Nőnek lenni! (beszélgetős fórum)

Én 22 éves vagyok, már több mint 5 éve boldog párkapcsolatban élünk a Kedvesemmel. Főiskolára járok (nappalin), mellette részmunkaidőben dolgozom (100km-re a sulitól), és a hétvégéimet tudom csak Párommal tölteni (újabb 200km). Szóval a fél életemet utazással töltöm a város 3 pontja között (ez heti cirka 500 km-t jelent). Mikor ő is vizsgázott, akkor a hétvégéimet pihenés helyett én is mosással, főzéssel, takarítással töltöttem, mint minden normális ember. De mióta véget ért a vizsgaidőszak érvénybe lépett a megállapodásunk, melyet még az elején kötöttünk.

Én nem leszek cseléd, hanem barátnő (egyszer talán feleség). De amíg nem tudunk rendesen együtt élni, az ujjamat sem vagyok hajlandó megmozdítani a lakásban :). Tehát azóta mikor ott vagyok, ő mos, főz takarít rám, és természetesen magára is. Úgy gondolom, hogy ez a legjobb megoldás. Hiszen, ha ő is megtanulja ezeket az alapvető dolgokat, akkor a későbbiekben sem fogja elfelejteni, és segíteni fog. (bár, néha nagyon nehéz megállni,hogy ne segítsek neki főzni, de már-már "rámparancsol", hogy meg nem merjem pucolni a krumplit, mert az az Ő dolga) :) Remélem jól csináljuk...

Sziasztok!

Érdekes hozzászólásokat olvastam... A titok? Szerintem a párválasztásnál kezdődik. Sajnos annak idején nekem nem sikerült, minden rám szakadt, és nem voltam kellőképpen határozott. Most pedig válunk...

Két gyerekünk született, a 8 óra mellett még végigcsináltam egy főiskolát is. Volt olyan, hogy mikor elmentem tanulni (vidéken volt a főiskola, 240 km-re az otthonomtól), mindent megcsináltam, rendbetettem, stb. Mire hazajöttem, egy pohár vizet is úgy tudtam engedni a csapból, hogy előtte kicsit ki kellett pakolni a szennyest a mosogatóból. Ez volt a konyha, a többiről nem is beszélek.

Szóval már az elején tisztázni kell, hogy minden két emberen múlik, és ki kell vennie a részét mindkét félnek a házimunkában, a gyerekek körül. Ehhez a későbbiekben is ragaszkodni kell, mert egyébként belefulladsz a teednőkbe.

Hogy tudjuk azt mondani,most nem.

Ha épp fáradt egy nő ahoz ,hogy vacsorát csináljon ,akkor ne hajszolja bele magát egy bonyolult ételelkészítésébe,mert "muszály",hanem csináljon pár szendvicset ,vagy tojásrántottát,az is megteszi.

Ha xy elhív gyümölcsöt szedni a hegyére,de mi mást terveztünk holnapra,ne érezzük kötelességünknek,hogy elmenjünk.(még ha anyósról,vagy a saját szüleinkről van szó akkor se)

stb stb stb.

Aki házvezetőnőt játszik az letében,az azért teszi,mert Ő akarja így.Kicsit visszás,hogy ezért egy másik embert tesznek felelőssé,vagy okolják a férjüket érte.

Igazad van és én is így gondolom!Jó hogy úgy érezzük nők vagyunk és a mi dolgunk a háztartás a gyerekek stb.ezt én is élvezem és szeretek másokról gondoskodni,vacsit főzni tiszta meleg kuckót teremteni...Csak akkor van a baj,ha én is fáradt,kimerült vagyok,ha éppen nincs hozzá kedvem,ha szeretnék olvasni/amit imádok,de nincs rá időm/verset írni,szellemi dolgokkal foglakozni,vagy csak nézni a tv-t stb.Mert akkor baj van,mert lehet hogy a család is fáradt és valakinek meg kell tennie ugye a többiekért.Ráadásul én most itthon vagyok a fiammal és nem dolgozom,és akaratlanul is azt gondolják több időm van.Aki Gyesen van erről tudna mit mondani!

