Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Nem tudom, nehezemre esik kimondani azt, hogy "szeretlek", leírni se szerettem soha. Mi lehet az oka? fórum

Nem tudom, nehezemre esik kimondani azt, hogy "szeretlek", leírni se szerettem soha. Mi lehet az oka? (beszélgetős fórum)


30. de Luca (válaszként erre: 28. - Evawitch)
2011. nov. 10. 17:24

"Tele is vagyok utálattal meg gyűlölettel az emberek iránt..."

Adott esetben ezzel sokan vagyunk így :-) Szerintem nincs Veled baj, csak meg kell tanulnod szelektálni az embereket, mármint olyan értelemben, hogy ereszd el a füled mellett a feléd irányuló rosszindulatot, mások törtetését, idegbajoskodását. Amit persze könnyű mondani, hiszen csak a kötelességeinkből fakadóan akár a munkahelyen bőven akad belőlük, de ügyet se vess rájuk, csak amennyire a szükség megkívánja. Nyilván a mások iránti gyűlöletet megszüntetni nem lehet, de sokat lehet rajta tompítani. Aztán meg van pár jó arc a világban, keresd a társaságukat!

29. e3786dd7b2 (válaszként erre: 28. - Evawitch)
2011. nov. 10. 17:07
...Ha megszülettél, biztos van valami "küldetésed" ezen a földön, ...ha nem más, legalább annyi, hogy megpróbálj jobb emberré válni, és kijavítani azt, amit a szüleid elszúrtak egykor!..
2011. nov. 10. 16:43
Nekem se kellett volna megszületnem, az biztos! Nem csak a sok betegség miatt, hanem az ilyen, hasonló dolgok miatt sem. Tele is vagyok utálattal meg gyűlölettel az emberek iránt...
27. e3786dd7b2 (válaszként erre: 26. - Remike98)
2011. nov. 10. 12:44
A szeretetet nem lehet túladagolni! ..A gyerekekből így szeretni tudó felnőttek vállnak! ..és ez a lényeg!
26. Remike98 (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 12:32
Én ugyanilyen vagyok az ölelkezéssel, puszikkal és a szeretlek szóval kapcsolatosan. De nálam egyértelmű ok a gyermekkorom, amikoris a szüleim a pénzükkel váltották ki ( mindent megkaptam, azt is amit nem kértem)a foglalkozást, a szeretet és a simogatásokat. Nem mondom hogy nem szerettek, mert szerettek. Csak ők másképp mutatták ki. Anyám sosem dícsért, sosem simogatott ( akkor sem ha beteg voltam), sosem mondta hogy szeret, ha kérdeztem akkor vagy ingerülten vagy úgy mintha éppen rosszkor kérdeztem volna valamit odavágta hogy:" jajjjjj....szeretlek". Következménye az lett hogy nem vagyok bújós, és idegenkedem az érintéstől. Amikor egy barátnőm nyíltan beszélt az érzéseiről és átölelt, meg sírt, meg megpuszilt, én elcsodálkoztam rajta hogy ilyet lehet csinálni. Szabad kimondani az érzéseket? Szabad sírni? És mégcsak nem is szégyenkezik miatta? Szóval ez nekem furcsa volt, viszont egy idő után vele tudtam beszélni, és őt meg tudtam ölelni. De senki mást! A férjemet sem! A gyerekeim felé viszont már teljesen más vagyok: átestem a ló túlsó oldalára, állandóan ölelgetem és puszilgatom őket, ami már egy ideje terhes is nekik ( legalábbis a nagyoknak):), túlféltem őket, és állandóan velük vagyok elfoglalva. Valószínűleg azt teszem, ami nekem hiányzott, de nem tudatosan. A férjem elfogadta hogy elég ha csak elmegy mellettem és megsimogat, a percekig tartó ölelkezés nekem nem esik jól, ingerültté tesz. ( most itt nem a szexuális életről van szó, hanem a mindennapi szeretet-kimutatásról) Szóval tökéletesen tudom hogy az anyámék mit csesztek el aminek ez lett a következménye.
25. e3786dd7b2 (válaszként erre: 19. - Histi75)
2011. nov. 10. 12:15
Egyetértek!!..Ez így van!
24. Ailen Zia (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 12:09

Akit igazán szeretsz annak ki tudod majd mondani őszintén. Én sem tudom mindig kimutatni, pedig úgy érzem és még sem, mert fura. A legfurcsább, hogy családban fura volt az ölelkezés először, mert sosem volt ilyen, nem szoktam meg. Barátokkal sem, s amikor pasim lett, akkor az olyan természetes volt, hogy megölelem, de családon belül nem volt megszokott, csak nem rég óta...

Bocsánatot szoktam kérni ha tudom, hogy én csesztem el valamit. Ilyenkor kell is szerintem, mert rosszul érzem magam, ha nem teszem meg, ha tudom bűnös vagyok.

Tegnap egyik barátnőm, amikor a városban voltunk, azt mondta én adok most egy puszit. :D Meg megszoktuk egymást ölelni ha találkozunk. Vele megszokott az ilyen már. De ez nem mindegyik barátommal van így. Szóval érdekes dolgok ezek.

23. e2228b8123 (válaszként erre: 15. - Evawitch)
2011. nov. 10. 12:02

:)

No, ezen hogy ki lehetnek akadva egyes emberek...:)

Én nem akadok ki, én is nagyon szeretem az állatokat.

Ha megtalálod azt az embert, aki tényleg szeretetet vált ki belőled, és jóérzéssel gondolsz rá mindig, akkor ne fojtsd vissza magadban ezt az érzést.


Amúgy tényleg adódhat ez nevelésből fakadóan is, vannak bizonyos emberek, akik "gyengeségnek" tartják a szeretet kimutatását, és átragad ez a gyerekre is. Rendszerint, ha egy anya olyan, hogy képtelen így megnyílni, akkor lesznek ilyenek a gyerekei.

Erre csak azt tudom mondani, hogy vannak bizonyos emberek, akiknek nagyon nem kéne gyereket nevelniük, mert csak egy szerencsétlen sorsú valakivel lesz több a világ.

22. Babeck (válaszként erre: 21. - Ade3888e36)
2011. nov. 10. 11:52

Nem kell.

De jól tud esni (hallani és mondani is) :)

2011. nov. 10. 11:41
Hova van az leírva hogy ki kell mondani?
20. Babeck
2011. nov. 10. 11:37

Én sem tudom kimondani (leírni sem), ha nem gondolom 100%-ig igaznak.

És mikor önbizalomhiányos időszakom volt, akkor még az is kellett, hogy a partner mondja előbb :)

19. histi75 (válaszként erre: 18. - E3786dd7b2)
2011. nov. 10. 11:29
Igen,igazad van!És szerintem nincs is szebb érzés a világon,mint a szerelem!És nincs annál szebb és jobb érzés,mint amikor egy szívedhez közel álló embernek azt mondod,hogy szeretlek!
2011. nov. 10. 10:48
..Pedig milyen szép kimondani, és kinyilatkoztatni az érzéseinket! ..A magyar nyelvben ez a legszebb!!
2011. nov. 10. 10:48
Én nem vágytam rá sosem, hogy bárki mondogassa nekem. Az zavar csak, ha nem érzem. Kifejezetten irritál, ha valaki pl. a telefont is köszönés helyett úgy teszi le: szeretlek. Elveszti az igazán mély és őszinte jelentését.
16. e338e62ed9 (válaszként erre: 10. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:45

Ez a szülői neveltetésnek köszönhető. A magyar apukák sem nevelték bele a fiúkba, hogy a lányoknak virágot kellene venni házassági évfordulón, vagy pl. én sose hallottam azt apámtól, hogy szeretlek fiam. Valahogy a régi időkben, amikor kemény világ volt, a gyengeség és puhaság jelét mutatta, ha valaki ilyen szavakat használt a férfiak között.

Sajnos ez így van az emberbe bele nevelve, és el kell még telnie pár évtizednek mire hasonlítani fogunk a nyugathoz, ahol az apák simán kimondják gyermekükre, hogy szeretlek.

15. Evawitch (válaszként erre: 14. - Virus2008)
2011. nov. 10. 10:41
A macskát persze megsimogatom és puszit is adok neki, de embernek nem... :S
14. virus2008 (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:37

Meg kell tanulnod kimutatni az érzelmedet, a megfelelő embernek persze.Mert könnyen hoppon maradhatsz szerelmi téren.


De bocsánatot kérni mindenképp meg kell tanulnod bárkitől,meg kell tanulni hol hibáztál, és beismerni azt.Ettől leszel több, és fejlődsz.


Nem akarok vájkálni az életedben, de ez tényleg akkor fordul elő, ha vki nem kapott rendes szeretetet, meg gyengédséget, és alacsony az érzelmi eq-ja.


De mivel látom, hogy szereted az állatokat, rossz ember nem lehetsz :)

13. de Luca (válaszként erre: 10. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:36
Ahogy Te és Sziszu is írja, ez pusztán neveltetés kérdése. Nálunk sem volt szokás, én sem dobálózom ezekkel a szavakkal, talán csak 1-2 embernek mondtam. Nem szeretném "elkoptatni" ezt a szót.
12. 04e95f637a (válaszként erre: 7. - Lysiantus)
2011. nov. 10. 10:34

de még hogy! :))))

Magamra sem szoktam ismerni. :)

11. Evawitch (válaszként erre: 3. - 7ac18b9dfa)
2011. nov. 10. 10:33
A bocsánatra értettem, hogy hazugság, ha kimondom valakinek.
10. Evawitch (válaszként erre: 6. - Cel)
2011. nov. 10. 10:32

25 év alatt senkinek nem mondtam.

Szülőknek meg pláne nem, nem volt szokás nálunk. Húgom szokta ölelgetni anyámat, de mikor terhes lett anyám, akkor ez is abbamaradt. Jóban vagyok a szülőkkel, de jobban apámmal, mióta elváltak. Anyámra a nagyobb húgommal haragszunk a dolgai miatt... De szóba állok vele, csak ő teljesen más, mint én.

2011. nov. 10. 10:26

Szerintem ez neveltetésből is adódhat.

Az én férjem is ilyen volt, és mindig mondták a szülei, hogy náluk nem volt szokás a puszilkodás, ölelkezés. Ettől függetlenül nagyon szépen, szeretetben nevelkedtek a testvérével, csak egyszerűen nem volt módi ez náluk, és mivel ez sosem volt fontos náluk, ez "égett bele" a személyiségébe.

Az én családom a másik véglet. Mi minden érzelmünknek mindig is hangot adtunk (legyen az jó, vagy rossz), de szem előtt tartottuk, hogy haraggal vagy duzzogással sosem fekszünk le, vagy nem válunk el egymástól.

Majd elérkezett az idő, amikor a férjemmel megismerkedtem, és úgy látom, hogy a mi szokásainkat mára átvette ő is és családja is, hiszen mindig, ha találkozunk: puszi-puszi, ölelés... "de szép vagy, de csinos vagy"... férjemnek meg: "jaj de szeretlek, imádlak stb." :)) Sokszor rá is kérdezek: "szereccc"? és válaszol: "imáááádlak".

Szóval ő is és a családja is átalakult. Meglátod, ha Te is "emberedre akadsz", változni fog ez nálad is.

Csak ehhez bizony tényleg az kell, hogy komolyan is gondold, amit mondasz, és ezt érezd a nap minden pillanatában. Legyen késztetésed kimondani!

8. ebe747bfaf (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:24

25 év alatt soha senkinek semmilyen szinten?

Szüleiddel milyen a kapcsolatod?

7. Lysiantus (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:23
Majd ha a megfelelő ember lesz melletted, önkéntelenül is mondod neki és öleled, puszilgatod.
6. cel (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:22

Ha nem tudod kimondani, ne mond, valószínűleg az érzés amit érzel nem szeretet és másik esetben nem bocsánat.

Szüleid esetében sem tudod kimondani a szeretlek szót, vagy ez csak párkapcsolatodban igaz?

5. 04e95f637a (válaszként erre: 3. - 7ac18b9dfa)
2011. nov. 10. 10:21
Én is ezt írtam. ;-)
4. 04e95f637a (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2011. nov. 10. 10:20
Én is ilyen vagyok alapjáraton, csak a megfelelő ember kell hozzá, és mint akit kicseréltek. :)
2011. nov. 10. 10:19
valószínűleg nem a megfelelő ember volt a barátod akinek ki tudtad volna mondani! ha meg hazugság akkor inkább ne mond ki...majd érezni fogod, hogy kinek kell
2011. nov. 10. 10:17
Ha úgy gondolog, hogy hazugság, akkor jobb is ha nem mondod ki.. :)
2011. nov. 10. 10:16

Bocsánatot kérni sem tudok, mert ha ki is mondom, hogy "bocsánat", hazugság, mert nem így gondolom.


Barátom, vagyis a volt, azon dilizett néha, hogy nem vagyok képes neki mondani a "szeretlek" szót. Nehezemre esik, soha nem is tudtam kimondani magamtól. Ölelgetés meg puszilgatás se megy nekem, ezért is voltak balhék. Szerencsétlen vagyok ezekhez... Nem tudom kimutatni a dolgaimat senkinek...Elég bunkóság, de nem tudok vele mit csinálni...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook