Öngyilkosságnál miért választanak bizonyos módszereket? (beszélgetős fórum)
Köszönöm szépen. Próbáltam előre vetíteni, hogy nem konkrét eseteken szeretnék csámcsogni, ne arra menjen el a téma. Olvastam elég csúnya dolgokat egy-egy ilyen hírnél a hozzászólások között a facebookon.
Én valahol középen érzem magam, megértő is vagyok, de biztosan komolyan hatna rám, ha közelebbről érintene és kikelnék magamból vagy így vagy úgy. Tehát megértem azokat is, akik dühösek, amikor távolabbról érintettek - elkésnek a munkából, órákig várakoznak valahol. Mindenkinek benne vannak a saját érzései, korábbi élményei, traumái és a jelenlegi lelkiállapota, érintettségének mértéke.
Ha valaki engem használna fel ahhoz, hogy véget vessen az életének, abba bele sem mernék gondolni, hogy mit okozna bennem.
Most kb mindennapos. Hogy kimarad a vonat, mert mindenki azzal olgyilokolja magat.
Majd busszal megyek, ha kell.
Mikor nem akartam annyira megolni magam, odaadtam egy uveget a nyafinak.
Meggondolta magat talalkoztunk a suliban.
Bovaryne, Marilyn Monroe, Curt Cobain utan sokkal tobb lett a hasonloan elkovetett ongyilkossagok szama (es nem feltetlen rajongoktol.
A modszer sokszor halmozodik csaladban, kisebb kozossegekben. Nagyon specifikus, ha valaki egy adott modon akar meghalni, es ha raszanja magat, maskent nem.
En ugrani akartam, es "Isten kuldott" egy rakas merget. Valami erosen pszichiatriai betegnek az elhagyott patikai csomaglat megtalaltam.
Eros a gyomrom meg a majam.
Elkeztem levelet irni, de az mit segit? Es kit erdekel? Attol nrm jovok vissza a hagyasbol, gorcsbol. Es lehetoleg a halalbol.
Én is azt gondolom, hogy nem "másokat bevon", aki pl. a vonat elé ugrik, hanem nem is kalkulál azzal, hogy így mások is részesei lesznek valamilyen szinten az eseményeknek.
Nem tudhatjuk, mi játszódik le a gondolataikban a végső napokban, órákban.
Még valamikori tanulmányaimból rémlik, hogy a nők inkább választják a gyógyszereket, míg a férfiak a drasztikusabb "megoldásokat", mint pl. akasztás.
A városban, ahol felnőttem, az ismerősi körben és a szomszédságban is több öngyilkosságról hallottam gyerekkoromban. Szűkebb-tágabb rokonságban is történt több eset az elmúlt évtizedekben, amiről meséltek. Az okok legtöbbször rejtélyesek maradnak. Egy-két esetben lehetett tudni, hogy pl. anyagi ellehetetlenülés, politkai üldözöttség (ez még a hatvanas években volt) vagy az, hogy a felnőtt gyereke már nem törődött vele, vitt bele valakit.
Két, városombeli fiatalra is emlékszem: egy lány valószínűleg szerelmi bánat ölte meg magát, egy harmincas fiú meg betegség, egészségügyi probléma miatt.
Kemény témát választottál.
Hogy lehet itt erről értékben beszélni? Hogy érthetne meg bárki, egy olyan embert, aki úgy dönt elég? Mi akik nem tudjuk elképzelni sem, hogy tehet valaki olyat, hogy inkább meghall, mint más utat keressen,hogyan találjunk magyarázatot erre?
A nagyapám megtette, az apám találta meg. El sem tudom képzelni azt a fájdalmat, amit az a kiskamasz élt át. 3 gyermeket és a feleségét hagyta hátra.Állítólag a mamám hűtlensége miatt tette. Nem volt anyagi problémájuk.
És itt van az anyám. Soha nem derült ki, hogy miért akart távozni idő előtt, csak a fájdalmat érzem. Lehet találgatni, de az okait azok tudnák elmesélni, akik eldöntik. Azok pedig névvel valószínű nem fognak válaszolni.
Én azt gondolom, hogy aki ezt eldönti, az nem foglalkozik azzal, hogy mit hagy hátra. Az okok szerintem összetettebbek, mint beszűkült tudat, vagy gyengeség.
Ha valaki beszél arról, hogy mire készül, az egy segélykiáltás, jó,ha vannak erre fülek,de csak azt lehet megmenteni,aki hagyja.
Azok az emberek, akik a sötétebb utat választják, valahol elvesztik a céljaikat,reményeiket a jövővel kapcsolatban. Pedig mindig dob az élet újabb lehetőséget,de gondolom nem látják a problémájuktól.
Én nem tudok fikciókat gyártani, hogy vajon kinek mi jár a fejében.
Gondolom, ha nagy fájdalmaim lennének, gyógyíthatatlan beteg lennék, könyörögnék segítségért,hogy szüntessék meg legyen vége. De biztos van olyan élethelyzet még, amire nem gondolok...
Ami engem nagyon zavar, hogy van aki/akik ötleteket is ad/adnak.:(
Nagyon nem kellene, mert van a hoxán is olyan, aki hajlik megtenni. Nem biztos, hogy adni kellene az amúgy is kilátástalannak ítélt helyzetéhez eszközöket!
Gondolom Enissa nem örülnél, ha az ötleted hallanád vissza a hírekben. Nem beszélve a gyerekekről, akik ugyan csak feltudnak ide regizni.
A kérdéseidre nem tudom a választ. Igazából elgondolkodni sem tudtam rajta, annyira lenyűgözött a gyönyörűen megfogalmazott, összeszedett bevezetőd. Példaértékűen intelligens írás, elismerésem!
Egyébiránt azt gondolom, egy öngyilkosság esetében kizárólag vesztesek, sérültek vannak. Tragédia, és legtöbbször nincsenek válaszok a miértekre.
Egyetértek, erről bizony kellene beszélni, sokkal több embert, családot érint, mint sokan gondolják.
Aki ezt megteszi, egy közösséget (családot) tesz tönkre, akik nem tudják hova tenni a dolgot, esetleg önmagukat hibáztatják, hogy biztos ők is hibásak, hogy megtörtént, ami megtörténik.
Szerintem szó nincs kárörvendésről.
Igen kicsit tabu téma,,pedig ha nem lenne az talán okosabbak lennénk,felismerőbbek, segítőbbek.
Nem kell ezen háborogni.
Szerintem ahogy végefele írod is,,,van aki annyira "elborult",hogy már nem törődik, csak éppen a számára legkönnyebben hozzáférhető módot választja.
Persze van más is,,nemrég volt a városban egy sajnálatos eset,,nem részletezem,,de ott az illető valamennyire körültekintő volt.
Sosem volt tapasztalatom ilyenben,,mégis azt gondolom itt is érvényes ahány ember annyi féle kiugrás.
Sajnos.
A legnagyobb empátiával szeretnék beszélgetni a témáról és ezt kérem minden hozzászólótól is, senkit ne bántsunk! Főleg azért szeretnék beszélgetni, mert hetek óta foglalkoztatnak a közelmúlt hírei, szeretném megérteni ezeket az embereket. Nem konkrét eseteken akarok csámcsogni, nem akarok senkit sem megbántani. Nem ítélkezem felettük, sajnos valahogyan eljutottak erre a pontra, hogy véget szeretnének vetni az életüknek. Arról szeretnék beszélgetni, hogy mi viszi őket arra, hogy olyan módszert válasszanak, amelybe más embereket is belevonnak akarva vagy akaratlanul? Sajnos mostanában nagyon sok öngyilkosságról olvasni, hallani, van, aki az erdőbe vonul, de van olyan is, aki a vonat elé vagy az autópályára ugrik. Én elgondolkodtam rajta, hogy eljönne egy ilyen döntés az életemben, mit tennék, de képtelen lennék arra, hogy másokat belevonjak. Persze mindenképpen lennének érintettek, hiszen aki megtalálja őt, az is nehezen dolgozza fel. De képtelen lennék egy vonatvezetővel vagy egy autóvezetővel megtenni, hogy miattam szenvedjen az életében. Az utolsó órákban ilyenen már nem gondolkodnak el vajon, csak a cél lebeg, hogy legyen vége? Ti mit gondoltok erről?
Elnézést kérek attól, akit esetleg valamilyen okból felkavar a téma.