Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Nem szeret a gyerekem? fórum

Nem szeret a gyerekem? (beszélgetős fórum)


1 2 3
65. ee1dc9ba06 (válaszként erre: 64. - Emi1206)
2012. máj. 13. 22:32
Miért használná ki egy gyerek a rokonait...?
2012. máj. 13. 14:43
Egyébként a mama és más rokonok meg nem konkurencia. Őket csak kihasználja a gyerek és nem fogja tisztelni őket.
63. emi1206 (válaszként erre: 48. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 14:40

Szia!


Nekem valamiért az jött le, hogy a kisfiad amíg te tanultál, úgy mond önállóbb lett. Nem voltál annyit vele, nem kapott olyan nevelést és most nem tetszik neki, hogy te korlátozod a "szabadságát". Egyébként ez egyre inkább így lesz, csak valószínűleg nálatok a folyamatot felgyorsította az a két hónap. A lázadás tök természetes. A durvaság, hiszti meg azért lehet, mert egy 5 éves kisgyerek még nem tudja másképp kifejezni az intenzívebb érzéseit és még nem tanulta meg, hogy hogy lehet másképp. Szerintem a lehető legnormálisabban viselkedik a kisfiad.

62. tavasz007 (válaszként erre: 61. - Ee1dc9ba06)
2012. máj. 13. 13:31
valoszinu igazad van. mindenki maskepp szeret, es mindenki maskepp szeret szeretve lenni.
61. ee1dc9ba06 (válaszként erre: 8. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 13:17
Nem lehet, hogy Ő a Te szeretetedet hiányolja? Legalábbis azt a fajta szeretetet, amit Ő igényel.
60. Pan Dóra (válaszként erre: 59. - A0c1361e44)
2012. máj. 13. 13:09
Nem szidtam, csak elmeséltem, hogy velünk mi történt! :( Sajnálom, hogy félreértetted.
59. a0c1361e44 (válaszként erre: 58. - Pan Dóra)
2012. máj. 13. 12:59
Tudtam, hogy jön majd valaki, aki elkezdi az anyóst szidni...
58. Pan Dóra (válaszként erre: 7. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 12:57

Az aggodalmadra a saját történetemmel válaszolok. Én 4 évig nem tudtam olyat tenni, ami a kislányomnak jó lett volna. Mindenért ellenkezett, nem fogadott szót, csakazért sem csinálta, amit kértem, és sorolhatnám még... nem tudtam, mi az oka a vadságának, mígnem egy hatalmas botrány közepén kibukott belőle a titka: a mamikácska (anyós) telebeszélte a fejét mindenféle baromsággal rólam, elhitette vele, hogy nem akarom, hogy meggyógyuljon az apja (a férjem akkor nagybeteg volt, és én ápoltam - egyedül), és egy gyerek másnak még a saját szeménél is jobban hisz, mint a szüleinek... :(


Szerintem próbáld meg kideríteni, hogy a "mami" mivel tömi a gyereked fejét!!!

57. a0c1361e44 (válaszként erre: 55. - 17edc27aec)
2012. máj. 13. 12:10

Vattacukros nem járt akkor, amikor mi laktunk ott. Lehet én is féltem volna tőle is.


A drótos csak kiabált, nem hangosbemondóba beszélt.

56. a0c1361e44 (válaszként erre: 52. - 17edc27aec)
2012. máj. 13. 12:09

Igen, drótos. Azt hiszem lábos foltozással, élezéssel meg ilyenekkel foglalkozott. Még elég kicsi voltam akkor.

Igen, a szódásra emlékszem:)

55. 17edc27aec (válaszként erre: 51. - A0c1361e44)
2012. máj. 13. 12:08

Eltűntek már ezek az emberek, én a vattacukrostól féltem:D


Most a fémhulladék felvásárló lett a divat. Úgy megszüntetném ezt a hangosbeszélős furikázásokat, ahogy kell.


Egyébként most, hogy jobban belegondolok, rémlik valami ezzel a drótossal kapcsolatban. De akkor még nagyon kicsi voltam.

2012. máj. 13. 11:58

szerintem szeret, a gyerekek tudjak, hogy sok mindent meg lehet csinalni az anyjukkkal, es meg is teszik. Adjal neki teret, meg idot, aztan majd kinovi ezt a fazist. Ne eroszakolj ra semmit, majd rajon mindenre magatol.


