Normális, hogy most nem érzem a baba mozgását? (tudásbázis kérdés)

Igazad van egy csomó mindenben és szerencsés is vagy, hogy a körülötted lévő barátnők is pont ebben az életszakaszban járnak. Egészen más olyanokkal ilyesmiről beszélni akik szintén zenészek :)

Sajnos az én barátnőim a Szex és New York- ot próbálják még mindig élni, pedig ők sem mai csirkék már, de talán ezért éreztem hülyén magam, mert amíg én hetekig folyamatosan "másnapos" voltam (első trimeszter) addig ők partiztak, meg az éjszakában vadásztak, így nem sok közös téma volt. Még párszor meg is kaptam, hogy milyen nyugdíjjas lettem...

De Neked hála most összeállt a kép, hogy nem azzal van a baj, hogy én ezen pörgök folyamatosan, hanem, hogy azokkal próbáltam megosztani akik nagyon távol állnak ettől.. Picit megnyugodtam :)

Hát ciki nem ciki, en is ilyen voltam, es igen, az elso par honapban errol szolt minden beszelgetes, es nem csak mert nekem ez volt fontos, hanem mert akarkivel beszelsz, ők is ezt fogjak kerdezni, es te bizony meselni dogsz, mert jól esik kiadni. Ha faradt vagy, ha nyugos, ha buszke vagy ra, (vagy magadra :)) stb. Es mire eljutnatok mas temara, addigra "jaaaj bocsi mennem kell felebredt/ehes/kakis szb stb :):)

Es ez igy normalis. Majd ha a te eletedben is lesz mas a babán kivül (pár hónapba beletelt nekem), es lesz egy kis szabadidőd, akkor majd ujrs nyilik a vilag.

Ja es terhesen engem se erdekelt semmi mas. Igyekeztem nem abba a hibaba esni mint sokan masok hogx csak a terhessegrol lehet vele beszelni, nem tudom h sikerult e, en igyekeztem :):)

En abban a szerencses helyzetben voltam/vagyok hogy 4 en vagyunk barátnők, es mindannyiunknak fel ev leforgasa alatt szulettek meg a babáink, ugyhogy mindenki mindig a babarol/terhessegrol beszelt,migy nem voltam kirivó eset :)

De idővel mindig helyreáll a rend, csinald ugy ahogy neked jól esik. Ne eroltess magadra semmit ami nem te vagy, annak nincs ertelme.

En sokat beszelek a gyerekemről, mindenkivel, mindenkinek, es nem erzem magam szarul miatta, sőt.

Amugy meg latni az embereken hogy ki az aki tenyleg kivancsi ra, amikor megkerdezi hogx "hogy van a kicsi?" Es ki az aki csak udvarissagbol kerdezi. Ennek megfeleloen kell reagalni :)

Néha nehéz kiszűrni, hogy mi az a fórum vagy felület aminek hihet az ember. Sokszor eszembejut, hogy egy fórumon olyanok is osztják az észt akit ha pl a buszon látnék, nem biztos, hogy kikérném a véleményét... ;)

De a könyvet amit ajánlottál megnézem. Kicsit úgy érzem mintha beszűkültem volna tudatilag. Csak a terhesség, szülés és baba témák érdekelnek. Arra sem tudok visszaemlékezni, hogy miket néztem amikor nem voltam még terhes. Remélem ez majd egyensúlyba kerül :) és nem leszek az a fajta anyuka akivel semmiről nem lehet beszélni, csak arról, hogy szopizott-e rendesen és mennyit kakilt a pici.... :)

Ezt én írhattam volna. Én is sokat olvastam, de igazából egy nagyon jó hangulatú fórum volt, amit végigolvastam, én abból "tanultam terhesnek lenni", sok hasznos tippet és infót találtam ott. Szüléssztorikat olvasgattam, de nemigen tudtam elképzelni, milyen lesz, hogy lesz, végül úgy döntöttem, rábízom magam az orvosra (kivételesen). De azért igyekeztem minél több infót gyűjteni, de a komplikációkba nem merültem nagyon bele, csak érintőlegesen, különben ideges lettem volna.

Egy dolog volt, amiben teljesen biztos voltam és bele is törődtem: hogy fájni fog. :D De hát másképp, fájdalom nélkül, aligha tudjuk világra hozni a babákat, ezért úgy döntöttem, nem fogok ezen idegeskedni. Fájni fog, de majd elmúlik. :) Úgy is lett.

Végül minden jól sült el és pozitív élmény maradt.

Igen,a nettel ovatosan.

Hozzateszem ez is embertipus kerdese, en rengeteget olvasgattam a neten, szulestorteneteket, videokat, minden sz@rt, tenyleg. De em ugy voltam veel, hogy ez is csak informaciot ad, még ha negativ is, hátha segit "felkeszulni a felkeszulhetetlenre".

Olyanokra gondolok pl hogy utana neztem olyanoknak h milyen komplikaciok johetbek kozbe szuleskor, a terhesseg szakaszait is vegigbongesztem...burokrepesztes, gatmetszes, beontes, oxytocin es minden egyeb "felkapott" tema, amivel -én ugy gondoltam- hogy nem a szuloszoban szeretnek talakozni ha nem muszaj.

Vannak egyebkent konyvek is, azok kozul is van olyan ami kb annyit er mint egy egy gagyibb netes oldal/forum, de vannak hasznalhatóak is,

Nekem pl a "kerdezd a szülesznőt" c.kifejezetten hasznos volt, bejott.

De ha valaki az a tipus hogy a neten olvasott más rémtortenetét ravetiti a sajat terhessegere, szulesere, es beparazik tole, na annak nem szabad ilyesmit olvasni. (De ugy gondolom hogy az a puszta száraz szakirodalom hallatan is parás lesz, mert akarhogy is vesszük, a fizikai reszet tekintve, nem egy kellemes erzes a szules igyse ugyse :))

Aztan van aki azbédes tudatlanságot valassza es ugy megy szulni...

Kinek a pap... ;)

Akkor Te pont a szerencsésebb kategória vagy.. És tudom, hogy pozitívan kell hozzáállni, mert ő mindenr érez ott bent, csak sajnos vannak dolgok amire egyszerűen nincs ráhatásunk.

Én sem voltam mindig ilyen, viszonylag próbálom is lazán kezelni az egészet és keveset netezni.. :) mert amik a neten mennek tanácsok, szabályok és rémtörténetek azok teljesen elpusztítják az ember józan eszét.. DE sajnos túl vagyunk egy elhalt terhességen és az utána lévő roppant kellemes műszeres befejezésen is, ami miatt van egy alap aggodalom, ami mindig itt lesz, amíg meg nem születik… Most még azt érzem, hogy annyira nincs ráhatásom a dolgokra, csak úgy megtörténnek és az orvosok is csak széttárják a karjukat.. Szóval próbálom nem túlparázni ezt az időszakot… ami sokszor megy is, csak néha nem :)

De jó volt olyat is olvasni ahol minden rendben ment … ez nagyon szupcsi :)

Akkor leirom én is :)

En pl bar ikor kihordanék egy gyereket csak megszulni ne kelljen ;)

Pedig nem volt egyszeru az elso trim, nagyon rossul voltam, a 12 hétből 9 et otthon voltam kb, Még infuzion is voltam 2x 2 napot mert annyira nem maradt meg bennem semmi.

AztaN utana helyrejottem, 15.héttol mar semmi bajom nem volt, nagyon elveztem.

Nem volt gyomoregesem, tudtam aludni, enni bármit, mozogni, nem fajt semmim.

A 35.hétig. Után akezdődott a "terhes" része, nehezn mozogtam, forogni alig tudtam az ágyban, nehezen vettem a levegőt. Aztan a 38.heten kezdett leszallni a hasam, annnnyira elkezdte nyomni a medence meg a szeméremcsontomat, hogy szó szerint ott tartottam h inditsak meg mert elpusztulok.

38+4en szültem :)

A vége szerintem azert kellemetlen mert mar eleve turelmetlen az ember, mar nagyon varod, minden jelre azt hiszed h na mooosf kijön..es aztan nem :) engem ez a varakozas terhelt le pszihesen, ezert vIseltem a fajdalmat nehezebben.

De osszessegeben a terhesseg maga nekem Teljesen pozitiv elmeny volt.

Egyebkent meg ahany ember annyiféle. Mindenkinek mas a fajdalomkuszobe, a hozzáállása, optimista/pesszimista stb.

Ezert nem erdemes altalanositani , mert a Te terhesseged tuti mas lesz, es maskent is fogod megélni.

Egy biztos: erdemes pozitiv iranyba kodolni az embernek az agyát, mert ha most para vagy, akkor mi lesz ha kint lesz már es nem eszik rendesen/faj a hasa/ beutotte magat stb stb,..

En alapvetoen optimista voltam vegig a terhesseg alatt, semmi param nem volt szinte, aztan miutn megszuletett, igy is hulyere gorcsoltem magam h uuu most eleget szopott? Most faj a hasa? Vagy almos? Szörcsög, most beteg lesz? Piros a feneke...tuti csipi szegenyt..stb stb stb... :)

Én sokat szedtem fel, de cseppet sem volt rossz a terhesség. Nekem az eleje sem volt rossz (sosem voltam rosszul), de a vége sem. Nem fulladtam, nem bántotta a baba a bordáimat, a szopipárna nélkül is remekül aludtam. A legrosszabb az volt, hogy ha túl sokat mentem, a medencém alsó részén lévő izmok nagyon fájtak és az, hogy a 4. hónaptól már nem láttam a lábamban a csontokat, ereket, annyira vizes voltam. A gyerek fél éves volt, mire újra megláttam őket, de ennyi. A gyomrom kétszer égett összesen, egy Rennie segített.

Szóval nem törvényszerű a rossz közérzet. :)

Azért én kívánok neked rengeteg lelkierőt és kitartást!

Ha kijön,minden "testi rossz" elmúlik. :D

Még nem úsztad meg te sem!Nekem első trimeszterben nem volt semmi bajom a vég így is utolért.. :D

Szó sem lehet arról hogy legyen tesó.Azt szoktam mondani,hogy ha valaki kihordja oké!Inkább szülök,csak kihordani ne kelljen! :D

Jó ezt értem és ebben a formában tényleg nem tűnik olyan könnyűnek a dolog… de én még reménykedem… hátha már ez extra nehéz első trimeszterrel kipipáltam a terhességi szenvedések rám eső részét :)

Akkor én sem értettem a párás szemű kismamákat akik az életük legszebb részeként emlegették… de a mostani állapot tőlem maradhatna így egy évig is akár...

Köszönöm a tárgyilagos összefoglalást.. :) ezek szerint akkor nem lesz kistesó…?!

Oké,oké!!

A haskeményedést utáltam,égett a gyomrom a torkom a rengeteg savtól.Nyomta a tüdőm fulladtam még a szülő ágyon is.A sarkaim és a hátam annyira fájt csillagokat láttam.Ha ettem az tuti hogy legalább 1x a gyomromba rúgott.Ha leültem,lefeküdtem nem bírtam felkelni olyan voltam mint a felborult büdösbogár...Megjelenni bárhol??Ha-ha,mint egy partra vetett bálna.A kismama gatyáimban úgy néztem ki mint a kisvakond,mást meg nem vehettem fel,télen voltam terhes.Szóval már a vége fele szó szerint ugráltam és mondogattam,hogy kifelé mert elegem van....

Soha-soha többé!! :)

Mi lesz a 8 hónap körül? Már mástól is hallottam, hogy "na a végén már nagyon szenvedni fogsz"… de konkrétumot senki nem mond, csak ilyeneket, hogy nehezebb lesz aludni… Már most is éberen alszom… ha leszáll egy légy a konyhában azt is hallom… de ez még nem akkora katasztrófa…

Meg, hogy gyakran kell pisilni rohangálni… ez eddig is így volt.. :)

Szeretném tudni a rémtörténeteket, amiket senki nem mesél el, csak selytelmesen bólogat :)

Mi lesz a 8 hónap körül? Már mástól is hallottam, hogy "na a végén már nagyon szenvedni fogsz"… de konkrétumot senki nem mond, csak ilyeneket, hogy nehezebb lesz aludni… Már most is éberen alszom… ha leszáll egy légy a konyhában azt is hallom… de ez még nem akkora katasztrófa…

Meg, hogy gyakran kell pisilni rohangálni… ez eddig is így volt.. :)

Szeretném tudni a rémtörténeteket, amiket senki nem mesél el, csak selytelmesen bólogat :)

De szeretném :) Komolyan. kiváncsi vagyok, hogy mi jön még.

Az első 14-16 hetet leszámítva eddig nagyon élvezetes… Jó van benne egy halom aggodalom, de szerintem ez csak az én csökött agyam csinálja velem, meg néha pici haskeményedés… de kb ennyi.

Eddig a nagy súlygyarapodást is megúsztam… Mire számítsak? Ne kímélj… :)

Neee,ugye nem akarod,hogy leírjam! :)

Majd te is rájössz a vége felé,hogy miért hívják terhességnek. (Borzalom,de komolyan!)

Én nem ajánlom a figyelőt.

Tavaly ilyenkor voltam terhes, és mint igazi control freak, állandóan ezzel voltam elfoglalva. Pesszimista alkat is vagyok, ezért mindig féltem,hogy nehogy valami baj legyen. Soha nem fogom magamnak megbocsátani azt,hogy nem azzal foglalkoztam inkább,hogy lelkileg a babámra hangolódjak, kikapcsolódjak, befelé figyeljek, hanem végigstresszeltem azokat a hónapokat, amikor már mozognia "kellett." Sajnos ezután nekem egy szülés utáni depresszió is beficcent. Akkor tanultam meg,hogy semmit nem lehet kontrollálni, ami a babával kapcsolatos, se belül, se kívül. Élvezd a terhességet, és hidd el,hogy minden rendben lesz. :)