Noch einmal Robinson! :)) (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Velem előfordulhat, hogy valaki akár éjszaka hív, vagy reggel, amikor még alszom.
Családi vészhelyzet esetleg, vagy munka.
Ritkán van, hogy leveszem a hangot, de előfordult már.
Mert az akksinak mindegy: akkor is használódik, ha sokáig nincs feltöltve.
És mert nem kell bekapcsolgatással vesződni, ha pl. segítséget hívnál. Isten ne adja! De előfordulhat.
Már mind a kettőt megcsináltam, nem mozdul.
Hogy miért kapcsolom ki? A tesómon kívül nem hív engem ezen szinte sen ki, miért is lenne éjjel-nappal bekapcsolva??? Még amikor dolgoztam, akkor is kikapcsoltam (a régi) készülékemet éjszakára. Minek merüljön az aksi.
Tulajdonképp miért kapcsolod ki?
Ha nem akarsz hívást fogadni, elég a csengést némítani.
Nem tudom pontosan, de talán a bekapcsológombot tartsd hosszan lenyomva.
És tedd fel töltőre!
Nem működik a mobilom!!
Még délelőtt beszéltem rajta, ebéd után annak rendje szerint ki is kapcsoltam. Most akartam ismét bekapcsolni, be is jelentkezett, hogy Nokia, de utána rögtön ismét sötét. Azt a kis kockát, amibe a pin-kódot kellene beírni, már be sem adta. Olyan mint a négerek az alagútban!
Esetleg valakinek volt már ilyen, mi lehet a baja???
Én pedig ma megkaptam a lúdtalpbetétemet. Sikerült pár órán át itthon viselni. Jó lesz, de most már éreztem a lábam csontocskáit.
Nem sok cipőmben fogom tudni viselni, de úgyis itthon vagyok a legtöbbet, és a papucsomba is jó szerencsére.
Ma felébredtem időben, de az ég olyan fele felhős, fele kék, és persze a reggeli nap a felhők alatt. Vártam jó ideig, hogy most melyik fele fog győzni... aztán 8 óra után csak elindultam a piacra. Mondom ismét egy jó kis séta, meg felírtam néhány zöldségfélét, ha esetleg kapok, hozok.
Persze máskor már 8 után lent vagyok, most akkor indultam, mire odaértem, közel 9 óra volt.
A zöldbab elfogyott, egyetlen helyen volt még, olyan vékonyak, mint egy 6 éves gyerek ujjai, és 800 Ft/kg-ra tartották. És ráadásul nem is volt teljesen egészséges, itt-ott már szürkült, ...
Mondtam a hölgynek, hogy tartogassa még egy kicsit, hátha jön valaki aki megveszi.
Karfiollal ugyanúgy jártam, mint legutóbb, az a bizonyos kisteher kocsi beállt a piac területére, 500/kg-ért mérte a gyönyörű karfiolt, mire én odaértem, már a poros nyomát sem láttam.
Egyetlen helyen volt még, de annyira beteges kinézet, annyira férges, és rossz kinézetű. Hiába akarták 300-ért hozni, azért nem cipekedek, hogy itthon több mint felét kidobjam.
Vettem pár szál sárgarépát, 2 fej gyönyörű karalábét és fél kg-nyi apró barackot, az a nagyim féle zöld húsú, apró szemű. Kész, ennyi, összesen fő 2 órát mentem-jöttem, topogtam... elég is volt ismét egy darabig. :))
Úgy szükségem nincs rájuk, mint életfontosságú dologra, de a könyvek a mindennapjaim részei, és tényleg nem akarok megválni tőlük.
A lányom alig olvas, a fiam még annyira sem.
Hát, ha valahol majd tűzre vetik őket esetleg, arról akkor már nem fogok tudni...
Érdekes, azt írod, sosincs szükséged rájuk...
Nálam egy új könyv addig be sem került a polcra, míg ki nem olvastam. És ha olyan volt, akkor kiolvastam egymás után rögtön akár 3x-4x is, míg belém nem ívódott mindaz az ismeret, ami miatt egyáltalán megvettem.
Az un. szépirodalmi könyvek közül a klasszikusokat, igen, azok legyenek ott. Amióta kiküldtem őket Erdélybe, azóta nincsenek, de úgy gondolom, ez így volt helyes, így kellett történnie, így volt jó. És nem sajnálom.
Persze nálad a gyerekek, unokák majd eldöntik, hogy mi legyen vele. Más a helyzetünk, ha én nem gondoskodok róla időben,... Sajnálnám, ha kikukáznák majd anno, és csak annyira becsülnék mások, hogy tűzrevalónak vigyék. :))
Sosincs szükségem rájuk, mert a köonyv csak lelki szükséglet. De fájna, ha nem lenne a polcomon egyik vagy másik.
Olyan 35 éve egy költözéskor a teljes akkori könyvtáramat ellopták. Még az is lehet, hogy a MÉH-be vitték.
Azóta még csak nagyjából sikerült pótolni, de pl. a Kosztolányi életmű-sorozatot meg sem próbáltam újra beszerezni. Az internettel sem ennek nem lenne értelme, sem a magyar költők verseinek.
De sok minden van, ami nem található meg a neten.
Nem azt írtam, hogy adj túl az egészen, hanem hogy: ha átválogatod, és amiről úgy gondolod, bedobozolod...
Mármint, amiről úgy gondolod, hogy nem lesz már szükséged rá, mert...
Még élvezem kicsit a könyveim társaságát, messze még az öröklés. Nem tudom, milyen lehet csupasz falak között élni. Miért adnék túl rajtuk?
A lányom majd, ha akar, válogathat bennük, de nem nagyon hiszem, hogy jelentősebb könyvespolc-beszerzést fontolgatna.
Van annak már közel 20 éve is, hogy bemondták a hírekben, székenyföldön egy kis város könyvtára porig égett, és magyar nyelvű könyveket várnak adományban. Talán a Máltai Szeretetszolgálat szervezte. Akkor én összeszedtem ami volt olyan könyvem, ami a kinti magyarok szemében is értékes lehet. Hemingway, Jókai regények, Petőfi kötet, hasonlók, és elvittem a gyűjtőhelyre.
Ha te is átválogatod, amiről úgy gondolod, bedobozolod, és amikor Pesten jársz majd alkalomadtán szólsz valamelyik hasonló szervezetnek, hogy menjenek érte. Nagycsaládosoknak, rászorulóknak, esetleg könyvtáraknak is szólhatsz. Válogassák meg és vigyék... Lényeg, hogy jó helyre kerüljenek, és ne a kukába. Egyébként miért nem szólsz a lányodnak??? Talán ő is tudna segíteni.
Értem! Bizony nem lehetett könnyű, és milyen jó, hogy voltak könyvtárak is.
Látod, mára megfordult a világ: hiába vannak könyveim, nem tudom kire örökül hagyni őket.
Én egész listákkal jártam olyan lexikonokban keresni, ami nem volt otthon. Mert nem volt sok.
De a német gyereknevelési lexikon még megvan, azt hazahozta Anyu. Ma is érdemes lenne ilyet kiadni.