Nem találom a közös hangot 3 éve kislányommal (beszélgetős fórum)

Én is nézem! :) Meg előtte a "Segítség, gyerekeim vannak!" címűt is néztem! Onnan vettem a sarokba állítós figurát. Tényleg sokat lehet onnan tanulni, és egy-egy műsor után az ember magába néz, hogy vajon ő mit csinál rosszul. A baj az, hogy olyan család még nem volt benne, amilyen a mienk. Nálunk a lefekvés írtó gyors lemegy, és a középső lányom 2 perc alatt elalszik. De éjszaka... Többször felébred ordítva, sírva, és még be is szokott néha pisilni.

Én olyankor elmondom neki mégegyszer, amit előtte. Többször próbálkozom, de mikor látom, hogy nem is figyel rám, akkor feladom.

Hát nem könnyű az biztos, minden délután 5 kor a Viasat3-on megy egy műsor, segitség szülő vagyok címmel. Ha tehetem, mindig megnézem, nagyon sokat lehet belőle tanulni.

Amikor másról kezd beszélni, akkor Te mit csinálsz?

Szia! Nekem is 3 éves a kislányom,igaz neki nincsenek még testvérei.

De a 3 éves kor azért hasonlóan hat majdnem minden gyerekre. Már nem kicsike de azért még nem is nagy. De Ő már annak érzi magát és szeretné kipróbálni a határait, felhívni magára a figyelmet. Szerintem a Te lányod duplán nehéz helyzetben van,hisz középső gyerek vagyis van már egy kisebb akire sok figyelem kell, biztos picit féltékeny is rá emiatt. A nagyobb pedig már gondolom oviba/suliba jár vele emiatt foglalkoztok. Nem azt mondom,hogy Rá kevesebb figyelem jut, csak talán Ő így érzi.

Szerintem ha oviba kezd majd járni megoszlik az Ő figyelme is hisz új ingerek érik uj emberekkel kerül kapcsolatba.

Az én lányom egyedül van igen,mégis tud féltékenykedni már csak ha mással beszélgetek is. Szerintem ez életkori sajátosságuk.

Türelem, türelem és szerintem sok figyelem. A pici babával nemsokára együtt játszanak majd, remélem addig minden a legjobban alakul.

Szia, az én gyerekeim már kicsit nagyobbak, de talán elfogadsz tőlem tanácsot. A hiszti mindig figyelem felhívás. A 3 éves kor pedig ugye a dackorszak legkeményebb része. Miért bántja a nagyobbik lányt, ő hogyan reagálja ezt le?

Én egyetlen módon tudtam kezelni a hisztit, egyszerüen nem vettem róla tudomást, hátat fordítottam neki és átnéztem rajta, amig be nem fejezte. Amikor befejezte és odabujt hozzám , akkor viszont megszeretgettem és megbeszéltük, hogy igy egy okos nagy gyerek nem viselkedhet, mert én akkor szomorú leszek. Hozzátartozik még az is, hogy amikor valamire azt mondod, hogy NEM, akkor az NEM. Ha hiszti, ha verekedés, ha bármi. Nálunk volt gondolkodó szék, ahova volt olyan hogy 20-szor ráültettem mire ottmaradt, de ott maradt. Egyszer elmondtam, hogy azért kell itt ülnie mert rosszat csinált, és akkor állhat fel, ha én azt mondom. Még nagyon fontos, hogy főleg a jó dolgokra próbálj koncentrálni és nagyon nagyon sokat dícsérni. Nálunk ez volt a legfontosabb. Ha még azt is elmondod neki, hogy azért kell szépen viselkednie mert a kistesó rá tekint ugy mint egy nagy tesóra és ő is igy fog vele viselkedni, és ezt ugye nem szeretné. Bocs ha hosszúra sikeredett. Sok sikert és türelmet, szükség van rá

A középső gyermekem egy 3 éves kislány, aki szeptembertől megy oviba. NAgyon aranyos, tele van szeretettel, okos és ügyes - ha az akar lenni. De nagyon hisztis, akaratos, főleg, ha nem úgy megy valami, ahogy ő kitalálta vagy szeretné. Ha kérek tőle valamit szépen, mintha meg sem hallaná. Megvárja, hogy mérges legyek, és felemeljem a hangomat. A nagyobbik lányomat állandóan bántja, a kicsivel sem úgy viselkedik mindig, mint ahogy kéne. Ő most 7 hónapos, és amikor ugrál mellette, mindig attól félek, hogy ráesik.

Kérdés: Hogyan találhatnám meg vele a közös hangnemet? És mit tehetnék, hogy szófogadóbb legyen?