Nőnek maradni anyaként! (beszélgetős fórum)
Hát pedig ez ilyen.
Nálunk is ilyen. Minden gyerek másként viselkedik anyával, mint egyéb személlyel.
És igen, nyavajognak, féltékenyek egymásra, ha az egyiket megöleltem, akkor a másiknak is kell, és hiszti van, ha nem.
Pedig én most konkrétan miattuk maradtam itthon, pár hónapra, hogy velük tudjak lenni, ne más legyen velük. És mégis.
Jó, azért a lefektetést megoldom, meg mindent megoldok, mert kell, meg mert ezt vállaltam, de azért ha ezt valaki néha kívülről látná... Bár aki szintén ugyanezt csinálta, ennyi gyerekkel, az nem szokott mást mesélni..
Mi mentünk, jártunk sokat szakemberhez, meg speciális intézménybe, hogy enyhüljenek a magatartásproblémák. Enyhülnek is, és minden szakember azt mondja, hogy ne izguljak ezen annyira, ez másoknál is így van, ezek normális dolgok. Attól, hogy vannak olyanok, akiknél ez csendesebben, enyhébben zajlik, attól még van olyan család, habitus is, ahol meg nem. És attól még normálisak, mégha egy kívülálló szerint néha ez kizárt :-))
Ami a leírtakban nekem nem szimpi, vagy meglepő az az a tény, hogy a hisztit mindannyian csak gondnak, meg megszüntetendő, idegesítő dolognak tartjátok. Tényleg idegesítő, eddig bingó. De ezzel a gyerek jelez. Az egy része, hogy igyekszünk kezelni magát a hisztit, de ennél fontosabb lenne, hogy azt az okot is megpróbáljátok felderíteni, hogy miért is van ez az állandó diszkomfortérzés. Ehhez meg évekig kellene tanulni, szakemberhez járni. Ja, ez melós, de megéri. És igen, nem 1-2 hét alatt van változás, hanem évek alatt.
Egyébként a szakintézményekben sem veréssel és hidegvízzel kezelik a hisztit, hanem bizony meg kell várni, amíg elmúlik. És igen, addig kell a külön helyiség. A fiam sulijában külön van ilyen helyiség. És utána, szigorúan utána lehet, sőt kell leülni, és már épp ésszel tisztázni az okokat, és megerősíteni a szabályokat. Persze, hogy ezt otthon nagyon nehéz betartani, és persze, hogy a szülő dühe miatt elcsattanhat egy füles, de az nem nevelés, nem kezeli az okot, sőt, hosszú távon növeli az agressziót. Az amúgy is kicsit problémásabb gyerek hamarabb fog minden gondot ütéssel megoldani, és ez még csak fokozza, hogy a csoportban a szélre kerüljön. Tehát nekünk kell dolgozni magunkon, hogy ne ez legyen az eszköz.
Igen, van, hogy a gyereknevelésre rámegy idő, pénz, karrier, de hát ez egy ilyen nevezés...
Ebben viszont egy fizetett alkalmazott dolga, hogy segítse, enyhítse a helyzetet, és nem az, hogy fikázza a problémát megélő szülőt. Tökéletes szülő ugyanis nincs. Kinek ez nem megy, kinek az. Te sem leszel tökéletes. Illetve tök irreleváns, hogy Te milyen szülő leszel, itt alkalmazott vagy.
Egyébként tele van a net gyógypedagógiai végzettségű bébiszitterekkel ugyanolyan árért, én csak ilyet fogadnék.
Szerintem nagyon jol csinalod, es olyan, mintha nem is ugyan az a no irta volna a cikket. :) en csak magambol indulok ki, nem vagyok pasi, de amikor en nem engedtem mar kozel magamhoz a partneremet, mar nem szerettem, vagy volt valakim. Persze a partner nagyban hozzasegitett ahhoz, hogy elhideguljek, de ez egy mas dolog.
Nem is gondolom, hogy félrelèpne, elég csak egy csini kolléganő, aki eltereli..
Hát, ami összetartja őket az a házasság: anyagi közósség (könnyebbség), nem kell a napi teendőket, gondokat egyedül megoldani, mások előtt ők egy pár, nincs kedve senkinek egyedül élni, megint előlről kezdeni mindent, ja, és persze ott vannak a gyerekek is.
Nem biztos, hogy van valakije, de hogy egyáltalán nem partner a házasságban az látszik. Én csak azt nem értem, hogy mi az ami összeköti ezt a két embert. Gazdasági közösség?
Szerintem az teljesen normális, ha életkorának megfelelő feladatokat kap a gyerek...régebben ez nálunk is jobban ment. Most, hogy "nagyok" màr nehezebb, jól fel vannak szerelkezve érvekkel. :D A férjed viselkedése meg nagyon gyanús, tisztára olyan, mintha lenne valakije...akkor tudom elképzelni azokat, amiket leírsz. Ha ő egy màsik nőről álmodozik, akkor te ha megfeszülsz sem fogod felkelteni az érdeklődését, illetve ahogy beleegyezik, hogy keress magadnak mást olyan, mintha előregyártaná magának a z indokot a félrelépésre. Persze mindez csak az én feltételezésem.
Hat az tuti, hogy konnyebb ugy. Itt most engem nyuznak, es es az anyukajuk kipihent. Bar nekik mindig is volt, meg lesz babysitter, takarito. Heti 55 orat dolgozok naluk
nem tudom mennyit vagy velük, de amikor a kisebbik 1,5 éves volt nekem is volt bébiszitterem, imádtam azt az időszakot :-) NÉhány óra volt hetente mikor én dolgoztam. A gyerekek hétköznapi dolgaiból kilépni valami isteni, mert amikor megérkeztem én vártak örültek nekem és túl voltak napi etetésen kakiláson stb én két imádni való cukkert kaptam, hát a bébiszittert megnyúzták, de utána én kisimulva ültem le velük játszani :-) nekem nem kellett aznap semmit elvárnom, (pl edd meg, ne szórd ki, ne szadizd az öcséd/bátyád, ne nyúlj a wckeféhez! Te sem!
Az elején is nagyon különböztünk, de élveztük a hadakozást :-) most állóvíz, kis túlzással de azt mondhatom, h rendbe tettem magam és ez körülöttem mindenkire hat csak rá nem. A gyerekeket egy kicsit én is hanyagolom, ez nálam annyit jelent, hogy nem ugrok már mindenre azonnal, önállósítás van, a hatévesemet elkezdtem megfigyelni.....igazi kis érzelmi zsarnok. Imádom, de rettenet h mennyire manipulálni akar. Pl popsitörlés...bakker észre sem vettem, hogy kva kényelmes, ha anya ugrik.... pedig megy neki is. A tesója hatása....de a tesója meg a másik véglett 2,5 évesen....kitörli magának....ugye érzitek hogy mindkettő egyformán gáz :-)) és ez csak egy példa. Hol van az öltözés öltöztetés...eddig nem volt időm energiám sminkelni.... hát most van, korábban keltem őket, több saját maguknak megoldandó instrukcióval, mindkettő a maga korának megfelelően kapja az ukászt h mit várok el, addig sminkelek...egyelőre még végig kell szóban aszisztáljam az egészet....de alakul. Ez nekem is nekik is kihívás... a végén nagy taps h mindenkinek részben sikerül a dolog. Megyek a végén segíteni, de ennyi. Apa meg....mint akit beoltottak Nő ellen... ha én nem megyek felé.... A gyerekeknek örülök, jó hogy elkezdtem megfigyelni őket, kiléptem a droidból. Túl sokat foglalkoztam a nyűgjeikkel amiket most rendesen kihasználnak, de már kezdik élvezni, hogy ők is megtudnak csinálni dolgokat. Nem azt mondom van bőven nyavalygásis miatta, de majd megszokják.
Most a gyerekek anyukaja itthon van, es a nyavogason kivul mast nem hallok. Mind a ketto vagyik anyuka figyelmere. Anya megolelte a nagyobbik gyereket ( nem is lattam meg) erre a kicsi azonnal elkezdett sirni, es probalta ellokni a nagy gyereket. Kozbe amig anyuka keszulodott, a nagyobbik gyerek folyamatosan azt mondogatta, anyaaaaa, anyaaaa, anyaaa, gyere mar, gyere mar. Persze azzal a nyavogos hanggal. Igazabol semmit se akart, csak azt, hogy az anyja ugorjon, mert o azt mondta. Ha itthon van a no, total elszabadul a pokol, es van olyan, hogy azt mondja, ugy csinal, mintha elmenne, csak fektessem le a gyereket, mert o nem tudja. Szamomra borzalom, ami itt megy, hogy nincs egy nyugodt perc, mert mindenki sir, meg nyavog. Es mar keszulnek a harmadik babara.
Az én kicsim is elvan a nagyszülőkkel, bárkivel, de ha megjelenek, akkor nyafogni kezd. Érthető is, mert akkor már nagyon vágyik az osztatlan figyelmemre.
Te, nekem van egy ötéves kisunokám. Az angyalból a másodperc törtrésze alatt képes sárkánygyíkká változni.
Ok, az anyja is hisztis volt (ma is az:)). Na de az a hiszti, amit anyuci produkált annak idején, köszönőviszonyban sincs azzal, amire az angyali kisunokám képes.
Messze lakom tőlük, ritkán megyek, de akkor hosszabb időre.
És azért csak észrevettem, hogy a gyerek sokkal kezelhetőbb, ha csak ketten vagyunk.
Anyu-apu reggel elmegy dolgozni, este hazajön, és akkor valahogy felborul az egész napi rend.
Értem a példád, de erről más jutott eszembe: egyszer valamiért a kicsim is megsértődött rám, s mivel tudja, hogy zavar, ha hangoskodik az utcán torkaszakadtával végig üvöltötte a hazafelé vezető útat. Próbáltam lenyugtatni, de attól még hangosabb lett, nekem meg sűrgösen kellett induljak a délutáni óráimra. Volt csúnya nézés a járókelők részéről, hogy milyen anya vagyok...
Pont a napokban láttam az egyik pláza előtt, hogy némber a kb. öt éves gyerekét ordítva, a gyerekét rángatva próbálta lebeszélni a hisztiről, mert neki elege van már.
Más kérdésekben hajlandó a kompromisszumra? Kezdettől fogva mások voltak az igényeitek, vagy időközben hidegült el tőled?
Akkor nem vagy egyszerű helyzetben te sem. Igazából még mindig imádom a férjemet és utálom, hogy haza jön szépen becsomagolva és még se bonthatom ki :-) Szeretem a gyerekeimet, nem tartom magam se profi se szar anyának meg vannak a nevelési elveim, jelenleg a szürkeségnek vetek véget, egyelőre magamat formálom, meglátjuk ha lesz e reakció vagy változás.
Maximálisan egyetértek veled.
Annyit hozzátennék, hogy a gyermeket meg kell tanítani az indulatait kezelni. Ehhez az kell, hogy a felnőtt is tudja, mert ha anya és apa őrjöng (most mindegy, hogy mi miatt), akkor a kicsi követi a mintát.
Mindenkinek vannak nehezebb időszakai.
Van, akinek sikerül áthidalnia, van akinek nem.
Minden éremnek két oldala van. A házasság két emberről szól. Jó esetben meg tudják beszélni a problémákat, de igencsak kompromisszumkésznek kell lennie mindkét félnek.
A problémákat meg kell beszélni, minél hamarabb, annál jobb. Nem jó a halogatás. Nem kell szőnyeg alá söpörni a szemetet.
Minden házas, gyerekes nőt arra biztatok, hogy ne akarjon tökéletes lenni. Mindenben tökéletest nyújtani lehetetlen. Pont abba fárad bele valaki, hogy mindenben meg akar felelni. Nem kell!
Iszonyúan nehéz feladat a gyereknevelés. Kár ezt vitatni, mert az. Gyönyörű feladat, és kihívás, de fárasztó.
Az, ha valakik nyíltan felvállalja, hogy fáradt, időnként elszakad a cérna, úgy érzi összecsaptak a feje fölött a hullámok - nekem teljesen természetes.
De a problémákat senki nem tudja helyette megoldani. Tanácsot adhatunk, elmondhatjuk az ötleteinket. De ami nálunk bevált, közel sem biztos, hogy a másiknál ugyanúgy működik.
A döntés mindenkinek a saját kezében van, hogy tud-e, mer-e változtatni. Még akkor is, ha gyökeres változásra van szükség. Mert néha az kell.
Akkor kanyarodjunk vissza az eredeti témához, mert igencsak eltértünk. Ami valójában óhatatlan, hiszen addig-addig szőjük a szálakat, míg egész más lesz a téma, mint amivel indult a fórum.
Most Barbus - a gyermektelen nő lett a főszereplő (mondjuk nem az ő hibája).
De mi lett az eredeti témával: "Nőnek maradni anyaként!" ?
A hiszti kezelésének szerintem az a kulcsa, hogy meg tudjam különböztetni, hogy "a valamit el akarok érni vele" hisztiről van szó, vagy tényleg "eldurrant az idegrendszerem" hisztiről. Az első fajtát valóban lehet kezelni figyelemeltereléssel, vagy figyelmen kívül hagyással, de a másodikat már nem. Ott olyan idegállapot áll fenn, hogy azt vagy hagyni kell magától csillapodni- ha nincs veszélyhelyzet, vagy tényleg valami drasztikusat kell vele tenni, hogy legalább magára ne jelentsen veszélyt. Bár én nem próbáltam soha a vízzel leöntést, mert nagyon viszolygok tőle, lehet, hogy valakinél bevált. De ha belegondolok, nekem is van, felnőttként, hogy elpattan az idegrendszerem és akkor nem esne jól, ha mások elfordulnának tőlem és csak leöntenének, hogy ne zavarjam őket. Engem meg lehet nyugtatni, akkor a gyereket is, csak meg kell tudni különböztetni a kétféle hisztit. Az első fajta csak önzés és manipulálás, valóban nem érdemel nyugtatgatást és le kell róla szoktatni a gyereket.
Igyekeszek, hogy minden jol alakuljon. :)
Sztem is "huzzal bele" vagyis tartsd magad az elkepzeleseidhez,terveidhez, aztan ugyis alakul ,ahogy kell...
Ha en az "okosokra" hallgatok, egy gyerekunk sem lenne, szval pont letojom a negativ hozzaallast.
Go-go-go ;)
Otthon mar tanultam az angolt, de ki gondolta volna, hogy tenyleg hasznalni is fogom. Aztan itt azert ragad az emberre. .
Lehet kemeny vagyok, de regebben meg annyira kis nyapic voltam, hogy meg nyugtatot, meg antidepresszanst is szedtem. Aztan azt mondtam, na eleg. Csak magamra szamithatok. Azert vannak ilyen "hatarozott" elkepzeleseim, mert ez visz elore.
Oh:( Akkor már igencsak esedékes lenne, hogy összejöjjön. Már nem a korotok miatt, hanem azért május már odébb van. Igen, nagyon nehéz eldönteni, hogy jöjjön-e a gyerek, pláne, ha sok az egyèb dolog. De lehet, hogy le kellene tisztázni magatokban, aztán inkább várni, míg nyugodtabb nem lesz a helyzet. Szorítok azért, hogy sikerüljön valamikor a bébi :)
Na az tuti. Nalunk is kaosz van. Persze nem a parkapcsolatban. Most dontottuk el, hogy 5 ev alatt veszunk egy par lakast, mert csak a kopasz poponk van. Velemenyem szerint a penz nincstelensege is vezethet az elhideguleshez. Addig persze a szivem azt sugja, jojjon a baba, de az agyam meg azt mondja, akkor 20x nehezebb lesz. Szegeny parom is ugy van, basszus a gyereknek igy a tervek miatt nincs itt az ideje, meg sem tudja raszanni magat arra, hogy vedekezzunk. En 27 vagyok, o 38. tavaly majus ota probalkozunk. Szoval ez sem egyszeru
Van ilyen is. Ezt tudomásul kell venni. De ezen te ne őrlődj! Nem a te életed.
Mindenkinél oltári nagy szerelemmel indul, aztán jó esetben lecsendesedik szeretetté, rosszabb esetben másfelé kacsintgat az egyik, vagy mindkét fél. Az élet ilyen.
Amit írtál korábban, a te életed is szörnyen indult. Most meg helyt állsz. Kint, Amerikában. Ahogy írtad, a semmibe mentél ki, mégis boldogulsz. A nyelvet nem tudom, hol tanultad, arról idáig nem beszéltél. Mondjuk a legjobb iskola a mélyvíz. Kint rá voltál kényszerülve, hogy megtanuld.
A mostani párodat szereted, vállalnál tőle gyereket. Ez legyen előtted, és ne az riasszon el, amikor egy fórumban nehézségekről van szó. Az élet már csak ilyen.
De nem ám ;) Még ugyanaz a gyerek is képes homlokegyenest más lenni. Az én tündibündi kisfiam 16 hónapos koráig egy angyal volt, reggel mosolyogva ébredt, 9-kor leraktam, puszi, zenemasina, reggel 8-ig aludt.
15 hónapos korában letettem egy angyalt, és egy ördögöt szedtem ki az ágyból reggel. Kb. egy évig úgy ordított mindenért, hogy a falat kapartam néha. És ugyanúgy múlt el, ahogy jött.
Igazad van:) Én 20 éve vagyok házas, és három gyerekünk van, az évek alatt rengetegszer voltam fáradt...de belefáradva a gyerekek miatt meg főleg nem voltam soha. Voltak problémák, meg vannak is velük, de folyamatosan gondolkoztam, próbálkoztam megoldást találni, sokszor voltam "köcsög anyuka" is, de mindig mindent az ő érdekükben tettem és teszek ma is. Aztán a nagy végeredmény majd ezután fog kiderülni, amikor majd ők is felnőttek ès szülők lesznek. A párkapcsolatunkat a gyerekek csak erősítették, viszont a hitelek gyengítették...ezt csak zárójelben teszem hozzá, hogy ne legyen olyan rózsaszIn minden. Mert nem az, általában senkinek sem.
Igen. Csak peldaul a cikk iroja is mar megcsalasrol beszel. Vissza olvastam, mar terhesen megcsalta a ferje. Aztan meg ott van a kozeli ismerosom most irta le a blogjaba, hogy ugy nez ki valnak. Pedig halal laza no volt, most meg depresszios, pedig a ferje is nagyon normalis..... hat nem tudom
További ajánlott fórumok: