Nem tudom befizetni a számláim ! (beszélgetés)

Azt hiszem, az egyik legnagyobb gond az, hogy nálunk még több, mint 20 évi után sem tanítják meg, hogyan kell megtanulni önállóan élni és dolgozni, az emberek jórésze kiszolgáltatott.

Felmérni, megtervezni, üzleti terv, reklám, tájékoztatás, gazdasági ismeretek, stb., ez mind hiányzik. Komplex megtervezést nem tanítanak csak vagyonokért. Van egy ismerősöm: cukrász. Esélye sincs anyagilag arra, hogy egy önálló cukrászdát-kávézót-fagyizót nyisson, pedig egy sincs a településén -. Hogy kezdjen egy 20 éves fiatalember életet 80 milliós hitellel?

Bocsi, én próbáltam. Vállalkoztam. De belefáradtam. Dolgoztam. Sajnos kihasználtak.

Viszont most nem vagyok hajlandó feltenni azt, hogy a kicsit ami van kockáztassam. Vidék, egy kisváros nem Budapest. Itt a lehetőség kevés. Itt az emberek szegények. Nincs fizetőképes kereslet. Itt az emberek egy havi 2000 Ft-os emelkedést a költségeik között meggondolnak ezerszer.

Lehet hogy földhözragadt vagyok. Lehet. Nagyon sokáig engem kellett visszafogni mert sok mindent szerettem volna csinálni. Még volt energiám. Ma már nincs. Ma már fontos számomra, hogy a biztonságot nyujtsam a 9 éves lányomnak és a 19 éves fiamnak, aki egy kicsit más mint az átlag mégis főiskolára készül.

Lépek, természetesen.

Az ökológia és a környzetvédelem felé. Ebben gondolkodom most.

Kérdeznék tőled valamit.

Van két ember, az egyik olyan gazdag, hogy azt sem tudja mennyi pénze van. A másik olyan szegény, hogy azt sem tudja mit eszik holnap. Mindkettő azt mondja neked, hogy nem érdekli a pénz.

Szerinted melyikük szájából hangzik ez a mondat hitelesen?

Csak nem mindegy, hogy mit- és mennyit;

Képletesen szólva nem a tengerpartján ülök, hanem 400 m-rel távolabb; nagyobb így a rálátás a dolgokra. Feltenni vakmerően egy élet munkáját viszont felelőtlenség.

Persze! én is szórakozom néhányon. De nem ezen.

Vannak azért szórakoztatóbbak. Kinek mekkora stb....

Van akit ez érdekel. Én ezeken szórakozom.

Ez bármilyen beszélgetés is zajlik, bármit is irunk, de amiről beszélünk sajnos nagyon komoly téma. Sajnos sokan küzdünk vele.

Van akinek ez nem gond, az szórakozik rajta. Oké. Szive joga. Tegye.,

És Te mit kockáztattál amikor belekezdtél?

Feltételezem: vállalom a kockázatot. És ha nem sikerül ki lesz aki az adósságaimat kifizeti? Ki lesz aki eteti és ruházza a gyerekeimet? Ki lesz aki fizeti az iskoláikat? Hol fogunk lakni? Tudunk e füteni?

Igen megváltoztatnám a hozzáállásomat, ha csak rólam lenne szó. De felelős vagyok. Felelős a gyerekeimért.

Végigolvastam az egészet. Tudod mit éreztem?

Olyan ez a fórum (és nemcsak ez) mintha egy színházban ülnék egy előadáson.:)

Nagyon jól szórakozom rajtatok.:)))

Ennek jelenleg kicsi az esélye a mostani házasodási kedv miatt.

Alapvetően elégedett vagyok: van egy berendezett, 3/4 részben felújított tehermentes lakásom; 29 éves fiam, akit egyedül neveltem fel és mindkettőnk felsőfokú végzettségű. Minden számlám időarányosan kifizetve. Igaz, az utolsó 20 évben egyszer voltam nyaralni a saját pénzemből, bár hetente csak egyszer eszem teljes menüt az iskolai menzán. A munkámmal úgy 80 százalékban elégedett vagyok.

Ha bedől, 30 év után elveszítem az otthonomat;

ez csak hosszú távon a kifizetődő;

ezzel nem lehet 1-2 év alatt milliókat keresni.

És a végrehajtóknak, behajtóknak rengeteg munkájuk van...