Nem számítanak az anyagiak? Sok múlhat rajta nagyon is! (beszélgetős fórum)

Nekem a tesóm és több rokonom is albérletben él, évek óta.

Van berendezett is, és szerintem nem tragédia, ha rendes a főbérlő akkor el lakhat az ember sokáig ott, és legalább már azon nem kell aggódni hogy mikor viszik el az ember feje felöl a házat, én sajnos voltam ilyen helyzetben, nem kívánom senkinek sem. Anyámék pont ezt akarták csinálni mint a cikk írója hogy kölcsön kölcsön hátán, de belebuktak méghozzául nem kicsit. És most én próbálok segíteni főleg anyunak mert se munkahelye semmilye nincs, hihetetlen rossz érzés. :(

Abszolút igazad van, külföldön sokkal megszokottabb az albérlet, aminek azért akárhonnan nézzük, van némi pozitív oldala is...

Pl: ha drágának találod, kereshetsz kisebbet, olcsóbbat...

ha megbízható vagy, nagyon sokáig lakhatsz ott.

És persze, amit írtak is: ha más városba kell költözni munka miatt, akkor azt is hamarabb megteheted.

Szerintem ne is akarjatok hitelt venni a nyakatokba., A legnagyobb felelőtlenség lenni ezek után...

Én fiatal vagyok, és nem ítélkezem rajtad, soha nem is tenném.

És nem is tehetném. Nekem is hihetetlen rossz gyerekkorom volt, és az édesanyámék most is nyögik a hiteleket, épp ezért gondolom azt hogy nem szabadott volna hitelt felvenni. Tudom nagy családot szerettél volna, és nem így képzelted el az életed, és most rossz, de ezen csak te tudsz változtatni. Ne add fel.

És ezt könnyű írni, nekem is mondják hogy 21 éves leszek miért nem gondolkodom a családalapításon. Miért nem szülök.

Hát pont ezért. Pont azért amit leírtál. Egy gyermeket sem merek bevállalni, mert lehet hogy ebben a jó gazdaságban ami ma van, még magamat sem tudom eltartani. Vőlegényem van, ház is van hatalmas ami majdan az övé ( vagyis a miénk lesz ) hely is lenne de mégsem merem.

Sokan el fognak ítélni téged. Erre számíts. Én nem, azért nem mert átérzem ami veled történt, még ha kicsit felelőtlennek is tartalak, anya vagy, ember vagy, aki hibázhat, de te legalább nem adod fel. Legalább küzdesz és ez tiszteletreméltó.

Át tudom érezni amin átmész.Nekem 4 gyerekem van,én is belehalnék ha elvennék akármelyiket is!Nekem sincs segítségem az én és a párom szülei is meghaltak.

Most igaz saját házban élünk de van rajta 6 millió SVÁJCI FRANKOS hitel,és alig bírjuk nyögni!

Így igazat adok az előttem szólónak,a muszáj nagy úr és ha újra csinálhatnám albérletbe mennék!

Sokan adnak ki lakást,házat hosszú távra hisz eladni szinte képtelenség,és ahogy az se a te tulajdonod,de egy hitellel terhelt ingatlan sem,mert először is a banké és ha ki tudod fizetni akkor lesz a tiéd!

Én elhiszem ,hogy el vagy keseredve de keressetek albérletet lehet még kevesebb is lesz a kiadásotok mint a hitelné lenne!

Én nem akarlak kritizálni, de azt csendben megjegyezném, hogy nagyon sok embernél a hitel meg a háza bebukása mögött ez az egyetlen mondat áll "nem szeretnék" albérletbe menni.

Ezt a szeretnék-nem szeretnék érvet én sose értem, hogy miért kell inkább x millió hitellel eladósodni (és hányan bebukták..), csak mert valamit "nem szeretnék".

18 éves korom óta albérletben lakom, és nincs bankhitelem, nem fenyegetnek a bankok, sose volt problémám a főbérlőimmel, mindent normálisan meg tudtunk beszélni, mindent fizettem rendesen. Akkor ettől én most kevesebb vagyok, mert nincs mindenáron saját házam? Miért kell ehhez ragaszkodni, még ilyen áron is?