Nem vetettem el a gyerekemet az apa és anyám kívánságára, most meg a szülés előtt egyedül maradtam vele (beszélgetős fórum)

Szia,

itt a hoxán is érdeklődtél az örökbeadás után, nem sikerült ez irányba elindulni végül is?

A véleményemet pontosan olyan jogom van közölni, mint neked a tiédet.

Nem téma itt az, hogy véleményezd a véleményemet.

A gyerekvállalásról pedig annyit, hogy a létezik a túl sok kompromisszum fogalma, ami már káros egy gyerek számára is és azért lenyelni bármit, mert valaki azt képzelgi, hogy majd nem lehet sohasoha gyereke, nos...

Véleménykülönbség? Ugyan, kérlek. Véleménykülönbség mindenütt van. Viszont beérni 60%-os kapcsolattal, az mindig problémákhoz vezet, amiknek a gyerekek isszák meg a levét. Nem kell belátni, ez tény.

Elolvastam kétszer is, amit írtam, nem értem, hol célozgatok a te életedre.

Az én apám 20 évvel ezelőtt halt meg váratlanul, nem voltunk már kicsik, de anyukám a mai napig nem tudja kiheverni (eszébe sem jutott azóta más férfi, mégis megvagyunk, boldogultunk. Erre vonatkozott a zárójeles rész.)

Én is nagyon jól tudom, mi az, amit elvárnék, de ezekkel az elvárásokkal örökre egyedül fogok maradni. A gyermekeim azért nem születtek meg, mert 40 éves koromig nem találkoztam azzal, aki ezeket tudná teljesíteni és esetleg még én is szimpatikus vagyok neki. És kapásból 3 barátnőmet fel tudom sorolni ugyanezekkel a problémákkal és nem látom be, hogy azért, mert otthon időnként véleménykülönbségek vannak, miért ne szabadna gyereket vállalni.

Ez a "megmondom a frankót" stílus egyébként nem hinném, hogy a topikindító gondjára bármilyen szinten választ ad, olyan mintha a gyerekednek megmagyaráznád, miután elesett a biciklivel, hogy miért ült fel rá, amikor te már megmondtad neki, hogy nem szabad bicikliznie.

Sok mindent még mindig nem értek. Miért költöztél haza? (Talán anya segítségéért?)

Szóval amit még mindig hiányolok egy igazi alapot egy kapcsolathoz. Mert ez minden csak nem az. egy megbeszélésre képtelen embernek gyermeket szülni? Szüld meg a gyermeket önmagért, és szeresd ha akarod. Az életet nem lehet tönkretenni, az van.

DNS teszttel tényleg fizetni fogja az apaságit. Azt mindenképp érdemes kihasználnod. Mivel most a gyermek miatt sokat leszel otthon egy önrendezést. Biztosan kapsz itt hozzá segítséget. :)

Jézusom, ez borzasztóan hangzik!

Azt ő tudja, hogy egy egyszerű dns-vizsgálat és szépen perkálhatja majd a gyerektartást a következő 20 éveben? Mert nem úgy tűnik.

Kérdezhetek? Milyen problémák voltak annak a két évnek az elején?

Egyrészt köszönöm szépen :)

Másrészt fontosnak tartom leszögezni, hogy az életünk a gyerekeink tőlünk telhető boldogulásának biztosítására és a magunk boldogulására szolgál s nem mások életének ellenpontozásaként.

Azt pedig mélyen hiszem, hogy nem mindegy, milyen szintű dolgot "nyel le" az ember a másiktól, azt, hogy teljesen másképpen pakol a szekrénybe vagy más a hobbija, vagy azt, ha már az elején sincs tekintettel az érzéseire, személyiségére, szükségleteire stb. Önismeret kellene, mielőtt az ember elkötelezi magát és gyerekeket vállal, hiszen nekik a legjobbat kellene adni, apából is. Nem csak anyára van szükség, sőt.

Én arra gondolok, hogy tudatosan és következetesen találtál társat. Aki felé érzelmeid is vannak, és akinek a negatív tulajdonságait elfogadod, és Ő a Tiéid, és együtt változtok, fejlődtök.

Ez sokaknak nem sikerül, ritka, és csak vágynak rá. Én is ilyenre vágyom. Lesznek akiknek ez sok, értelmetlen és felfoghatatlan. Szerintem kár ebbe belemenned, legyen elég annyi, hogy emitt elégedetten élsz. Gratulálok! :)

Én ehhez annyit hozzátennék:

- Nem egy gyermek, és egy társ adja meg az élet értelmét, de kiegészíti azt. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ha az ember gyedül marad is találhat értelmet az életének, vagy ha nem lehet gyermeke és nem akar örökbe fogadni.

- Én úgy gondolom több dolog is szólhat egy életre csak a gondolkodásmód rendezettségének függvénye ez.

- Továbbá a változás is egy életre szól.:) Rugalmasság megléte előny!

Ismételten leírom, hogy nem szerencse dolga volt az, hogy felismertem, mi az, amit elvárok és keresek a gyerekeim apjaként és nem mentem bele elvtelen megalkuvásokba.

Mint ahogyan azt is leírom, hogy ellentétben az utolsó két mondatodba burkolt rosszindulattal, magam is képes vagyok megállni a saját lábamon, sőt, el is tudnám tartani a gyerekeimet egyedül. Amire nincs szükség és nem is lesz azért, mert olyan ember gyerekei, aki tudja, mit jelent az apaság lelki értelemben is és akire bármikor rábíznám a gyerekeinket, ha engem elrabolnának a marslakók. Ugyanis érzelmileg ép, értelmileg csiszolt embereket tudna nevelni belőlük.

A zárójelesre: mire nagyobb a százalékos esély? Arra, hogy olyan tragédia történik, amiben a szülők elhunynak vagy arra, hogy "hát, jó lesz ez, meg majd kialakul" kapcsolatba születő gyerek nem kap meg alapvető dolgokat érzelmileg vagy anyagilag?

Ezután pedig kérlek, hogy bármennyire is irritál, hogy vannak emberek, akik másként, tudatosabban élnek, mint te vagy nem ide járnak sírni vagy nem alkusznak meg túlzott módon stb., fejezd be az én életemre való célozgatást, ugyanis nem az én magánéletemről szól ez a topic.

Abban volt szerencséd, hogy találkoztál egy olyan emberrel, aki 100 százalékosan megfelelt az elképzeléseidnek, te is az övéinek és nem volt foglalt sem. Képzeld el, nekem és sok más kortársunknak ez még nem sikerült és bármennyire elítélsz is bennünket, beérjük a 60 százalékkal is és lehet, hogy nem lebegünk állandóan rózsaszín boldogságban, de attól még alapvetően jól érezzük magunkat.

Viszont tudjuk, hogy bármikor bármi történhet és akkor képesek leszünk megállni a saját lábunkon. (Mellékesen sajnos egy tökéletes házasságban is történhet tragédia, így is elveszíthetik a gyerekek a szülőt.)

Tudom most utálni fognak érte egyesek... De megkérdezhetem hogy állsz az önismerettel?

tudod mi az életed értelme, céljai, és mi tesz boldoggá Téged?

Mit jelent számodra a párkapcsolat, abban milyen jellegű kommunikáció a fontos, és Te mit adtál bele?

Mit vártál a másiktól és Magadtól?

Ezen ismeretek hiányában az ember könnyebben választ rosszul.

Amúgy a válaszod a kérdésre meglehetősen kusza volt számomra...

Személyes ismeretség.

Azt sajnálom vele kapcsolatban,hogy nem látja,mennyire rossz irányba folyik az élete.Régen másmilyen volt.

Mónika!:)

Nem arról van szó, hogy terhesen, hanem arról, hogy ahogy majd telik az idő.:) Ne vedd már ezt ennyire Magadra kérlek. Inkább azt oszd meg velünk ha lehet, hogy miként is hagyott el a férfi Téged.

Milyen alapra vállaltál gyermeket? Senki sem vádol téged, sőt arról lehet szó, hogy túl naiv voltál.

elmeséled tehát a fogantatás körülményeit? Meg azt, hogy állt melletted az apa és az anyukád?

Továbbá tudod mit nem értek még? Anyukád pártfogoltsága hova tűnt? Mert ha az megvan akkor nem értem miért vagy egyedül.

Másfelől sok férfinek, köztük nekem, egyáltalán nem lenne akadály 1 vagy 2 gyermek a megfelelő társ esetében. Szóval "korán" van még elkeseredni.

Nem "szerencsém" volt a párválasztásban, hanem tudatos döntést hoztam ebben a témában és kizárólag azzal kötöttem össze a gyerekeim életét, akire szívesen bízom őket.

Kompromisszumok? Nos, nem mindegy, hogy az a kompromisszum egy épeszű kompromisszum vagy mindenáron való behódolás, amit utólag az esetek szinte 100%-ában siránkozás követ, ami a tettek logikus következménye.

Az pedig engedtessék már meg nekem, hogy maholnap negyven évesen, három gyerek anyjaként legyen kiforrott véleményem arról, hogy -a gyerekek érdekében legfőképp-milyen kapcsolatba érdemes gyereket szülni.

Szia,

biztosan te is ismered azt a karikatúrát, amelyiken egy bepókhálózott női csontváz ül egy padon, a képaláírás Waiting for the perfect man, azaz a tökéletes férfira várva:-)

Örülj neki, hogy szerencséd van és te megtaláltad a másik feledet, de fogadd el, hogy vannak, akiknek ez nem sikerült, mégis vágynak családra és ennek érdekében kénytelenek és hajlandóak kompromisszumokat kötni.

Tudom, hogy a jelen helyzet nem erről szól, de máshol is olvastam, hogy így kinyilatkoztatsz ebben a témában.