Nincs időm szülés utáni depresszióra (beszélgetős fórum)

Az eszedbe sem jut, hogy pont a gyerekek miatt (is) küzd érte? Hogy nem feltétlenül repes az örömtől, hogy a gyerekei csonka családban nőnek majd fel?

Egyébként pedig azt gondolom, hogy az emberek ma már nem küzdenek egymásért és a kapcsolatukért, mert sokkal könnyebb odébb állni...

En sem engednek vissza ilyen pasast, az biztos. Nekem az az erzesem (de ez egy szemelyes velemeny), hogy most, hogy nem annyira jol megy neki anyagilag, csak ki akar hasznalni teged. Pedig, ha mar ennyiszer megcsalt es becsapott szerintem nem sok jot varhatsz tole.

Kivanom neked, hogy minel elobb megtalald azt a szemelyt, aki igazi tarsad, akivel a szeretet/szerelem kolcsonos! Egyebkent meg kitartast!

Én nem ítélkezem, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, tudja, vagy ahogy a sors elrendeli.

Szerintem senki sem ítélkezett, csak véleményt írt-ezt már csak szabad, ha kirakra cikkbe, nem a titkos könyvébe írta.

Hogyan reagálnék? Az, tény hogy fogalmam sincs, mivel ilyen szitut nálam el se lehetne képzelni. Én nem játszanám meg éveken keresztül a tünci-bünci feleséget, elfojtva az igazi érzelmeimet, és mint egy lábtörlő nem használhatna a férjem.

Egyébként azt csinál amit akar, én a gyerekeket sajnálom a történetben, de cefetül. A gyerekek MINDENT éreznek. Nem kell ahhoz sírni előttük, nagyon jól tudják, főleg az Anyai érzelmeket követni.

Kedves Cikkíró!

Én a szülés utáni depressziót éltem át, te pedig a megcsalatást.

Bántó szavaid ellenére én nem írok hasonlóan neked, pedig lehetne, hidd el. Helyettem ezt már mások megtették, és én magam sem tudhatom, nem kerülök-e hasonló helyzetbe egyszer, mint te.

Te így éled az életed, hogy megbocsátasz a férjednek, és önmagadat hősnek állítod be. Talán az vagy, nem tudom.

Én biztosan nem vagyok az, mert depressziós voltam, bár a kisfiam ennek nem szenvedte kárát, mert erőmön felül elláttam őt.

Ahogy te a lányaidat.

Ha van kedved, olvasd el a cikkemet (Az érem másik oldala), hátha belelátsz kicsit abba a lelkivilágba, ami ilyenkor éri az embert.

És amiből ki lehet kerülni egyedül is, ahogy én.

Minden jót kívánok neked, azt, hogy mihamarabb tudj dönteni!

Nem sok cikket szoktam elolvasni, de ezt valamiért megtettem...

Hááát, az én véleményem az, hogy én nemcsak hogy elküldeném melegebb éghajlatra azt a taplót, hanem valahogy még ki is csinálnám. De ettől még sokkalta-sokkalta többet érdemelne!!! Valmikor remélhetőleg meg fogja kapni a "méltó" büntetését...

Te visszafogadnád? hagynád, hogy továbbra is megalázzon? ahogy már a házasság elejétől kezdve? hagynád, hogy elvárja, hogy teljesen alárendelt magad A Tökéletes Férjnek?

Én nem tudom ezt megérteni. Ez szerintem önsorsrontó hozzáállás. Azt sem tudom megérteni, valaki hogyan képes ennyire feladni a saját egyéniségét, hogy valaki másnak megfeleljen.

Fel nem foghatom, hogy emberek honnan vesznek bátorságot, ahhoz, hogy ítélkezzenek Feletted?! Örüljenek azok a nők, akiknek nem kell ezt átélniük, és hiszem, hogy sokmindent másképp látsz, ha veled történik meg. Addig amíg nem hozza úgy a sors, hogy ilyen helyzetben találod magad, fogalmad sincs hogyan reagálnál ebben a szituban.

Én teljesen meg tudlak érteni, ha visszafogadod, még akkor is ha Ő tényleg nem érdemli meg...

Az én véleményem is az, hogy soha, de soha ne fogadd vissza a férjedet!!!!

Szerintem nincs annál gerinctelenebb dolog, amikor egy férj a terhes feleségét csalja meg! Ráadásul ezt "jó bulinak" tartja!!!

Teljesen megdöbbentem a történeteden...

A férjed egy tapló és nagy hülye lennél ha visszamennél hozzá. Én SOSEM tudnék neki megbocsájtani!!!!!!!

Most is miért közelít? Mert nincs más!!! Térj észhez!!!

Kívánom, hogy légy erős, és helyesen tudj dönteni!

Egy történetet tennék hozzá, ami apróság ugyan, de a férfiak gondolkodámódjára példa.

Volt egyszer egy srác, aki nagyon tetszett nekem és viszont is valamennyire. Az ismerkedős időszakban volt pár szemetebb húzása, amit én szó nélkül tűrtem, kb amiatt, hogy meg kell felelnem, hogy belém szeressen (de nem is ez a lényeg).

Aztán nem lett semmi az egészből, az utolsó beszélgetéskor azt mondta, hogy akkor, amikor szemétkedett, le kellett volna állítanom, vissza kellett volna szólnom, vagy elküldenem melegebb éghajlatra és akkor talán minden másként alakul. (ezt abban a bizonyos őszinte állapotban mondta, amikor az ember már nem hazudik)

Ebből azt akarom kihozni, hogy nem szabad mindig szó nélkül tűrni...

Már csak azért sem, mert azt hihetik, hogy nekik mindent szabad. Lehet, hogy a hasonló hozzáállásod miatt is szaladt vele el a ló, bár nem kicsit, az tény.

És a másik dolog, hogy a statisztikák szerint az 1. házasságok kb 45%-a, a 2. házasságok kb 65%-a végződik válással, tehát a probléma nem szűnik meg, csak átalakul.

Na, ez most egy igazi depressziós, pesszimista gondolat.

Elolvastam a cikket, egyáltalán nem csodálkozom rajta. A legtöbb férfi ilyen! Nem tisztelik a NŐT, elég, ha csak a járműveken, üzletekben találkozik velük az ember. Szinte felöklelnek, a mozgólépcsőnél tolakodnak, a nőket semmibe véve. Mit vártok a férfiaktól? Egyre bunkóbbak. Az én betegségemben ez is benne van. A gondok csak rakódtak. Nincs ma már őszinte ember. Tőlem a 27 ezer forint szociális juttatást is irigylik a kolléganőim, mert téma volt ez is, csak a hátam mögött, s visszamondták.

Készüljön fel mindenki arra, hogy a szerelem nem örök, sőt! Annak jó, aki igyekszik elkerülni, mert akkor nem éri ekkora csalódás. Az én depresszióm nem gyógyítható, életem végéig szednem kell a sokféle gyógyszert, ami szerintem a májamat károsítja. Semmi jót nem várok a jövőtől.

A férfiakban megvan a vadászösztön. Nem elég nekik egy vad, sok kell! Ha mindenki eltaszítaná a férfiakat magától, talán jobban becsülnék a NŐT.

Lehet most bombázni, de saját tapasztalatomat írtam csak le és bizony már általánosítok, mert naponta tapasztalom, milyen pofátlanok, ja és főleg nem a saját korosztályukkal. Aki már idősebb, az dögöljön meg. Azt a sok gyűlöletet, ami áramlik a korosztályom felé (58 éves vagyok), én is gyűlölettel tudom csak viszonozni.

Egyébként nem vagy egyedül, sajnos rajtad kívül még rengeteg nőnek ilyen sors jutott. Tudom, ez nem vigasz.

Nem semmi a történeted de ha eddig erős tudtál maradni maradj ez után is az mert egy ilyen férfit én akkor sem fogadnék vissza ha ő lenne az utolsó a földön!

Az a baj hogy mikor még fel sem ocsúdtál az előző megcsalásból neki máris ott volt valaki más! Ha van elég erőd akkor ne fogadd vissza mert ez nem jár neked! Légy erős kitartó és türelmes és biztos megtalálod majd azt az embert aki igazán szeret és nem kell neki más csak TE!

Sok szerencsét!

Én biztos kidobtam volna mint macskát sz...i!

Terhesség alatt megcsalt,ez a legundorítóbb amit tehetett veled.Szerintem hamarosan rád talál majd az igaz szerelem,MEGÉRDEMLED!

:( ez nagyon durva történt. :( nagyon sajnálom. de te erős vagy, és azok után amik történtek, fel fgosz tudni állni. Remélem, hogy hamarosan minden megoldódik.

A férjed meg... örülhet, hogy ezek után engeded hog ylássa a lányokat!

A barátok is "marha kedvesek " voltak.

sok sikert az újrakezdéshez!

Na azért emberek, álljon meg a menet... tanácsot lehet adni, de azért ne ti döntsétek el mit csináljon... Akinek nem inge...

A saját vagy mások példája sem jó, mert az nem ő, és nem az ő házassága.

Kedves cikkíró! Csak te döntesz a sorsod és a sorsotok felöl. Minden jót és viágos elmét kívánok hozzá az összes fgórumozó nevében!

Szerintem a depresszió kezelését általában érdemes szakemberre bízni, főleg hogy a mai modern ember lelkileg nem áll talán olyan stabil lábakon, mint kéne.

De a legjobb talán az lenne, ha mindenki megtalálná az erőt magában, hogy legyőzze...

Van aki képes rá, és van aki nem.

én csak az utolsó mondatodat nem értem: mi az, hogy ezek után még mindig szereted??? te jó ég, még nem ébredtél fel?

bocs, nem bántó akartam lenni, egy ilyen ember, nem érdemli meg a szeretetedet!!!!!!! ne rá pazarold, vannak még normális pasik is!

Nem semmi..valamibe mindig bele lehet kötni!

Kit érdekel az a rohadt cím? Nem mindegy? A lényeg a lényeg! Meg még annyit,igaza van,nem lett volna ideje depresszióra,mert el kellett látni két babát,amit lássuk be nem túl könnyű egyedül,sokszor még egyet sem.. ha magába fordul,mi lesz a kicsikkel? mind1.