Nem várt meglepetés-baba a pocakban..hogyan tovább? segítsetek! (beszélgetős fórum)
Kérdeztem valamit, a "beszólásos" korból már kinőttem.
Azt hittem, nyilvánvaló és érthető dolgokról beszélünk.
Kérdeztem valamit, de kösz a beszólást.
A férj az már segítségnek számít?
De, lehet azt. Csak nem alapból segítségre meg másokra apellálva, hanem saját erőnkre támaszkodva.
Ha úgy megy, akkor hajrá!
Szóval ha anyuka otthon leledzik a gyesből, akkor utáljuk! Ha nem leledzik, hanem tanul, akkor azért utáljuk! Ha nem tanul, azért utájuk, mert mindenre van ideje, láblógató! Ha kreatív, azért utáljuk, mert megteheti, ha nem teheti meg, akkor azért utáljuk! Lényeg, hogy nem kell gyereket szülni! :)
A házi előállításról még annyit, hogy szerintem egyáltalán nem olcsóbb, mint az ipari szemét, márpedig akinek a hó végén nincs pénze, az nem szokottt mást megvenni.
Az én anyám is három gyerek mellett ment újra egyetemre, de szerintem nem lustaság, ha valaki nem tudja gyes mellett az utazást, tankönyveket megfizetni, vagy eseteleg ráadásnak a tandíjat, mert pl. esti suliért korábban is kellett sok helyen fizetni. Most sok mindent megváltoztattak, de nem hiszem, hogy olcsóbbá váltak a lecsökkentett létszámú megmaradt szakok. Aztán még az újonnan letett érettségi vizsgát sem számoltuk, ami szerintem minimum egy huszasba fáj, és nekem spec. majdnem 100 km-t kellett utaznom, és a pénztáros nem a két szép szememért adta a jegyet.
Úgy állítod be azokat, akik veled ellentétben nem tanultak pluszba, mintha nyikhaj trógerek lennének, pedig sokszor egyszerűen a szándék és a lehetőségek nem találkoznak.
Időm az a munkaidőm miatt nincs. Nem tudom, hogy ez a későbbiekben fog-e változni, de egyelőre nem tudok rajta változtatni.
Egyébként sem arról írtam, hogy megtanul, hanem amikor a gyerek viszi a háztartást reggeltől-estig és még pluszba a kisebbekre is vigyázzon. Merthogy régebben ez nem volt ritka eset.
Arról írtál, hogy nem jut időd egy csomó dologra, ellentétben a régiekkel, akik befogták a gyerekeiket a házimunkába. Gondolom, ha helyeselnéd ezt az álláspontot, akkor te is így tennél, így több mindenre jutna időd.
Miért is baj, ha a gyerek besegít a házimunkába? Talán megtanul főzni? Esetleg önállóvá válik a rendrakás terén?
Nem beszélve arról, akinek nincs tehetsége. Nekem pl. a kézügyességem az valahol 0 és -10 között helyezkedik el. Pálcikaembert tudok rajzolni úgy, hogy kb. 70% az esélye, hogy felismerik. Mondjuk matricát ragasztgatni tudok, úgy meg tudnám oldani a társasjátékot. Szerintem senkinek nem róható fel. Régen lehet, hogy többen neveltek így gyereket, bár szerintem nem vitték őket úszni meg hangszeren tanulni, de akkor sem tudta mindenki megoldani. Nem beszélve arról, hogy hányan fogták be a gyereküket, hogy besegítsenek a házimunkába. Tehát nem egyedül oldották meg.
Nekem ugyan még nincs gyerekem, de így se nagyon tudok időt szakítani arra, hogy házilag süssem a pékárút, illetve csak hétvégén. Nem beszélve a többi dologról, mint pl. a tisztálkodó és tisztító szerek előállítása. Bár ezek beleférnek hétköznap is.
jah, a tenisz az gyerektenisz vagy habtenisz, ki hogy ismeri, csak a félreértések elkerülése végett pontosítok, nem vagyunk milliomosok, hogy a kertben teniszpályánk legyen. :-D
Pedig nem annak szántam, sajna az ilyen írásbeli kommunikációnak megvan az a hátránya, hogy félreérthető, gesztusok és hanglejtés híján....
:-)
ettől függetlenül igaz, hogy otthon lévő anyukának több ideje jut varrásra, egyéb kreatívkodásra
(az én képességeimet pl. meghaladja a jelmezkészítés, nem tudok varrni, varrógépem sincs...)
Nem tartom hülyeségnek, csak mi mást csinálunk, egyrészt mert nem értek hozzá, másrészt mindenkinek más a fontos.... nekünk jó a bolti jelmez is, igaz nem annyira eredeti, farsangon nekem is jobban tetszenek az egyedi-egyéni, kézzel készült csodák.
mi itthon keveset kézműveskedünk bevallom, nekünk van erre egy bejáratott helyünk, ahová hetente egy-két alkalommal megyünk, és ott, társaságban szívesebben alkotnak a gyerekeim....itthon inkább "csak" rajzolgatnak, gyurmáznak, építenek, kreatívan.
de sokat társasozunk, kerti játékozunk (csocsó, tenisz, foci, stb.), olvasunk vagy legózunk együtt.