Anyam is mindent ram akar eroltetni, igaz, mar 35 vagyok, es nem erti, h nekem nem jo, pedig o meg van gyozodve arrol, hogy marhara jol csinalja. Kicsit hagyd beken!!

53. 17edc27aec (válaszként erre: 52. - 17edc27aec)
2012. máj. 13. 11:53
Meg gázpalack szállítókra:)
52. 17edc27aec (válaszként erre: 51. - A0c1361e44)
2012. máj. 13. 11:52

Drótos?


Régen a szódás járt erre akkor még lovaskocsival.

Meg vattacukor árusra emlékszem:)

51. a0c1361e44 (válaszként erre: 28. - 17edc27aec)
2012. máj. 13. 10:54

Jár még felétek a drótos?

A pasi aki végigjárta az utcákat és azt kiabálta, hogy drótos!

Amikor meghallottam, hogy jön, elbújtam:)

50. a0c1361e44 (válaszként erre: 48. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 10:52

Alvásról jut eszembe: amikor a húgom megszületett én 4 éves voltam. Ekkor kezdődtek az igazi problémáim, hiszen csak vele foglalkozott mindenki. Jaj de szép, de aranyos, etetni kell, tisztába tenni, nekünk vigyázni rá, játszani vele vagy csak figyelni, hogy minden rendben van e vele, stb.

Én innentől rossz alvó lettem. Hajnalig szórakoztattam a szüleimet. Mesélniük kellett, etetni, itatni. Ha véletlenül nem tudtam fent maradni hajnalig, akkor tuti felkeltem és mentem az apukámhoz, hogy éhes vagyok és addig nem aludtam amíg nem kaptam enni vagy kitaláltam valamit, hogy most épp mitől félek:)

49. a0c1361e44 (válaszként erre: 47. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 10:47

Igen, a tanulás.

A bátyám pont 1 évvel idősebb nálam, így amikor ő elsős volt én megtanultam mindent, ahogy ő is tette:)

Úgy mentem a suliba 6 évesen, hogy tudtam olvasni, írni, számolni. Velem sosem kellett foglalkozni, mert minden ment és igen, pont ezért éreztem azt, hogy engem nem szeretnek.

És sokszor én is durcával jutalmaztam a szüleimet.

Sokáig olyan akartam lenni mint a bátyám, mert azt gondoltam, hogy akkor én is azt kaphatnám, amit ő, ezért születés és névnapra nekem is olyan kellett, amit ő kap (pl. puska, kard), nem kellett baba és nem kellett fodros ruha. Ha ilyet kaptam, akkor azt vették észre, hogy én kidobtam:)


Persze akkor nem tudtam, hogy ezt miért csinálom, erre már csak 14 éves korom körül figyeltem fel és akkor már voltam olyan merész is, hogy ezt szóvá tegyem.

Sosem felejtem el a szüleim döbbenetét, amikor először elmondtam nekik. Nem győztek magyarázkodni, hogy ők nem azért, hanem pont azért, hogy én könnyebben elérjek valamit, mert én képes vagyok rá.

Ugye ez kamasz koromban történt és persze nem hittem el nekik, mert az első beszélgetés után kb. 2 hétig éreztem a törődést, de aztán minden visszatért a régibe, így bevezettem, hogy havonta egyszer ismét elmondtam nekik:)))))


Azt gondolom, hogy mostanában többet kellene foglalkoznod kisfiaddal, hogy érezze mennyire szeretitek. Persze a szigor maradjon meg, de esetleg bevonhatnád több dologba és hozzátehetnéd, hogy azért kéred őt, mert tudod, hogy ő mennyire ügyes ehhez:) És ha megoldható, akkor esetleg csinálhatnál vele teljesen külön programot. Nem kell túlzásba esni persze, csak néhány perc esetleg.


Egyébként én egy kicsit tényleg béna voltam:) Ha megkértek, hogy vigyek oda egy poharat, akkor annyira örültem a feladatnak, hogy nagy igyekezetembe elestem a pohárral és összevagdostam magam vele. Vagy ha megengedték, hogy vágjak a késsel, akkor tuti, hogy magamat is összevagdostam:)


Ja, és ne akard elvenni tőle a nagymamát! Azzal csak ismét azt érnéd el, hogy rossznak érezze magát.

