Nevel valaki halmozottan sérült gyermeket? (beszélgetős fórum)

Lakásban hűvös van (még egyelőre!), csak reggel és este mozdulunk ki. Most szabin vagyunk a párommal 2 hétig....

Pénteken tervezzük a strandot.

A párommal mindketten dolgozunk, mert Dávidka járhat bölcsibe.

Gondolom, Ti otthon vagytok a gyerekekkel. Hogy bírjátok?

Én is sokat gondolkodtam már a miérten. Azt a választ kaptam a kezelőorvostól(együtt dolgoztunk 10 évig), hogy ha nem mi kapjuk Dávidkát, már nem élne.....

A másik:

A Nő

Amikor Isten a Nőt megteremtette,

késő estig dolgozotta hatodik napon.

Egy Angyal arra járt, és megkérdezte:

"Miért töltesz annyi időt ezzel?"

És az Úr azt felelte:

"Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt? Mosható legyen, de ne műanyag, több, mint kétszáz

mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen, és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre

több gyermeket karjában tartani, megölelnie Őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzotttérdtől az összetört szívig, és mindezt

mindössze két kézzel. "

Az Angyalra mindez mély benyomást tett. "Csak két kéz. . . . lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra. . . . várj holnapig,

és fejezd be őt akkor. "

"Nem" - mondta az Úr. "Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtvényt, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát,

ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni. "

Az Angyal közelebb jött, és megérintette a Nőt. "De Uram, olyan puhának alkottad Őt"

"Igen, puha" - mondta az Úr, "De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel, és legyőz. "

"Tud gondolkodni?" - kérdezte az Angyal.

Az Úr felelte: "Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is. "

Az Angyal megérintette a Nő arcát. . . . "Uram, úgy tűnik, a teremtvény ereszt! Túlsok terhet róttál rá. "

"Nem ereszt. . . . ezek könnyek" - javította ki az Úr az Angyalt.

"Az mire való?" - kérdezte az Angyal.

ÉS monddá az Úr: "A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését

és büszkeségét. "

Ez igen nagy hatást tett az Angyalra: "Uram, zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A Nő valóban csodálatos!"

Valóban csodálatos!

A Nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.

Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog, és nevet, mikor fél.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha Barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli Rokona, vagy Barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók, és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van.

Elfelejti, mennyire értékes. . . .

(Ismeretlen internetes szerző)

De Neked is bemásolok két gyönöyrű verset, az egyiket megtaláltam, a másikat megkeresem...

Itt több helyre is bemásoltam...

Az egyik:

Mosoly

Egyszer, nagyon-nagyon régen,

amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,

igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

És elmosolyodott. Örült neked.

Az Isten, már akkor hallotta

az összes gyermekkori gügyögésedet;

látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,

és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.

Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,

a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat,

az első szerelmes pillantásodat...

Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.

És minden perced szépségéért előre lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged.

Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.

Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét.

Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,

őszinte szeretetből teremtett neked egy pont a hátadhoz illő,

keresztet. Amilyet senki másnak nem adott.

Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel. Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.

Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz, akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a kereszteddel együtt.

Szia!!

Mindenki keresi a válszt, hogy miért pont én, és mi alapján választotta ki a MIndenható azt, hogy Kinek hullik egy életen át az ölébe a szerencse, és Kit sújtanak egy életen át a csapások...

VAgy vajon mit követtünk el előző életünkben, hogy ezt kaptuk...

De válasz sajnos nincs rá...

Megkérdezhetem,pontosan milyen jellegű a sérülése?

Az enyémek ugyan ne halmozottan sérültek,hanem autisták.