Olvasok sok forumot, naplot es nem ertem, az anyukak miert tobbes szamban beszelnek a gyerekukrol? Folyt. kov. (beszélgetős fórum)

Akkor te azért nem mondod, hogy tejci, mert pösze vagy és nem tudod kimondani:)

(bocsi, ezt nem gondoltam komolyan)

Én is beleestem ebbe a többes szám-első személyű ragozásba, de nagyon rövid időn belül leszoktam róla, egy igen csak kínos ügy kapcsán.

Történt, hogy a lányomnak meglehetősen kipirosodott a popsija és elvittem a gyermekorvoshoz.... szóval beállítottam azzal, hogy a popsinkat szeretnénk megmutatni. Erre az orvos, a szemüvege fölött a gyerekre majd rám néz és mondja, hogy akkor kezdjük az anyukáéval:))

A cékla sápadt fehér reteknek tűnhetett mellettem. Innentől kezdve nem volt többes szám.

A tejci és a tejcsi az más, mégis ugyan az. :) Vagyis van aki tejcit ad, van aki tejcsit. Az nem pöszítés.

Van egy barátnőm úgy beszél a telefonba sokszor, hogy... (természetesen mióta megszületett a lánya)

"kéltük apát, hod hozzson nekünk finciséget, mejt azt nadon szejetjük"

Na erről lehetne egy logopédust kérdezni, de a tejciről nem. Az nem ez a kategória.

A pöszeség nem azt jelenti, hogy a cs helyett c-t mondassz.

a pösze gyerek általában ki sem tudja mondani a C, Cs hangokat:) torzítja, vagy kihagyja

Sokszor én is többesszámban beszélek, de már önmagam javítom: Kijött az első fogunk, illetve viktornak jött ki, mert nekem márkint van mind. Tehát azonnal észreveszem.

A nénizés-bácsizás... igazából fáradt vagyok, nem tudom mi azzal a gond. Amikor bemegyünk-kijövünk valahonnan, akkor mondom a kisfiamnak "csókolom néni, integges a néninek" Vagy amikor járművön ránéz egy férfi, akkor mondom: "nézd, ott a bácsi"

A becézgetések... abból is van, bár nekem van egy stílusom, és pl. a teknősünk neve: Ilonka a terrorista gyilkos. (mert megette a halakat) ahogyan a cicánk se cica, hanem Erzsi a macska. Viszont a kutya az tyutya.

fura dolog ez. Nekem ami nem fér bele, hogy úgy tanítják köszönni a gyerekeket a szülők a másik felnőtt felé, hogy szia. Miért? Miért nem csókolom?

:))))

kreatív emberkék előnyben ilyenkor! :))))

A primitív pedig visszavált alapból a tegezésre (tök mindegy, h melyik fél hány éves), és lila fejjel küldi el a másikat melegebb éghajlatra :))))

Hát pedig sztem ez a normális.

Persze, a tisztelet nem ezen múlik, ez tény, de sajnos, mivel a pedagógusnak egyre kevesebb a tekintélye, legalább ezt nem ártana meghagyni. Persze, ez hosszabb vita tárgya is lehet, hogy némely pedagógus milyen, de most nem ez volt a téma.

A tisztelet megadásának régen ez volt a hagyományos módja, és azért működött. Az apám még magázta a szüleit, és sztem a büdös életbe a szájára sem vette, hogy lehülyézze őket. Velem pl már előfordult, igaz, vicces formában, és felnőtt korban. De arra emléxem, hogy mikor kb 4 évesen lehülyéztem anyám, kaptam akkorát, hogy a fal adta a másikat.. na, ezután nem is volt gond.

Szóval a mai gyerekekkel valahogy nem tanittatják meg, hogy mi a tisztelet! (Természetesen, tisztelet a kivételnek, általánosságban beszéltem)

Ez nem régebbről ered? (Fogalmam sincs csak kérdezem)

Mint: Hogy vagyunk szomszéd? Dolgozgatunk?

A várandósság alatt is kialakulhat ez: hogy vagyunk 8ugye mi ketten vagy többen), eszünk, iszunk, mocorgunk stb... és lehet, hogy a szülés után ez már megszokottá válik.

Persze lehet, hogy mind a két ötletem rossz:-)))

én a munkámban tapaztaltam a magázódás előnyét...néha egy-egy ügyfélnek egészen belelilult a feje, hogy magázva hogy küldjön el a picsába.

:)

Igen, az idegen felnőtteket nénizze, bácsizza a gyerek, legfeljebb rászól, hogy "nem kell néni/bácsi"

Én a nagybátyámat, nagynénémet is magázom és nem látok ebben semmi kivetni valót. Mikor a szüleim nevelkedtek, ők a szüleiket is magázták.

Ez a tiszteletadás egyik jele.

De a szomszédomat, akivel csúnyán összevesztem, mert megfenyegetett, hogy megöl, hiába 70 éves, többé már nem magázom, simán letegezem. Elvesztette a tiszteletadásomat.