48. hancsalean (válaszként erre: 47. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 09:59

A szorzáshoz hozzátartozik, hogy csak figyelt, mikor a naggyal tanultunk és megjegyezte.



Kisbabának is minden könnyen ment vele, evett, aludt, mosolygott, gyorsan nőtt.Nem voltak éjszakai hisztik, ha felébredt csendesen odabújt. Míg a nagy a mai napig átmászkál, a kicsi pedig más bioritmusú és nehezen elalvó, könnynen megriadó.

47. hancsalean (válaszként erre: 45. - A0c1361e44)
2012. máj. 13. 09:55

Ez sokat segítő hozzászólás volt!


Valójában valahogy így élünk mi is. A nagy sok figyelmet kap, iskolás, heti 4 különórája van délutánonként. A kicsi még kicsi és kiköveteli magának a figyelmet, ráadásul pavoros volt, sokat voltunk kórházban vele az első 2 évben más jellegű probléma végett, korábban született a kelleténél.


A középső jó gyerek volt mindig, csendes, szófogadó, jó evő, jó alvó. Tul.képpen mindig azt mondtam, hogy az egy szem "normális" gyerekem. :)

Mert olyan mint egy álom gyerek. Lehet, hogy pont azért, mert vlel minden könnyen ment, nem is kapott akkora figyelmet.


Míg a naggyal sokat gyakoroltuk az osztást-szorzást, a kicsi óvodásként a kisujjából kiráza, hihetetlenül értelmes, jóeszű kisgyerek.


És igen, ahogy írod én is így érzem, hogy Ő a legérzékenyebb, legokosabb. :)

46. hancsalean (válaszként erre: 44. - D7ba7bf7ff)
2012. máj. 13. 09:47

Ez ilyen formában azért elég erős kijelentés ismeretlenül. Ahhoz, hogy valaki pálcát törjön az ember feje felett, ismernie kell a teljes életét, a család összetételét, jellemét a tagjainak.


Nem véletlenül készít a pszichológus is rengeteg tesztet mondjuk kisgyerekkel, nem véletleül tanulnak pszichológiák az óvónők, gondozónők és készíttik el a családrajzokat. De ezek mellett is sok-sok információ tudatában kell lenni ahhoz, hogy véleményt alkothassunk.


Így fogalmam sincs mire alapozott ez a két mondat.

45. a0c1361e44 (válaszként erre: 14. - Reload)
2012. máj. 13. 08:39

Én viszont tényleg bohóc vagyok:))))


Én pl. az idétlenségemmel hívtam fel magamra a figyelmet.

Igen, a legnagyobb az ELSŐ gyerek, a legkisebb meg a legkisebb, a legaranyosabb, a legszebb. Mi meg csak úgy vagyunk.

Én felváltva szerettem a szüleimet. Mindig azt amelyikhez kedvem volt. Az egyiket mindig kizártam az életemből. A nagy család is pont úgy viselkedett velem. A nagymama, nagynénik, nagybácsik, egyik sem engem szeretett, mindenki a bátyámat vagy a húgomat. Én mindig el voltam hanyagolva. Én ezt éreztem, így mindig ki kellett találnom valamit, hogy felfigyeljenek rám:)

És attól, hogy x ideig anyukámat szerettem az nem jelentette azt, hogy apukámat nem szeretem, csak nem volt hozzá kedvem.

17-18 éves koromra jöttem rá, hogy rosszul gondolom.

Nekem pl. nekem kellett házimunkát végeznem, nem kellett semmit segítenem. Mindig azt mondták, hogy én csak tanuljak. Én pedig azt gondoltam azért, mert ehhez is bénának tartanak. Aztán rájöttem, hogy nem azért, hanem azért, mert engem tartottak a legokosabbnak, leggyengébbnek, legérzékenyebbnek és csak kíméltek:)

Ha elmondták volna, akkor nem úgy élem meg, hogy elhanyagolnak.

44. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 42. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 02:04

Segítségre szoruló felnőtt vagy, holott a gyereknek lenne szüksége segítségre mivel megszülted.


A probléma összetett és bonyolult. Talán rájössz.


