Olvasta már valaki ezt a könyvet "Rákbeteg a családban" (tudásbázis kérdés)

ezt a hozzászólást biztosan nem gondoltad komolyan..

Jobban megfontolnád a megnyilvánulásod - úgy ézem - ha magad is érintett lennél a témában, s igyekeznél a szeretett személy számára a legméltányosabb élethelyzetet, lehetőséget megteremtve a világot felforgatva tájékozódni, tudakozódni, hogyan menthetnéd meg az életét, mit tehetnél érte...

A hétvége egész jó volt szép volt az ídő sokat voltunk a szabadba és úgy tünt a kedve is jobb lett

A hosszúhétvégén megyünk kirándulni az egész család

reméljük az idő is jó lessz hozzá és remélem lassan

többet látom már mosolyogni őt is

Tökéletesen egyetértek Veled! az aki ezt nem él át nem tudja még mit jelent az élet!!

Szeretném megköszönni azoknak akik az előző, eléggé elkeseredett hozzászólásomra válaszoltak! tudom hogy igazatok van és igyekszem magam összeszedni...néha egész jól viselem, néha kiakadok... kitartás mindenkinek!!!!

Tudjátok! Aki még nem volt ilyen helyzetben, nem látta "elmenni" azt, akit annyira szeretett, az nincs is tisztában az ÉLET JELENTŐSÉGÉVEL!

Kitartás mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, mert nagyon nehéz időszak egy ilyen nagy beteget ápolni, végig mellette maradni, tartani a lelket benne, a családodban és magadban.

Nekem anyosom beteg elment tüdöszüröre és ott találtak egy foltot a tüdején elöször azt monták tbc aztán elkölték ct-re és azt monták nem tudni mi ez csináltak egy szövettant amire azt monták hogy nincs baj de azért müteni kell a mütét megtörtént és monták hogy rosszindulatu a daganat amit találtak és hogy volt a nyirokmirigyben is ugyhogy azt is kivették elkölték szövettanra és most várjuk az eredményt hogy hogyan tovább de ennek már három hete

látom rajta hogy ideges hogy most mi lesz és hogy lesz tovább.Kedves kende1 kivánok neked nagyon sok-sok erőt és tudom hogy ilyenkor nehéz bármi vigasztalot is mondani de örülni kell minden együtt eltöltött percnek.

Anyukám haldoklik/ 53 éves/. Sajnos utolsó stádiumban van.

Mi minden napot úgy élünk meg mintha az lenne az utolsó::))Mivel kihullott a kezelésektől a haja kendőt köt a fejére, ha kilép az utcára-a parókát nem szereti, így hogy ne legyenek gátlásai én is kendőben sétálok vele.

És kéz a kézben nézünk a megváltoztathatatlan elé.

Mióta anya beteg annyi mindenre megtanított, amit eddig észre sem vettem, és szerintem ő sem.

Tekints arra a családtagra ugyanúgy, de ha fájdalmai vannak, ne várj tőle sokat.

Segíts neki és SZERESD!

Stround Marion írta még nem olvastam csak szeretném majd mi most kerültönk ilyen helyzetbe és tudni szeretném hogy hogyan lehet segíteni könnyebbé tenni

a mindennapokat