Olyan családokban, ahol nem telik nyralásra, táborra, hogy töltik a gyerekek a nyári szünetet? (beszélgetős fórum)
játszón...sétálva,
hegyekben napos családi kiránduláson
Régen volt már, de leírom.
Nekünk sem volt sok segítségünk, az anyósomék meghaltak korán, anyukám betegeskedett, apukám dolgozott a nyugdíj mellett is. Szóval : volt nyári tábor, de azt eléggé utálták a gyerekek. Kb. 8 éves kortól azt találták ki (férjem és a gyerekem), hogy ül az erkélyen és olvas, fiataloknak valót, ill. még meséket. Délben hazarohantunk ebédet melegíteni, mert közelben dolgoztunk (egyébként autónk sem volt), vagy bejött a gyerek a munkahelyre , befizettünk neki, vagy étlapról választott kaját, délután is olvasgatott, majd kinn szaladgált az udvaron, biciklizett, stb.-Mikor a kisebbik is nagyobb lett, ketten voltak, egyik felügyelt a másikra. Férjem kinevezte Főnöknek hol az egyiket, hol a másikat. Elég rendesen viselkedtek. Más megoldás nem volt.
Szerintem csak szeretne kelteni egy kis feszültséget, hogy a mai szülők milyenek, mert egy csomó gyerek van az utcán.
Ennyi.
Egyelőre kétszer-háromszor próbálta arra terelni a szót, miért nem foglalkoznak szegény, szerencsétlen, stb. elhanyagolt gyerekekkel.
Majd lesz neki is, és rájön. :P
Marha könnyű így ítélkezni.
A legtöbb szülő dolgozik, és a nyáriszünet kb. 40 nap. (Aki ráér, majd kiszámolja pontosan.)
Egy ember szabadsága egy évre kb. 20-22 nap (kortól függ), ebből 5 nap szokott lenni karácsony és újév között, amikor a legtöbb cég leáll.
Ha még egy közösen eltöltött nyári hetet is számítunk, amikor a család együtt nyaral, akkor marad kb. 17 nap, amit nem tudnak a szülők megoldani.
A nagyszülők sem úgy vannak, mint régen: most egy átlagos ötvenes ember még aktív dolgozó.
Mire mi leszünk nyugdíjasok, örülünk, ha a dédunokák születése után otthon lehetünk, 70 évesen.
Sajnos, ez van!
És még azt bele se számoltam, hogy hány anya neveli egyedül a gyerekét, és akkor ha a nagyszülők is elmennek szabira, meg ő is: akkor sem biztos, hogy minden nap van, aki figyeljen a gyerekre.
Ne csodálkozz, hogy ennyi gyerek "cselleng" az utcákon.
De ez nem jelenti azt, hogy a szülei nem törődnek vele!
Biztos ilyen is van.
Azt nem tudom, te hány éves vagy, de nekem kamaszként a legnagyobb buli volt nyáron felmenni Pestre egy 5-6 fős baráti körrel, és "csellengeni". Nekünk ez csak egy diákjegybe került akkor, és imádtuk.
Lehet, hogy ők is szívesen csellengenek.
Az a gond, hogy most nem csak a tinik, hanem a kisebbek is az utcán vannak, mert az ő szüleik is dolgoznak.
napis tábor, itthon, játszótér:S
ma meglepi állatkert :)
Gyerekkoromban mi pénztárcánk is szűkre volt szabva, de a szüleim nagyon jó, és főleg nagyon olcsó nyaralást találtak ki a családnak.
Felpakoltunk a kis trabantunkra egy sátort, matracot, takarókat, némi kaját is persze, és elmentünk a Rába partra sátorozni.
Semmi kemping és üdülő, egy szimpatikus erdős részen letáboroztunk.
Bográcsban főztünk, egész nap az erdőt jártuk, szerintem ez egy gyereknek felejthetetlen élmény:)
7 évig jártunk oda sátorozni:)
sajnos olyan sok van, hogy semmire nincs pénz, jó ha kajára tellik, de a szabadba kimenni sétálni, bringázni, focizni, bármi az nem kerül pénzbe. Otthon is lehet jól szórakozni, társas, kártya, közös főzőcske.
A baj nekem itt ugy tünik a szülőkkel van, miért nézik hogy unatkozik, miért nem csinálnak valamit?
Nekünk is gond volt ez régen..
Ha vannak nagyik, az nagyon jó! És persze, ha akarnak is, tudnak is segíteni. Régen voltak napközis táborok, de oda nem nagyon szerettek járni a gyerekek, nem volt olyan jó a kaja, meg a felügyelő tanárok sem... nehezen barátkoztak meg az idegen gyerkőcökkel. A nagyobbik fiam pl. inkább kiült az erkélyre olvasni, délben én hazaszaladtam (közelben dolgoztam), melegítettem neki az ételt, délután is olvasgatott. Aztán meg ketten voltak otthon a fiaim, mikor nagyobbak lettek. Persze, izgúltam eleget, hogy nem lesz - e valami baj otthon? De nem lett...
Az én Kislányom most otthoni medencés partyt rendez a Barátaival,megkért,hogy csináljak gyerek koktélt is:)
Biztos örülni fognak,lehet estére egy kis nyársalással megkoronázzuk a napjukat:)