Igen, csak olyan lekezelő volt az előbbi hozzászólásod, hogy csak néztem. Ha anyuka otthon van, akkor persze van ideje ilyen hülyeségekkel babrálni, úgy jött le. Ez persze nem volt mindennapos, de farsang sincs minden nap. Ettől függetlenül becsúsztak ilyen dolgok, amiket a gyereket bevonva is meg lehetett oldani, sőt! A gyerekek mindig élvezik az ilyesmit. És akár a társaskészítést is nevezhetjük a gyerekkel való foglalkozásnak, vagy ti hogy "foglalkoztok" a gyerekkel? Kikérdezitek tőle hatszor a szorzótáblát, meg elmondattok vele öt verset, aztán kell hogy hangszeren játsszon egy kicsit, majd 20 fekvőtámasz, hogy minden téren kellően fejlett legyen?
Az anyósom is folyton károg azon, hogy bezzeg a másik anyós milyen keveset vigyáz közös unokára, de könyörgöm, miért lenne kötelező ezt élvezni mindenkinek. Ha valaki felnevelte a gyerekeit, akkor miért nem lehet elismerni, hogy ezen a téren ő már megtette a magáét, és hadd legyen meg már az a szabadsága, hogy huszonakárhány év után mikor hazamegy a melóból, akkor akár a napi bevásárlás, főzés, takarítás után lazít is.
Énekelni nem tud mindenki, és ha esetleg hangszeren játszana a gyerek, akkor máris eszköz kell, ami nem minden háztartásban van. Nyelv órát tartani szintén aktív tudással lehet, de az uszodába senkit nem fognak gyerekestől beengedni ingyen, úgyhogy hatalmas túlzás, hogy az olyan ingyenes. A gyerek ingyen van mindig csak ilyen apró csúsztatásokkal jön ki. Arról nem is beszélve, hogy ez szép és jó, de nettó heti 6-7 óra, ha csak egy gyerek van, ha több, akkor a zene óránál az egyedi teljesítmény megnöveli, és akkor még nem játszottam, beszélgettem a gyerekkel, nem segítettem neki a leckében. Aki a belét kidolgozza minimálbér felében, és otthon készít, termel mindent, amit csak tud, hogy kijöjjön valahogy, annak szerintem nem róható fel, ha ez nem fér bele az idejébe.
Nem minden nap. Mondjuk hétvégén biztos van ideje társast csinálni. De ezt így mind megcsinálni minden nap, tuti nem lehet.
Nem akarom bebeszélni, hisz én is ezt teszem: főzök naponta, takarítok, gyerekeket nevelek, és dolgozom!
csak nekem pl. már nem férne bele varrás vagy társaskészítés, pedig kora délután ált. végzek a munkahelyemen, nem napi 14 órát melózok!
Anyukám mindig dolgozott három gyerek mellett is, reggel öttől, emellett jelmezt varrt, társast készített, minden nap meleg étel volt az asztalon. Ne akard bebeszélni azt, hogy aki dolgozik, annak nincs ideje főzni, takarítani, gyereket nevelni, mert ez hazugság!!!
Valahogy számunkra is ez a természetes. Nekem nem lenne képem elvenni a pénzüket.
Nyugaton ez nem is szokás. Ott a nyugdíjasok arra költik a pénzüket, hogy végre utazgassanak, horgászgatnak, szóval tényleg a jól megérdemelt pihenésüket finanszírozzák. Ők addig megadták anyagiakban azt a gyereknek, hogy saját lábra állhasson és ezzel meg is tették a kötelességüket.
Egyébként én is falra mászom a nyugatozás szövegtől, csak az elv tetszik.
Igazán nem értem, nekem soha nem lenne képem pénzt elvenni a szüleimtől vagy a férjem szüleitől. Ők is meghívnak néha minket ebédre stb, mi is őket.
De hogy pénzt kérjek tőlük?! Mire föl tenném?
Meg az a baj, hogy anyósék se fognak örökké élni. Most ok, hogy tudnának segíteni, de akkor a "fiatalok" nem kényszerülnek rá, hogy eltartsák magukat és nagyon fognak pislogni, amikor anyósék már nem lesznek és megszűnik a segítség.
A nagyszüleinknek és a szüleinknek még nem voltak olyan igényei, mint akár nekünk vagy pláne a mostani fiataloknak. Nem is lehettek. Egyébként meg az én szüleim is szegénységben, de szeretetben nőttek fel és nem mondanám, hogy sose bántotta őket, ha vacsora helyett egy bögre hideg vizet kaptak vagy hogy nem hiányzott nekik az, hogy a szülők mellettük legyenek munka helyett. Anyukám a mai napig szenved az miatt, hogy gyerekkorában nem kapta meg az érzelmi hátteret, biztonságot.
Szerinted ezeket a kirándulásokat hogyan tudná finanszírozni a topiknyitó? Leviszi a betonplaccra a két gyereket minden nap. A helyett, hogy eggyel elmennének minden fele.
Semmi baj nincs velük! Nem a kirándulásról, nyaralásról volt szó, hanem az állandó élménykeresésről- a szülök részéről, amely nincs hatással a gyerekre. Hidd el sok mindent megtapasztaltunk a gyerekeimmel , ezért merem ezeket állítani. Sokszor láttam mmár hogy sem a szülőnek sem a gyereknek nem óriási élmény valami, de nagyon fontos volt hogy részt vegyenek rajta, mert milyen dolog hogy ezt vagy azt nem nézték meg
További ajánlott fórumok: