Öngyilkosságon gondolkodom.......... (beszélgetős fórum)

Érdemes? Fiatal vagy még,élni kell,mert lesz még elég időd halottnak lenni!Élni kevés idő jut!Arra mindig kevés az idő!Pozitív dolog,hogy elmentél orvoshoz ,mert gyógyulni akarsz.Ha a férjed ilyeneket mond,akkor nem ért meg és nem is érdemel meg téged.Ha esetleg nem szeret,akkor meg miért pont miatta dobnád el az életed? Neked még életet kell adnod,nem pedig eldobni!Legyél önző kicsit olyan értelemben hogy magadra is gondolj,hogy neked mi a jó!(A halál biztos nem!)

Amikor túljutsz ezen és mondjuk születik egy pici babád akkor visszagondolva azt fogod mondani hogy tényleg butaság lett volna befejezni...Gondolj ötéves rákos gyerekekre,akiknek nincs választásuk!Még az utolsó stádiumban is bíznak,erőlködnek,hogy jobb lesz!Nekik nincs lehetőségük dönteni!Te még fiatal életerős nő vagy akinek még van dolga!Hullámvölgyek jönnek-mennek.Ha van egy rosszabb szakasz azt le kell zárni és új fejezetet kell nyitni,de folytatni kell tovább.Azt írod hogy az utóbbi másfél év katasztrófa volt!Majd lesz jó másfél,tizenöt,harminc év!Tudom,könnyű prédikálnom,de ne vedd el a lehetőséget a boldogabb élettől!Lentebb még írtak jó dolgokat,olvasd el azokat is !"Ha már végképp a padlón vagy,nézz szét és szedj fel onnan valamit!

Hú elég rég írtatok már ide de azért írok én is!! Hogy miért tartott ott ahol most tartok!! nos énBoldog életet éltem igaz voltak gondjaim de sosoem gondoltam arra hogy megtegyem... Az utóbbi másfél evem katsztrófa!! Saját magamnak generálom a problémáimat!! egyik baátom azt mondta hogy beszéljem ki magamból a bajokat és utána jobban érzem majad magam....DE ezek után mindig vcsak bajt csináltam!! Viszont ha befogoma számat felemésza a gond!! Pánik beteg vagyok és depressziós..kezelnek is!! De sajnos kevés sikerrel...nem vagyok jobban...férjhez mentem voltak álmaim amiket szerettem volna teljesíteni ..nem minden áron, de vágytam bizonyos dolgokra...fel is adtam pőket olyan anygi helyzetbe kerültünk a férjemmel amiből nagyon nehezen tududnk majd kikászálódni folyton a fejemhez vágja hogy ő eltart engem...meg hogy nem bírja a már a depressziós fejemet nézni kapok egy hónapot hogy összeszedjem magam különben haza kell mennem!! Én ezt komolyan vettem...kérte hogy beszéljek a szüleimmel....erről elmondtam nekik mindent! Amivel megint csak bajt csináltam mert nagyon összevesztek a férjemmel és a férjem is velem!! A válást akarta!! Minden képpen!! Ordította hogy gyűlől és el akar válni mert mióta za életébe léptem csak rosszat kapott!! Rettentően rosszul esett!! Én jobban szeretem őt mint a saját életemet!! szüleim tudják, hogy depressziós vagyok és hogy kezelnek is stb...Küldtem nekik bocsánat kérő smst.. de még csak nem is válaszoltak!! magamra haragítottam szüleimet!! magamra haragítottam férjemet a barátainkat! Az én barátaimat!! Senkim sincs!! Tönkre tettem a férjem életét és vele együtt a sajátomét is!! Sokadjára ugrasztottam össze a szüleimet és őt!! Igazából akaratomon kívül!!! Túl önző vagyok!!Már kiterveltem mindent Hogy hogy fogom megtenni!! Már csak az idő a gond!!szeretnék mindent elrendezni...nem akarok plusz bajt hátra hagyni ...ha elmegyek nem lesz több gondja miattam...senkinek nem teszem tönkre az életét és nem kell aggódnia miattam.önzőség de a saját hibámról nem akarok többet hallani...ismerem a férjem állandóan felhozza a problémáimat és botlásaimat!!Nem vagyok képes együtt élni azzal ahogy beszél velem és amibe néz!! Az pedig hogy jojózok a szüleim türelmével engem is bánt!! Rengeteget köszönhetek neki és én meg így magamra haragítom őket!!Tudom, hogy szeretnek csak már ők is unják a nyávogásomat!! Én is unom!! nem bírom azt hogy folyton megaláznak!! A férjem egy határozott erős nőre vágyik..de ha azu próbálok lenni akkor meg nem kellek neki!! Nem tudom követni....nem tudok mindenkinek megfelelni nem tudok már többet nyújtani..de az emberek igénylik kell mindenkinek belőlem egy darab...de nem tudok szét szakadni...Nem tudom már helyre hozni azokat a hibákat amiket eélkövettem...türelmem sincs kivárni azt hogy helyre jöjjenek a dolgok...idegileg nem bírom...aludni sem tudok már a feszültség miatt folyton arra gondolok, a férjem el akar válni ...25 éves vagyok!! Nem akarok 25 éves elvált munkanélküli nő lenni aki a hajléktalan....inkább a halál!!Vannak az ember életében ami nem megy!! Akkor azt abba kell hagyni.....Nekem az élet nem megy!!! Nem megy!! Minden nap arra gondolok, hogy mindenkinek könnyebb lenne a környezetemben nélkülem.... De mi lesz ha nem sikerül...ha valaki korábban talál meg és megmentenek...mit fogok mondani?? Biztosra kell mennem....tönkre tettem a házasságomat a kapcsolatunkban lévő bizalmat..a aszüleimmel való kapcsolatot a testvéremmel való kapcsolatot a rokonaimmal és a barátaimmal.senkim sincs és semmim sincs!!! érdfemes vajon levelet hagyni magam után? kell az hogy tudják, hogy mennyi fájdalom volt bennem és miért??

Megértenék vajon???Magukat hibáztatnák, hogy nem vették észre a jeleket??? Áh feleslegesen beszélek ilyenekről!!semmi értelem a hülye kérdéseimnek.....Nem tudok tanulni a hibáimból...megpróbálom helyre hozni a bajt amit most csináltam..megpróbálok biztonságot adni a férjemnek mielőtt elmegyek!!Legyen meg mindene amire vágyott amire szüksége van!!!Ha már én nem leszek....Remélem ez legalább sikerül!!!

Szia !

Azt hiszem, hogy a fórumozó társak 80 %-ának lenne-lett volna oka az öngyilkosságra. Sokan átmentünk igen fájdalmas dolgokon. Nem tagadom, egyszer én is gondolkodtam rajta, de szerencsére nem gondoltam annyira komolyan.

Tudod a mondást: mindenkinek megvan a maga keresztje. Ez nem közhely, teljesen igaz.

Ha végképp nem tudod megoldani a problémáid, keress fel 1 hozzáértő pszichológust.

Ne feledd: nem véletlen születtél erre a földre.

Ez akkor sem megoldás!

Egyszer fent, egyszer lent. Ilyen az élet.

A kudarcok azért vannak, h tanulj belőlük. Ezáltal fejlődj!

sok minden..

kicsit kilátástalannak érzem ezt az egészet, ami velem történik..

mostanság nekem is eszembe jutott.. egyre gyakrabban.. úgy érzem ebből a helyzetből az egyetlen kiút..csak anyukám miatt nem tettem meg eddig még..

belehalna..

Ugyanmá! Ne legyetek gyávák!

Itt a Földön küzdeni nagyobb kihívás, mint magadba döfni egy kést!

jah es meg valami,bocsi nem akarok sokat fecsegni..csak szeretnek segiteni..!

szoval es en azt gondolom hogy neked sikerül kilabalni ebböl az egesz rosszbol,tudod miert mert akarod..mert probalsz segitseget kerni,(ez most itt az egyik formaja a segitseg keresnek)az hogy itt vagy es olvasod a velemenyeket,hozzaszolasokat ez az azt jelenti hogy akarod hogy jobb legyen!nem a sarokban ülsz es mindenkinek hatatforditasz es senkit nem hallgatsz meg!

hat a mai vilag az tenyleg nem könnyü..!

de lattod tegnap mar jol erezted magad a buliban :)fog ez jobb is lenne csak kell egy kis idö hozza,es türelem es kitartas!a lenyeg ne add fel,mozdulj ki otthonrol talalkozz szamodra kedves emberekkel,menj uj helyekre stb..es meglattod elmulik ez a rossz allapot!az eletben egyszer fen,egyszer len van az ember..sosincs az hogy mindig fen,v.mindig len! a lenyeg mindket helyzetet tudni kell kezelni!erösnek kell lenne,ne kell feladni..:)menni fog ha akarod..!

Ágnes!

Köszönöm a kedves szavakat,de jelenleg nincs lelki bajom.

Persze nekem is volt,többször is de relaxálással és egyéb elogalaltsággal jól vagyok.

É.

Ehhez hasonlót csinálnak Mo-n (állítólag) az egyik szanatóriumnál: kiállítják a szikla szélére: nézz le a mélybe - na most ugorhatsz!! Szóval gondold végig - csak azért mert szakítottatok, vége az életnek?? Nincs jobb, más, aranyosabb, kedvesebb, odaadóbb pasi, csak ő? Nincs olyan férfi,

akivel szeretnél otthont teremteni,

akivel nem élnél majd szívesen,

akinek a gyermekét nem szülnéd meg és nevelnéd fel??

Akinek a mosolyát, az arcát nem látnád viszont?? Akinek főznél vacsorát és aludnál-ébrednél mellette??

Szóval gondold végig újra és újra.

Ha nagyon fáj, írd le az érzéseidet! Újra és újra! Aztán tépd el, dobd ki a papírfecniket!

Állj a tükör elé és mondd a szemedbe! Újra és újra!

Vigasztalásul egy vers!!

Reményik Sándor - Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal--

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Aztán elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor -- magától -- megnyílik az ég,

mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat -- hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor -- magától -- szűnik a vihar,

Akkor -- magától -- minden elcsitul,

Akkor -- magától -- éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától -- friss gyümölcs terem

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Szép napot Mindenkinek!