Ha majd dolgozni kezdek akkor munka után sem könnyű mindenre időt teremteni.Hát ezen gondolkodom mostanában elég sokat!Hogyan kellene jól csinálni,és azért írtam hogy igazad van,mert tényleg sok múlik a szervezésen,azon hogy ne kényeztessük el a család férfitagjait,csak azért mert férfiak.Nekik is segíteni kel és ha mind a ketten dolgoznak vagy tanulnak ne legyen az hogy mi nők mosogatunk a férfiak nézik a tévét,jobb lenne ha észrevennénk a másikat és segítenénk.A lányom most tanulja töriből és az jutott eszembe "közteherviselés"persze rossz a párhuzam,de jó lenne ha mi nők is el tudnánk ezt érni.Rengeteget tudnék még erről írni,de sajna megint mennem kell!

Akkor tudod mi a következő lépés?:)))))

Mindenki úgy alakítja az életét,ahogy akarja.Ha eddig a megfelelni vágyás hajtott és erre rájöttél,akkor ideje változtatni egy két dolgon,nem?

Amiket megtettél,te tetted meg,mondhattál volna nemet is.

De még most is megteheted.

Törődj magaddal !

Hát persze4

én vagxyok a hibás, mást se hallok.Az a probléma, hogy mindig kiszolgáltam és a kedvére tettem?Soha nem vitt bacsorázni,nem tudja a névnapom stb,stb,

Szia!

ne tedd. Én ezt tettem.21 év házasság után csak 1 csicska vagyok. utálom,terhesen (mert itthon voltam)palántáztam, fát metszettem.Ja és naponta 20x hánytam.Ne tedd. Az a férfi aki ezt akarja az nem szeret.Tedd fel neki a kérdést.Házvezetónő+szerető+családanya+egyéb(kellőképp qrva)ha ennyi mindent tud finansírozni akkor tegye.Ez működik érzelem nélkül is.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod,mert azért,hogy nő vagy,nem feltétlen csak a te dolgod.

Próbáld úgy szervezni a dolgokat ,hogy egy héten kétszer,mind a hárman együtt takarítjátok ki a házat.

Hárman sokkal gyorsabb ,klasszabb az egész:))

Én még csak egyetemista vagyok, kedvesemmel élek, és van egy lakótársunk. Sokszor alig győzök utánuk rendet rakni, takarítani, vizsgák előtt a konyha...inkább nem is folytatnám :)

Mindig van valami, amire nem marad időm, vagy magamra vagy a tanulásra, arra, hogy haza menjek hétvégén... Ha valamelyik srác nagyon tündérkedvesaranyos és elmosogat helyettem, lelkifurdalásom van, hogy az én dolgom lett volna, szégyelem magam és arra gondolok, legközelebb jobban igyekszem, hogy ne fajuljon odáig a konyha, hogy valamelyik fiút már zavarja. Én is megkaptam már: "Azért főzhetnél többször!" Szívesen mondanám én is valakinek:"Bemehetnél heLyettem vizsgázni!"

Mi lesz, ha dolgozok és egy seregnyi gyerek rohangál körülöttem?!? Ó, pedig semmire nem vágyom jobban, mint hogy minta háziasszony legyek! Olyan kétségbeejtő belegondolni, hogy inkább megyek is tanulni, egytől vizsgázok.

Azért én szeretek nőnek lenni és amellett, hogy félek tőle, nagyon vágyok rá, hogy feleség, anya stb. legyek.

Szerintem elég, ha mi tudjuk, hogy ez mind együtt nehéz.

Meg ha belenézek azokba a mackó szemeibe, úgyse tudok rá haragudni... :)

Mindenesetre nagyon tanulságos volt ez a cikk és jó volt érezni, hogy nem velem van a baj, hanem ez valahol így van rendjén! :)