Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Nőgyógyász ide- vagy oda, a testedre hallgass cikk

Nőgyógyász ide- vagy oda, a testedre hallgass


Kedves Olvasó, most egy olyan történetet mesélek el Neked, amely még egészen friss, mi több, jelenleg is íródik, napról-napra. A főszereplője akár Te is lehetnél. Te, aki hosszú hónapok óta vágysz arra, hogy a "nem várt" előtti teszten két csíkot pisilj, Te, aki mindent megteszel azért, hogy testileg-lelkileg alkalmas legyél az Apró Élet fogadására, Te, aki mégis hónapról-hónapra csalódottan roskadsz össze, amikor "megjön", annak ellenére, hogy 2 nappal azelőtt véltél felfedezni egy halvány második csíkot is a kontrollcsík mellett.
Nőgyógyász ide- vagy oda, a testedre hallgass

Minden egy évvel ezelőtt kezdődött. Egy álomesküvőt követően mi is tehetné még boldogabbá az ember lányát, mint hogy magabiztosan bólint rá arra a Férje is, hogy a védekezés minden válfaját elengedjék végre.

Sejtettem, hogy nem lesz kellemes az első pár hónap, tekintettel arra a tényre, hogy majd' 10 éven át szedtem fogamzásgátló tablettákat, kisebb-nagyobb szünetekkel. Na de sebaj, kerestem egy olyan nőgyógyászt, akiről annyi szépet és jót hallottam már rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, hogy nap mint nap leforgattam az agyamban a szülés euforikus folyamatát az ő közreműködésével. De szép is lesz. Az orvos mindent rendben talált, azt mondta, hogy jönni fog az a Baba, csak "türelmesnek kell lenni, hölgyem".


Az első dolog, ami a tabletta elhagyása után feltűnt az volt, hogy a bőröm, amely soha, de soha nem volt kényes, rohamosan zsírosodni kezdett. A mellkasomon, a vállaimon, és az arcomon fájdalmas puklik keletkeztek, de persze valahol ki kell szabadulnia annak a sok méreganyagnak... Utána jött még csak a neheze. Nagy örömömre a gyógyszer elhagyása után a ciklusom atomóra pontossággal működött, ellenben a peteérés és a menzesz körüli pár nap egyenlő volt a poklok poklával. A görcsök olyan erősen törtek rám a semmiből, hogy annál nagyobb fájdalmat aligha éreztem életemben. Kétszer kerestem fel 3 hónap alatt az "álomdokit", akit női portálok százai emelnek a piedesztálra, természetesen a magánrendelésén, szép összegekért, hogy mégis mondjon már valamit, mi fáj nekem ennyire elviselhetetlenül??? Megvizsgált ultrahanggal, manuálisan, nézegette az előző nőgyógyásztól származó leleteket, és mindent a legnagyobb rendben talált. "Türelmesnek kell lenni, hölgyem! Ha havonta jön hozzám sem tudok ennél jobb tanácsot adni."


Nem nyugodtam bele a diagnózisba, viszont fájdalomcsillapító gyógyszereken sem akartam élni. Igyekeztem megtalálni a természetes útját a petefészkeim körüli fájdalmak megszüntetésének, melyek idő közben ciklustól függetlenül váltak mindennapossá. (Gyógynövényes ülőfürdők, ivókúrák, talpmasszázs, stb.)

A legrosszabb az egészben mégsem az volt, hogy 4-5 hónap elteltével non-stop fájt a komplett medencém, hanem hogy Férjemmel már jóformán nem találtunk olyan pozitúrát az ágyban, amely ne okozna fájdalmat. Nem okoltam őt, mikor keserű tekintettel megkérdezte tőlem jó pár hónap türelmes kínlódás után, hogy "kívánsz te még engem egyáltalán...?". Hogyan is okolhattam volna? A szívem szakadt meg. A 7-8. hónap környékére olyanok lettünk, mint két beprogramozott droid:

-Mikor van peteérésed?

-Holnapután.

-Aha, oké...

-Vettél be E-vitamint?

-Jahh. Még mindig fáj a pocakod?

-Igen...

-Basszus, így nem lehet szexelni...

-DE KELL.

Friss házasságunk összes feszültségét az a tény okozta, hogy lassan egy éve nem bírok "ráfanyalodni" a szexre úgy igazán, mert félek a fájdalomtól, amivel jár, minden alkalommal. Arról a 3-4 nap masszív depresszióról nem is beszélve, amikor ismét negatívat teszteltem, és pár nap múlva ismét "megjött". Az orvosom pedig ez idő alatt is súlyos tízezrekért biztosított havonta afelől, hogy "legyen türelmes hölgyem, minden rendben van".


A történet 3 hónapja vett gyökeres fordulatot, amikor is az addigra sztoikus nyugalommal viselt görcsöket egy pillanat alatt váltotta fel olyan éles, késszúrás-szerű fájdalom, hogy rögtön kórházba kerültem. Az orvosom, akitől segítséget vártam, nem tudott megvizsgálni, viszont értesítette egy kollégáját az esetemről, aki rögtön fogadott, és rendkívüli empátiával kezelte minden feszült megszólalásomat.

Ugyanis kiderült, hogy a jobb petefészkemben egy 5x6 cm-es ciszta növekedett, már ki tudja mióta. Majd következett az igazi rémálom: mivel a méhfal vastagságán úgy látta, hogy akár a hónap "sikeres" is lehetett, vért vett tőlem, és közölte, hogy ha a korai-terhességi teszt pozitív, bizony rögtön műteni kell. Ó, és mivel ügyeleti időben vagyunk, így a folyosón üljek 3 órát, és meg is érkezik az eredmény. Az, ami a fejemben lezajlott az alatt a 3 óra alatt, azt hiszem külön cikket érdemel... Meglett az eredmény. NEGATÍV. Egy hónap múlva jelentkezzek kontrollon az én tündi-bündi dokimnál. Így történt, hogy a 2017-es évet decemberben talpmasszázzsal, és cickafarkfüves ülőfürdőkkel zártam, remélve, hogy jobb belátásra bírom a cisztát, és önszántából távozik.


Januárban aztán csodák csodájára se híre, se hamva nem volt az óriáscisztának, legnagyobb meglepetésemre. Fura volt ugyan, hogy a görcsök és fájdalmak még mindig domináns részét képezik a napomnak, de "legyen türelmes, hölgyem, egy akkora ciszta még 1-2 hónapig bezavarhat".

Itt jött el az a pont, hogy úgy gondoltam, hogy én már baromi hosszú ideig baromi türelmes voltam, és baromi szerencsés vagyok, hogy a Férjem is baromi türelmes, mert más már baromira megunta volna ezt a baromira agyonhájpolt dokit.

Új megoldások után kezdtem kutatni. Bárki, csak ő ne nyúljon többé az alfelemhez, mert biz' Isten agyvérzést kapok a sok türelemtől!!!


Egy családi jó barátunk ajánlotta fel kálváriám hallatán, hogy mit szólnék, ha az ő kórházi munkatársa, aki történetesen szülész-nőgyógyász-endokrinológus is vetne rám egy pillantást, több szem többet lát alapon. Addigra úgy éreztem magamat, mint egy áldozati bárány a "spontán teherbe esni képes nők" oltárán, éppen ezért úgy gondolom, hogy nem tudott volna olyat javasolni az ügyemmel kapcsolatban, amire nemet mondok.

Három napra rá el is jött a vizsgálat napja. A következő párbeszéd zajlott le:

-Nos, a fájdalmai mióta is tartanak?

-Mióta a fogamzásgátlót elhagytam, úgy egy éve.

-Az előző orvosa mit mondott?

-Hogy "legyek türelmes".

-Hölgyem, még nem használtam ultrahangot, de a hasfalát tapintva itt valami nagyon nincsen a helyén...Várjon csak -az ultrahanggal is vizsgálni kezdett eközben- látja, itt jobb oldalon látható, hogy ahol korábban egy vakbélműtét volt, ott hosszan egy összenövés található. És látja azt a sok kis foltot? Mióta is hagyta el a gyógyszert? 1 éve? Igen, az összes pete bennragadt, betokosodott. A probléma csupán az, hogy ennek következtében a petefészek is rohamosan növekszik, ezzel viszont veszélyezteti a méh és a másik petefészek normális vérellátását.

A monitorra néztem, és tisztán, szabad szemmel jól láthatóan körvonalazódtak a doktor által elmondottak.

S.O.S.-ben másnap reggel megvolt a labor, és mivel a ciklusom úgy állt, következő héten elvégeztek rajtam egy "4in1" műtétet petevezeték átfújással, méhtükrözéssel, az összenövések megszüntetésével és a sok-sok bennragadt, betokosodott tüsző kipucolásával.


Most, egy év után először nem fáj együtt lenni a Férjemmel. Hosszú hónapok reményvesztett tanácstalansága után újra hiszünk abban, hogy hamarosan szülők leszünk.

Egy biztos: soha, de soha többé nem akarok "türelmes" lenni, és ha Te, kedves Olvasó, úgy érzed, hogy a tested majd' megszakad, hogy üzenjen Neked, könyörgöm, hallgass rá!


Drukkoljatok nekünk! :)

#brown sugar




Írta: brown sugar, 2018. április 6. 18:08
Fórumozz a témáról: Nőgyógyász ide- vagy oda, a testedre hallgass fórum (eddig 22 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook