Nőgyógyászati műtét előtt és után (beszélgetős fórum)

Drukkolok!

Sajnos vannak ilyen orvosok is. :(

Az ügyeletes orvos egy idősebb doki volt, hálisten normális, megvizsgált, s megállapította, hogy ez imperfect abortus, amit be kell fejezni azonnal.

Nem mondom, hogy nem féltem, mert még sosem altattak, de hála istennek, legalább egy nagyon rendes csapatot fogtam ki, mind a nővérek-mind az altatóorvos-a műtős személyzet és ez az ügyeletes doki is kedvesen viszonyult hozzám, ami nagy segítség volt elviselni az elkövetkezendő órákat. Emberségesek voltak és ezt értékeltem. Kellemesen csalódtam bennük (amúgy nagyon rossz híre van, okkal, a mohácsi kórháznak sajna és főleg a szülészetnek).

Szóval nem kellett vért vegyenek, mert előzőleg ott császároztak, egy esetleges trafohoz tehát már ott voltak az adataim, a vércsoportom.

Hálisten tágítót sem kaptam, mivel már szültem (állítólag az nagyon fáj).

Délután volt, csak engem műtöttek akkor, hamarosan jöttek a betegszállítók értem, s meztelenre vetkőzve (ez mondjuk zavaró volt) felvittek a műtőbe, ahol bekötötték az infúziót, rámrakták a vérnyomásmérőt, a pulzusérzékelőt és lerögzítettek a műtőasztalra, végül a lábaimat feltették a kengyelbe, de hálisten nem takartak ki, amíg ébren voltam, ezt is nagyon díjaztam abban a megalázó helyzetben.

Aztán megkaptam az altatót és 5 másodpercen belül már aludtam is, legközelebb arra ébredtem, hogy az altatóorvos kedves arccal hajol fölém, mosolyogva, hogy végeztünk. Előzőleg mondtam neki, hogy nagyon félek az altatástól, mert még soha nem volt benne részem, de megnyugtatott, hogy épp csak annyit adagolnak, amennyi feltétlen kell ahhoz, hogy ne ébredjek fel a műtét közben és nyugodjak meg, mert eddig még mindenki felébredt utána. Úgy hogy nagyon boldog voltam, hogy én is. Aztán elbóbiskoltam és legközelebb arra emlékszem, hogy a kórházi szobában a férjem és az anyukám hajolnak fölém. A doki is bejött és biztosított, hogy minden renben ment, így szundítottam egy keveset még.

Később kimentem a mosdóba, nem szédültem, nem volt hányingerem, nem kellett támogatni, épp csak annyi, hogy még véreztem alul (egyébként, mikor bejöttünk, s a doki először vizsgált meg, miután leszálltam a vizsgálóasztalról, azt hiszem láttam a petezsákot és a benne levő... a vödör félig volt tele a véremmel, megborzongtam). Két óra múlva már teát is kaptam és kérésemre hazaengedtek.

Egy hétig pihentem utána otthon, de inkább a lelki része miatt, hogy feldolgozzam. Sokat voltam a kertben, a napsütés, a kertészkedés sokat javított az állapotomon. Sokszor tört rám a sírás közben - mert hiába mondják sokszor sokan durván, hogy ez olyan gyakori - attól még fáj és minden nőnek másképp jön le, másképp bírkózik meg vele. Nekem az idő és a természet segített, meg az, hogy a pécsi doki - miután elmeséltem neki, hogy mi történt, hozzátéve, hogy most már félek egy következő terhességtől - megnyugtatott, hogy ne tegyem, mert legközelebb teljesen egészséges babácskám lesz, normális terhességgel. Hát kell ennél több?

Bízom benne, főleg, hogy most 10 napja késik... :)

Szia, sajnos nekem is volt egyben részem, pontosan hat hónapja. Szerettük volna a babát, de elvetéltem, pontosabban először annyit mondott a főorvos Mohácson, akihez először mentem, hogy szabálytalan a petezsák és nagyon halványan látszik, ami benne van.

Kérdeztem, hogy az most akkor mit jelent, mert az első terhességemnél semmi hasonló nem volt, tök normálisan zajlott le 5 éve!

Nem világosított fel! Annyit mondott, hogy jöjjek vissza egy hét múlva és majd meglátjuk.

Életem legnehezebb egy hete, kétségek között. Az újabb vizsgálatnál már semmi sem látszott a petezsákba... a főorvos meg csak annyit mondott, hogy ez missed ab lesz és hogy - idézem - "kikaparják belőlem". Még azt sem fogtam fel ésszel, hogy volt, nincs baba és akkor még ez a durva megfogalmazás! Majdnem leordítottam, hogy ne beszéljen már ilyen közönyösen, ilyen durván a kicsikémről, de csak álltam és nem hittem a fülemnek és nyeltem a könnyeimet. Kisebbfajta schokot kaptam, hazafele végigsírtam az utat. Arra gondoltam, hogy megkérdezek egy másik dokit is, mielőtt kés alá fekszem.

Így, bementem egy pécsi dokihoz, aki - bár sajnos megerősítette a mohácsi durva főorvos szavait -, de nagyon emberségesen, normálisan, hozzátéve, felvilágosítva, elmagyarázva, hogy ha úgy gondolom, befekszem másnap és elvégzik a beavatkozást, vagy megvárom, míg tényleg elvetélek, ami nagy vérzéssel járhat (ne ijedjek meg, az adott körülmények között "természetes" lesz), de valószínű akkor is érdemes műtéti úton befejezni, nehogy maradványok maradjanak bennem, ami a későbbiekben gondot okozhat. Ez volt egy pénteki napon, s amennyire csak össze tudtam szedni a gondolataim, rájöttem, hogy mivel így is úgy is, művi befejezés lenne, jobb minél hamarabb túlesni a dolgon, főleg, hogy szegény kis embrióm már egy hetet hordoztam magamban holtan... ez nagyon rossz érzés volt! Így annak rendje és módja szerint utána való hétre, hétfőre, kiírt műtétre és elvégeztem még aznap a szükséges vizsgálatokat (vérvétel, adatfelvétel).

Igen ám, de a sors közbeszólt, mert másnap, szombaton elkezdtem vérezgetni és olyan fájdalmaim lettek, mint mentstruációkor. Nem fájt jobban, tehát nem ez volt a meghatározó, hanem az, hogy percről-percere erősebben véreztem és akkor már tudtam, hogy elkezdődött a vetélésem. Fél órán belül már olyan erős vérzéseim voltak, hogy épp csak annyi időnk maradt, hogy a 10 percre levő mohácsi kórházba menjünk, nem értünk volna be Pécsre.

Hívtam a durva főorvost (aki valamilyen oknál fogva már az elejétől nem kedvelt, bár nem tudom, miért, hiszen nem ismert előtte), de nem hazudtolta meg önmagát (pedig ő volt az orvosom ott), mert azt mondta, hogy ő ezért nem jön be, majd ellát az ügyeletes orvos.

Nagyon sajnálom ami veled történt!Miközben olvastam olyan érzésem volt, hogy ezek orvosok voltak,vagy valami kuruzsló csapat!

Borzasztó,hogy egyes orvosok mire képesek.Mire esküdnek fel ezek a barmok!Ha én igy végezném a munkámat,...ebben a mai világban!!!És még a zsebem sem tömik!!!!A lényeg hogy túl vagy ezena rémálmon.Minden jó lesz,lényeg a pozitiv hozzáállás!!!

Szia! Nekem conisatio-m volt 8 évvel ezelőtt. A műtét előtt megkaptam minden felvilágosítást, viszont utána a dokim rám sem nézett. (ő azt mondta jött, csak sosem voltam a helyemen )Nem közöltek velem semmit, a szobatársam orvosát hallgattam, mikor beszélt, onnan tudtam, hogy van bennem egy cső, amin keresztül ürül a vér a műtét után. Na nekem ez félig kicsúszott a 2. napont. Kimentem a nővérpulthoz szólni, a nővérke kedvesen egy belső helyiségből kikiabált, hogy mi a gondom, nem volt hajlandó kijönni. Én meg ott álltam az előtérben, ahol volt jó pár látogató is, és bekellett kiabálnom, hogy "kiesett a csövem", erre visszakiabálta, hogy jól van, nem gáz. De mondom csak félig! Válasz: akkor húzzam ki!

A 4. napon szóltam, hogy vérzek, kaptam vérzéscsillapító injekciót, amitől elmúlt, de másnapra megint kezdődött. Azt mondták nem baj, hazamehetek és adtak még egy szurit.(kellett a hely)

Egy napig voltam itthon, mikor megint vérezni kezdtem. Bementem az "orvosomhoz", aki nem akart megvizsgálni, mert hogy normális, ha műtét után ilyen előfordul. De mondom dől belőlem, megvizsgálna? Na akkor megvizsgált és két perc alatt fejetlenség lett. Már csak annyit kérdezett, hogy kocsival vagyunk-e vagy hívjon mentőt, mert irány a kórház. Artériás vérzésem van. Mire a kórházba értünk már nem sok mindenre emlékszem, de tudom ott nagyon sokan vártak és azonnal megműtöttek. Ez egy másik kórházban történt már, ott viszont csak pozitív tapasztalataim voltak.

Titánia, sajnálom hogy ilyen borzasztó dolog történt veled. Elég szomorú hogy ilyen helyzet előfordulhat a kórházakban.

Azt megkérdezhetem melyik városban történt ez?

Szia! Nekem méheltávolításom volt tavaly. Szegeden, bár nem tudom ez számít-e. Csak pozitív tapasztalatom van, az előzetes felvilágosítás, a műtét, az orvosi ellátás, és a nővérek kapcsán is. A tisztaság is elképesztő volt. Egy valami nem tetszett, az hogy a Nőgyógyászati klinika nagyon-nagyon rossz állapotban van, ráférne egy alapos felújítás.

ha valamire kíváncsi vagy, nyugodtak megkérdezheted.

Szia!

Irigyellek, én is szülésznő szerettem volna lenni :)

Nekem is rossz tapasztalatom van:

Vizsgálat során (tapintással) megállapították, hogy cisztám van. Bartholin mirigy betokosodott.

Ezzel elküldtek rá egy hétre műtétre. Előtte még másik 2 nődoki megvizsgált, kitapintották. Egymásra néztek : szedjük ki.

SEMMI egyéb vizsgálat, SEMMI tájékoztatás.

Mikor befeküdtem a műtét előtti napon, nyomtak elém mindenféle gyógyszert, úgy kellett rákérdeznem, mik azok.

Azóta is fáj a helye - ami szerintem nem normális dolog...

Zárójelentésemen volt UH, CT, vérvétel, altatási teszt - ezekből egyik sem volt a valóságban...

Műtét után nekem kellett kimennem gyógyszerért, mert nem tudtam elviselni a fájdalmat már (előtte 4órával a nővér azt mondta "mindjárt hozok") és még lecsesztek, hogy miért vérezem össze a padlót...

Nekem rossz tapasztalatom van. És bizonyos értelemben speciális eset vagyok.

Az eset:

Április 14- pozi teszt

Április 16- mensi napján erős vérzés, sztks nőgyógy szerint elvetéltem, bár egy pici esély van a terhesség alatti mensire. Gépbe se jegyzett be, hogy ott jártam, meg sem vizsgált, csak annyit mondott, hogy ha jövő héten is pozitív a teszt, menjek vissza.

Április 23 - Magándoki lát két kis buborékot, 9 mm-es méhnyálkahártyán, körülötte viszont 4mmes, megfelel egy mensi utáni állapotnak. Szerinte 80%-ban vetélés, 20%, ha megmarad, hogy ikerterhesség.

Április 27 (kedd) - erős vérzés, vissza az sztk-s dokihoz, aki beutal missed abra. Ki vagyok borulva, megkapom tőle, hogy mit hisztizek, nők jönnek be naponta ezzel a problémával. (Elég baj ez!!!)

Aznap Uh-n azt mondta a kórházi doki, hogy van esély rá, hogy műtét nélkül kitisztulok. Már csak pár bolyhot lát.

Másnapi UH-n lecsúszott petezsákot ír valamely másik Uh-os.

Harmadnap már műtenének.

Kaptam folyamatosan az oxitocynt a derekamba, hogy kitisztuljak. Magánorvosokkal tartottam a kapcsolatot, le vannak döbbenve, hogy miért adnak oxit. Visszautasítom az oxit, az ergamot elfogadom. Erre hazaküldenek a kórházból, hogy visszautasítottam a kezelést, nem megyek bele a műtétbe, hazaküldenek ugyanazon a pénteken. Egy hét múlva kontroll. Köv. csütörtökön Uh-s szerint rendben vagyok, egy kis folyadéktartalmú képlet látszik, az majd mensivel távozik. De felküld egy hcg vizsgálatra. A hcgm vetélés ellenére 6000. Másnap 7000. Visszavesznek a kórházba azzal, hogy élő terhesség van a szervezetemben. A méhemben nem látják, bár az is elképzelhető, hogy valamiért nem látszik, de inkább méhenkívüli.

Hétvégén rám sem néznek, a nővérek mondják, hogy ha méhenkívüli, előbb-utóbb kiderül. Köszi.

Hétfőn Uh+hcg vizsgálat. Akkor már 10ezer körüli érték. Megkerestem a főorvost, aki egyértelműen befejezést mond.

Utána jönnek az ügyeletes orvosok, plusz az osztályos főorvos vagy ki, hogy most már ő is megvizsgál.(Az elmúlt két hétben egyszer sem nézett rám!) Majd mondja a másik két orvosnak, hogy ő biza laparoszkópiát javasol, és abból lehet laparatómia. De jelzem a másik orvos álláspontját. Na emez kardoskodik, majd őt is meggyőzik, hogy ez egy méhenkívüli!

Másnap reggel referálnak a dokinak a nővérek. Ki vagyok írva befejezésre. És megcsinálták.

Ez volt kedden, pénteken a hcg-m 600 körüli volt, két hét múlva 19. Persze a főorvos is mondta, hogy ha nem csökken műtét után, akkor laparoszkópia jön. De csökkent.

Utána ment a találgatás, hogy az egyik petezsák az maradt, csak az erős vérzés miatt oxi-val kilökették. Mert ugye ikreknek indult. Aztán ha nem kaptam volna oxit, talán kitisztulok rendesen. De mindegy, ez már a múlt. Ja a diagnózis, hogy a méhlepény egy pici darabkája megkapaszkodott a cervixben és további terhességi tüneteket indukált.

Jelzem, az a nagytudású doki, aki laparaszkópiát akart, már nincs ott. Eltávolították.

Bocs, hosszúra sikeredett, de így látod az összefüggéseket!

Sziasztok. Szülésznő hallgató vagyok, és most készítem a szakdolgozatomat. Ennek témája a nőgyógyászati műtétek. Vizsgálatom arra terjed ki, hogy a már műtéten átesett betegek hogyan vélekednek a műtét előtti felvilágosításról, a műtét körüli dolgokról, illetve a műtét utáni gondozásukról, a gyógyulásukat mi befolyásolja/ befolyásolta.

Ebben szeretném kérni a segítségeteket / segítségüket.

Minden véleményt, észrevételet, javaslatot szívesen fogadok.

Elöre is köszönöm