Nemeslelkű emberek (beszélgetős fórum)

Most nézem, hogy ez a téma bekerült a nyereményjátékok közé...

Micsoda van itt akkor most???

Az agresszivitás, mint segélykiáltás... igen, ez is egy elgondolás, és sok igazság van benne.

Vegyünk egy példát (eleinte kicsit Micimackó vagy Malacka stílusában):

Mikor valakinek rengeteg mondanivalója van, rengeteg mindennel kapcsolatban, és nincsen fórum ahol ezeknek akárcsak a töredékét elmondhatná, az az ember joggal lesz felháborodott, elkeseredett, és ennek folyományaként agresszív.

Itt van mondjuk a szomszédom, akinek állítólag mérgezik az állatkáit. Senkinek nem tudja elmondani, csak nekem, és látni rajta a visszafojtott dühöt, és zúznivágyást. Az energiáját levezetendő szétveri a lakatlan nyusziházait.

Ezzel senkit nem bántott, de kiélte kicsit az indulatait. Ettől ő még nagyon tisztességes és akár nemeslelkű is lehet. Éppencsak arról van szó, hogy önmagát rombolja tehetetlenségében, és azért teszi ezt, mert az agresszivitása maximum idáig terjedt, hogy lerombolja azt amit ő maga épített.

Nem mellesleg nagyon sokat lehet okulni Micimackó és Malacka történeteiből.

A nemeslelkűség meghatározása (nem teljesen a saját szavaimmal, csak részben, de magammal teljes egyetértésben):

Nemeslelkűség, mint jellemvonás: Az emberek iránti gondos odafigyelés, törődés, körültekintő figyelem, széleslátás, humánum.

Nemeslelkűség ellentétes fogalmai:

Kíméletlenség, keménység, nyerseség, durvaság.

----

Az ellentétes fogalmak (lásd mint fenn) visszataszítóak, és tökéletesen összeférhetetlenek.

Egyetértünk. A társadalom ma kiveti magából azt aki különbözni merészel.

És bizony bátorság kell ahhoz, hogy valaki merjen kilógni a birkasorból.

A világháború utáni korosztály az egy sokat próbált korosztály. Tele volt a kor történésekkel, sorsfordulókkal, amikor az embereknek dönteniük kellett a hovatartozásról, és valóban élet-halál kérdésekről.

Ezért fejlődhetett ki talán akkor egy nemesebb világlátás, és kerülhettek ki onnan emberek akikre ma csodálkozással vegyes csodálattal nézünk fel.

A gondolkodásán és az érzékenységén fog látszani. De ettől még lehet valakinek/valaminek a rabja.

Igen, vigyázni kell az ítélkezéssel. Megítélni viszont szabad, de csak akkor ha az ember tényleg kívülről, reálisan figyeli az eseményeket.

Van egy érzékenyebb generáció ami szépen kezdett kibontakozni, a második vh. után, majd a 80-as évektől kezdtek özönleni. Egy csomó nemes lélek, mégis hátrányban vannak, kevésnek érzik magukat és a devianciába menekülnek. Nagyon agresszívvé válhatnak. Az agresszivitás egy segélykiáltás.

Nem mindenki attól agresszív mert rossz, hanem attól is, mert úgy érzi, el van nyomva, de még van annyi ereje hogy lázadjon, hogy próbáljon kitörni, csak nem a helyes módon.

Nézd meg a mai fiatalokat. Hisznek a jó dolgokban, csak nem közvetítik, nem támogatják azokat a dolgokat, amikben hisznek. Ettől olyan frusztráltak. Olyanok lettek mint a gyurma. Formálják őket, és teljesen elveszik az egyéniségük.

Vannak iylen emberek, akik érzékenyek, és bölcsek, és az a tudás aminek a birtokában vannak, megkeseríti az életüket, és különféle önrontó dolgokba menekülnek.

Ez nagyon emberi, és természetes reakció. Nagyon emberi!

A mai világ süket és vak, és gonosz. Nem csoda ha emberek inkább a perifériára szorulást választják.

Agresszív, iszákos ember...hm...

De igazad van, az iszákosság önmagában tekintve nem zárja ki egyáltalán a nemeslekűség lehetőségét! Az iszákosság egyfajta öngyító tevékenységnek is számít.

És lám, milyen egyszerűen következik egyik felvetés a másikból: nemeslelkű ember lehet az is (de nem feltétlenül az!), aki nem azonnal elítélően, és kitaszítóan viseltetik egy iszákos emberrel szemben.

Az agresszivitás viszont már más kérdés. A nemeslelkűség feltételez egy valamiféle "felsőbb" világlátást (elnézést, most nem találtam jobb szót). Ebbe a világlátásba nem tartozik bele véleményem szerint az agresszivitás.

A nemeslelkűség fogalma egyértelmű, és világos. De nagyon kevesen vannak tisztában a valódi jelentésével. A jószívűség például nem egyenlő vele, bár sokan összetévesztik, és nincsenek tisztában a fogalommal.

Arról nem is beszélve, hogy milyen mélyrehatóan kell ismerni egy embert ahhoz, hogy azt mondhassuk róla, hogy ő bizony nemeslelkű, és emelkedett jellem. És hát valljuk be, manapság el is tűnt ez az "embertípus" a köznapokból. Ha léztezik is, nagyon titkolja a létét. Viszont aki megismerkedik vele, soha nem felejti.

A poén az, hogy az úgynevezett "elromlott" emberek is lehetnek nemes lelkek, függetlenül attól, hogy agresszívak, iszákosak, drogosak, stb. Némelyik nemes lélek pont úgy lázad, hogy ezekbe a devianciákba menekül, de alapvetően nem rossz, csak kétségbe van esve, önmagát és a világot illetően. Lehet hogy túlzottan érzékeny, netán bölcs, csak nem bírja elviselni, amit az élet rámér!

Ott van az az erős lelki potenciál, csak el kéne jutni az önfeltárás egy olyan fokáig, ahol levetkőzheti ezeket a szélsőséges eseteket. Mert voltaképpen nem ez a fajta lázadás lenne a feladata.

Szóval sosem tudhatod hogy miért szereted azt az iszákos, agresszív embert. Lehet hogy ott van benne a potenciál.

Igen.

Nemtom.Ez lejön.

Ha földi szemszögből nézzük, a realitás talaján állva, kritikus szemmel, akkor azt mondhatjuk, hogy kevés, nagyon-nagyon kevés nemes lelkű ember van. De ez érthető is, hisz túlságosan nagy falat a külső behatás, ehhez fel kell nőni (lelkileg), hogy meg tudjunk birkózni vele. Már az egy nemes feladat, ha valaki nem kíván benne maradni ebben a kollektív pocsolyában. Az én szememben az ilyen ember: ÉRTÉKES!

Ha magasabb szemszögből nézzük, akkor mindenki eredendően jó, és megvan a mély oka, hogy mért tart ott, ahol éppen tart. És a megértés nagyobb elfogadást, nagyobb toleranciát eredményez. Persze ez mégsem azt jelenti, hogy örülünk a maradiságnak, csak éppen elfogadjuk. Muszáj.