Hát...azért jó lett volna ha van vége. Nem szeretem az olyan történeteket amikor az olvasóra bízzák a befejezést. Ez így tényleg meseszerű. Ha az volt a cél, akkor nem rossz a maga nemében.
Hát ez olyan,mintha a nagy semmiről írnál.Nem is olyan, mert végül is nem szól semmiről és hiteltelen az egész.Pl.mikor arra gondol,hogy milyen sok dolgot átélt,belefáradt.Nem csodálom, hogy kristof is ezen akadt fenn.Elkezdtél valamit,ami még semmiről sem szólt és mielőtt lett volna mondanivalója,értelme,addigra gyorsan befejezted egy összecsapott befejezéssel.Még üresebbé tette az egészet.Ha viszont csak a táj,idő,stb.kelltette hangulatról akarsz írni,ahhoz pedig azok a leírások kevesek és felszínesek.Bocs,de számomra ez kevés.
Ez a cikked is tetszett, mint a többi, nagyon szépen írsz, és igen ennek a cikkednek volt egy különleges hangulata, melyben keveredik az elfogadás, lázadás, remény. Gratulálok, nagyon szépen megírtad!
Mire elhervadtak az utolsó pipacsok is teljesen egyértelművé vált számomra, hogy ami elmúlt egyszer az nem lesz soha már olyan mint volt.
A legnagyobb jóakart, és igyekvés mellett sem.
Minden csupán illúzió, pillanatnyi szemfényvesztés, és hazugság.
Néha megcsömörlök a sok hazugsától.