MAGÁTÓL...mert nyomja a lelkét talán a bűntudat
Hát ki is akarna tovább ezen a bolygón élni aki ezeken a dolgokon átmegy??????????????????
Érdekes, mert ki merem állítani hogy nekem az emberi kapcsolataim szinte kivétel nélkül mind rendben vannak.
Egyetlen egy halálos ellenségem van, az pedig nem más mint önmagam,--- írhatnám úgy is hogy egy testben élek a halálos ellenséggel, és sokszor érzem úgy hogy nagyon elfáradtam, és csak egy módon bírok megszabadulni tőle, ha olyan messze elmegyek ahová a másik felem nem akar-- vagy nem mer-- utánam jönni :(
U.I. Nem vagyok hasadt tudatú, ezt orvosilag igazolták.
Teljesen egyet értek .
Minden élet csak olyan stabil , mint az elvek , amikre épül . Amikor kirántják valaki alól azt , amiben hisz , minden összedől . Persze mindenki sokat hibázik , de az igazi bűn a rosszindulat ... és ebből van bőven ma is . Rengeteg a tolvaj , aki más emberek hitét lopja , teszi tönkre , mindezt gátlások nélkül .
Szerintem is van az a pont , amikor előjön a kérdés : akarom én ezt még tovább ? Legtöbbször az emberi kapcsolatok miatt ..........