(szeretet)

43. hancsalean (válaszként erre: 42. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 01:40
És mivel az én állok hozzá a legközelebb, talán rajtam csattan az ostor, mással nem mer így viselkedni. Bár, apával is változott a viszony, féltékeny ha a közelemben van, megpusziljuk egymást, vagy megöleljük, de tart tőle, nem produkálja neki ezeket a dolgokat.
42. hancsalean (válaszként erre: 41. - D7ba7bf7ff)
2012. máj. 13. 01:37

Kérdem én, hogy hogy kapcsolódik mindez egy 5 kisfiú változásához?


Én arra is gondoltam, hogy mivel rengeteget nőtt (4,5 kg és 5 cm 8 hónap alatt) változott még a hangja is, talán tombolnak a hormonok benne és a viselkedését is befolyásolják.

2012. máj. 13. 01:29

Tehát az első 7 évre mindenképpen a válaszom, két egészséges lelkületű, szabad és szeretetteljes szülő.


Ha ez nincs meg, akkor mindkét szülő menjen el egy megbízható önismereti tréningre.

40. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 38. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 01:17

Nos, az első 3 évben igen sok minden eldől, de legkésőbb az első 7 évben.


A gyermek csak a szülőjére számíthat.


Ha szembe találja a gyerek magát egy szeretethiányos szülővel, aki rajta akarja bekaszírozni a szeretetet, akkor ez ellen később lázadni fog. Főleg ha hajlamos rá a személyisége.


Minél önállóbbá válik a gyermek, annál nagyobb esélye lesz a lázadásra és az elkülönülésre, ha nem kapott elég szeretetet. 3 éves kora körül alakul ki az egója, azaz a földi akarata, földi öntudata.


A szeretet a gyermek számára valóban létszükséglet.


Csak akkor szabadna gyereket vállalni, ha a szülő nem szenved szeretethiányban és képes megosztani a lelkét a saját gyermekével.

39. trapiti (válaszként erre: 38. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 01:16

Írtad korábban, hogy olyan mint egy kiskamasz, és igen... lehet benne valami, mostanában egyre többet hallani erről, hogy a "Klasszikus" kiskamasz kor előtt kb. 5-7 évesen is van egy ilyen időszak, tehát lehet ez is az ok.


Ha a viselkedésében ilyen szembetűnő változás van, ami zavart okoz kettőtök kapcsolatában akkor azzal szerintem mindenképp érdemes foglalkozni. Érdekes lenne pl. megnézni a rajzait egy hozzáértővel, rengeteget elárulhat. Ha végképp nem jutsz vele dűlőre, én lehet hogy tanácsot kérnék egy gyerekpszichológustól, ha másban nem, talán abban, hogy hogyan is kell ilyen helyzetben viselkedni - én magamtól nem igazán tudom, mi lenne a legjobb...

38. hancsalean (válaszként erre: 37. - D7ba7bf7ff)
2012. máj. 13. 01:04

"A fölnőttek néha olyan furcsák" - mondja a Kisherceg. Az én kishercegem másképp viselkedik, mint ahogy évekig tette és a szeretetét hiánynolom, nem értem mi válthat ki egy kisemberből ilyen durva viselkedést.


Én mit "fölnőtt" próbálom kideríteni. S bár hiányzik a szeretete, közelsége, melege, nem várom el hogy szeressen, hanem szeretném, hogy szeressen. Amikor ellök, nem tapadok rá, hogy de akkor is megölellek, hanem tiszteletben tartom, hogy nem kér belőlem.


Lehet, hogy pont ez a gond, lehet az is, hogy úgy kellene cselekednem, hogy bár ellök én akkor is megölelem és éreztetem vele, hogy szeretem. Na igen, de ha hagyom, hogy tegye nem durvulhat-e el a dolog? Nem lesz később nehezebb? Mi lesz-ha serdül? Hogy bánik majd a kedvesével? Hogy viselkedik majd a gyerekeivel?

A reakcióim irányába ebben a helyzetben fontosak, évekig kihathatnak rá.


Azért írtam ki ezt a kérdést, hogy találjak olyan szülőket, akik hasonló problémákkal kínlódtak és mert jól esett kiönteni a szívemet.

37. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 35. - Hancsalean)
2012. máj. 13. 00:33
Tehát akkor nem várod el hogy a gyermeked szeressen?
36. hancsalean (válaszként erre: 34. - 06718ca650)
2012. máj. 13. 00:30
És ezt 5 éves korodban hitte, vagy későbbiek során?
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook