Nem kíván a férjem, de már én sem akarom (beszélgetős fórum)
Most akkor mit tegyünk?:(((
Tudja a párod a harmadikat?
Nos, hát nem is tudom, mit mondhatnék! Először is, csodálom a kitartásodat, hogy még mindig mellette vagy és még mindig próbálkozol! Én már teljesen belefáradtam a felesleges próbálkozásba és elutasításba, így kerülhetett képbe nálam a harmadik személy is. A férjemmel most "jó baráti"-ként jellemezhetném a viszonyomat... Ez igazán nagyszerű, valamilyen szinten kiegyensúlyozottá tesz, de ott a másik, aki után vágyakozom és aki megmutatta nekem, hogy igenis, lehet engem kívánni, akár minden nap is... És ez csodálatos érzés! Lehet, ez csak ideig-óráig tart, de megerősített abban, hogy nem bennem van a hiba. Amiket leírtál, az gyakorlatilag teljesen ráillik az én esetemre. Tudod, azt még elfogadnám, hogy mostanra lusta rámozdulni a szexre, na de az elején, amikor még újdonság? Már akkor is lusta? És az a legszomorúbb az egészben, hogy nincsenek csodák, sosem fog semmi sem megváltozni... nekik így jó!
Olvastam a sztoridat és nálunk is hasonló a helyzet. Elejében se volt túl sűrűn szex, akkor azt mondta, hogy ő ilyen fajta, más barátnőivel is ugyanígy élt. Nem emlékszem, hogy milyen sűrűn csináltuk, de arra nagyon emlékszem, hogy még nagyon az elején 1 hét távollét után találkoztunk, elmentünk buliba és utána nem feküdtünk le, csak aludni. :) Másnap azért volt valami...de ez már akkor feltűnt.
Aztán nem tudom mikor, de egyre ritkultak az alkalmak, gyerekeinket is külön beterveztük.
Utána volt, hogy 1-2 évig SEMMI! Én naivan azt hittem, hogy valami testi baja van, ezért elfogadtam így, arra gondoltam, ha csak ez a baj, akkor leéljük így az életünket. Persze rájöttem, hogy semmi baja, vannak vágyai, csak azokkal ő gyorsan végez, engem nem von bele. Ez nagyon feldühített és nyomozni kezdtem utána, és kb. 3 éve kezdődött az igazi kálváriám. Azóta már nem tudom elfogadni azt, hogy ő bepunnyadt úgymond. Nem veszekedtem vele (legalábbis remélem ő nem így élte meg), többször beszélgettünk, én kifejeztem szomorúan, hogy nekem ez fontos lenne, ő folyton azt mondta, hogy majd megváltozik a helyzet, de semmi. Egy beszélgetésen azt mondta, hogy kezdeményezzek én, mert neki nincs kedve, de utána benne van a buliban. Viszont egyrészt ez frusztrál, másrészt nem lehet ám csak úgy kezdeményezni, mert "elutasítás" a vége, ami ugye csalódást okoz. Amikor erről beszéltünk, ő úgy tett, mint aki hülye :), hogy ő észre se vette, hogy kezdeményeztem, blabla. Hát szerinted, ha egy nő pucéron egy fickóhoz bújik, és szerelmesen néz a szemébe, az nem kezdeményezés?
Szóval 3 év alatt kipróbáltam mindent. Nekem újat nem tudtok mutatni, vagy mondani. Amiben biztos vagyok, hogy erőszakkal, vagy degradáló szavakkal csak rosszabb lesz. Én mindig dicsérem, kifejezem, hogy milyen jó vele. Na jó, néha sajna vannak beszólásaim, amolyan pikánsak, vagy olyan, hogy pl. ha ő másik gyereket akar, akkor azt meg is kell ám csinálni :), de mondjuk ezt már meg is bántam, pedig csak egyszer mondtam neki. Mostantól vissza kell fognom magam, eldöntöttem, hogy nem fogok rugózni (hangosan) az ügyön, nem fogom tapizni, és semmi jelét mutatni annak, hogy akarom. Hozzáteszem, ő szokott tapizni, de ennél tovább nem megy. Ugyanis,ha folyton ezt hallja, akkor erőszakossá válok a szemében.
Persze azt is elhatároztam tavasszal, hogy többé nem kezdeményezek, de nem jött be :D, mert akkor 3-4 hónapig sincs semmi.
Minden más klassz, leszámítva, hogy most már nem olyan romantikus, nem szeretget annyit (szexen kívül), nem csókolózunk csak szex alatt (habár most döntöttem el, hogy ezen változtatni fogok; és nem csőd a szex, hanem jó, habár van benne megszokás, de mindig új is; ráadásul nem is rövid, mert legutóbbi is 2,5 óra tornagyakorlat volt. :)
Mindig azt mondta korábban, hogy ő fáradt és azért nincs kedve. Persze ilyenkor még órákig kapcsolgatja a tévét, tehát csak megmozdulni fáradt.
Ja, és persze ő is megnézi a nőket, megnézi a pornót, mint minden férfi, tehát nem lett impo; és ha sikerül "rámásznom" :) nagyon hamar felizgul, gyakorlatilag azonnal. Úgyhogy szervi baja nincs, hacsak nem az agyának. Az a gyanúm, hogy álomvilágban él, megnéz egyedül egy pornót, vagy néz néhány szexképet, vágya támad, elintézi ripszropsz és nincs igénye arra, hogy ezt mással együtt élje át.
....na idóhéjban ennyi..
Mostanában jöttem rá, hogy régen kezdődött. Kb. együtt járásunk első hónapjában! :) Vicces, mi?
És már tíz éve együtt vagyunk...
És mindemellett nagyon szeretem, és remélem ő is engem.
Most még részleteket nem tudok írni, idő és hangulat híján, de az elköv. hetekben rá fogom venni magam...szóval egyelőre csak csatlakoztam hozzátok.
Szia! És mi a történeted? Engem érdekelne...
Látom régen írtatok ide.
Csatlakoznék a klubhoz.:/
Hát igen, akkor Te még küzdesz érte... Belőlem már elmúltak az iránta érzett gyengéd érzelmek, de még nem vagyok 100 %-ig biztos a dolgomban. A kisfiunkkal nagyon szeretik egymást, ez is nagy visszatartó erő, csak én meg egyre dilisebb és elviselhetetlenebb leszek...
Ha én már mást szeretnék,és lenne lehetőségem költözni egy percet se gondolkodnék.Nálunk az a gond,hogy még a férjemet szeretem,másrészt meg nemigazán van hová mennem.Maximum Anyámhoz,de azt nemigazán szeretném.(hármasban a barátjával egy 2 szobás panelben elég rázós lenne,ők se igen örülnének szerintem).Egyedül meg nem tudok egy albit itt BPesten fenntartani a fizumból:-(
Na, én már ezt a Te mostani módszeredet is kipróbáltam. Direkt nem szóltam neki, hát azt hiszed, szóba jött a szex? Dehogy! Ahogy Te is mondtad, szerintem egyenesen örült, hogy végre megszabadult ettől a "tehertől". Most meg bezzeg járkál utánam és bocsássa meg nekem a Sors, de annyira idegesít, pedig próbálom leplezni. Miért nehezíti így meg? Legalább egyszer az életben lenne őszinte! Talán már írtam, de én is tudom, hogy a mostani igyekezete csak a helyzetnek szól, nem nekem és ha engedek, rövid időn belül visszatér minden a régi kerékvágásba. Van munkám, úgy érzem, meglennék egy albiban (bár az új pasinak van egy saját, üres lakása - de nem akarok rögtön ilyen függő helyzetbe kerülni egy másik pasitól), de nagyon félek az előre nem látott problémáktól. Gyáva vagyok, pedig tudom, ha nem állok végre a sarkamra, talán sosem leszek újra boldog, pedig most itt a lehetőség és én nem szeretném elpuskázni...
Nézd,ha már nem szereted,van másvalakid,és anyagilag megeteheted(van hová menned,van melód stb),szerintem lépj le minnél előbb.Úgyis valószinűleg csak ideig-óráig tartana részéről a lelkesedés(még ha vevő is lennél rá).Amint úgy érezné elmentek a viharfelhők,megint menne minden a régiben.
Szia!
Bár nálunk más a szitu,de én se merek/tudok dönteni.Nálunk most ugye van az,hogy megegyeztünk,hogy én én nem szólok(mert ugye rám lett fogva,hogy azért nem,mert én folyton ezzel nyaggatom),de azóta se adta semmi jelét annak,hogy bármit is akarna tenni az ügy érdekében.Sőt szerintem örül magában,hogy végre lehet úgy csinálni mintha minden rendben lenne,és a szőnyeg alá söpörni a dologot.Gondolom azt hiszi ez idő alatt majd én is rájövök,ez nem is olyan fontos,és nem fogom többet feszegetni a témát.De ezt csak hiszi.Én ebbe nem fogok belenyugodni nem tudok és nem is akarok.Egyre inkább úgy érzem magam,mintha elevenen akarna eltemetni.
Szia! Nálunk, ha a megcsalás szóba kerül, a férjem magán kívül van, el nem tudja képzelni, hogy én mással legyek - neki nem kellek, de másé se legyek, értitek... Egyébként a múltkori beszélgetésünk óta, amikor megmondtam neki,hogy már nem szeretem, nem látom értelmét a dolgoknak, stb., úgy viselkedik,mintha semmi sem történt volna. Próbálok én is így viselkedni, bár nem tudom, miért teszem, mert még a puszijai sem esnek már jól... Komolyan, teljesen kivagyok, hogy lehetek ilyen gerinctelen? Miért nincs bátorságom tényleg változtatni? Tény, hogy nagyon félek attól, hogy rosszul döntök és mindent tönkreteszek... Na de ezt a helyzetet meddig lehet még fenntartani? Mostanában sokszor azon kapom magam, hogy azt kívánom, bárcsak találna magának valakit és elhagyna...
Nem tudom, egyedül azért sok fenntartani a lakást. A gyereket magammal vinném és nem kérnék tőle gyerektartást. Nem akarok igazságtalan lenni! Így is elég nehéz lesz neki... Bár még abban sem vagyok biztos, én egyedül hogy boldogulnék... Hát, majd kiderül!
Akkor viszont mondd meg neki, hogy elköltözöl egy időre. És kész. El tudja magát gondolom tartani egyedül is nem? Mert írtad ezt a lakáshitelt.... és a gyerek?
Sajnos nem tud válaszolni a kérdéseimre, hogy miért viselkedett velem eddig így. Azt mondta,nincs oka. Én pedig nem tudom ezt elfogadni válaszként és elhinni sem tudom. Úgy érzem, nem tudok már semmi újat mondani neki, szerintem mindent elmondtam már neki, ami csak bennem volt. És az egész csak nyúlik, mint a rétes...
Mi lenne, ha elmennétek valahova kettesben? Esetleg 1-2 napra.. valami csendes helyre.. a hegyekbe, vagy valami..... beszélgessetek, mondjátok el egymásnak a dolgokat.... Nyugodtan mondd el neki ugyanazt, amit ide leírtál..., hogy Neked egy vállrántás nem válasz, hogy úgy érzed a próbálkozásai már nem Neked szólnak, hanem a helyzet fenntartásának. Valamiben meg kell egyeznetek.
Tényleg nagyon nehéz. Tegnap beszélgettünk, mondtam a férjemnek, hogy szeretnék egy időre külön költözni. Persze ő ezt nem akarja. Azt mondta, esélyt sem adok neki arra, hogy megmutassa, megváltozott és még akar engem, minden mozdulatomból és szavamból árad felé az elutasítás. Tudom, hogy igaza van. De nem tudok úgy tenni,mintha akarnám, ha egyszer már nem akarom! Most úgy érzem, tényleg én teszek tönkre mindent az elutasításommal. Megkérdeztem, tudta-e, hogy én boldogtalan vagyok vele? Azt mondta, érezte, csak... és itt meghúzta a vállát! Ezek után mit gondoljak az érzéseiről? Szerintetek szeret még engem ez a férfi? Egyszerűen nem tudok már hinni neki, mégis úgy érzem, én vagyok a szemét.És ha nem lenne más, aki után vágyakoznék, vajon akkor is így éreznék? Ebbe bele lehet őrülni... De ha vele maradok, mert most sajnálom, sosem leszek újra boldog...
Nehéz kérdés a hogyan tovább.
Ha jól emlékszem, azt írtad, hogy van valakid.
Szerintem ez egy nőnek nem elég. Gondolom szükséged lenne valódi társra is. A másik pótolja ami nincs meg a férjeddel, de nem tud mindent megadni.
Én ha szeretek valakit, akkor szeretném vele megosztani nem csak az ágyamat, hanem az érzéseimet, szeretném érezni, hogy fontos vagyok Neki, és szeretném, ha ő is azt érezné, Ő számomra mennyire fontos. Jólesik egy fárasztó nap után akár csak átölelni, tudni, hogy melletted van, számíthatsz valakire.
Sajnos nagyon sok házasságban ez nincs meg. A szex hiánya csak 1 tünete annak, hogy beteg a kapcsolat.
Ugyanakkor ha jó apa, és jó ember, és a kisfiad szereti, akkor nyugodt lélekkel senki sem mondhatja, hogy igen, fel kell rugni az egész házasságot.
Sajnos manapság gyakran választják a könnyebbik utat. Egy másikkal újként jobban viselkednek. Több helyen látom, hogy pl. pasik elhagyják a saját gyereküket, belemennek 1 másikkal, más gyerekét nevelgetve. Güriznek, hogy oda fizessenek, güriznek, hogy itt meglegyen... Közben a saját gyerekének más ad éjszakai puszit, más mond neki mesét...
Meddig lehet elmenni, mennyi és mi a tisztességes, jobb-e tűrni, mint "becsületből" borítani.... ?
Szia!
Én úgy hellyel-közzel olvastam vissza. Nehéz ügy... Bennem egyvalami csapódott le az elmúlt években. Néhány esélyt meg kell adni a Másiknak. Senki sem tökéletes. Mindig két tökéletlen ember akar közös jövőt építeni. Erre előbb-utóbb mindenki rájön... A statisztikusokra bízom, mennyi annak az esélye, hogy egy tökéletes párkapcsolat születik. Dőlj le egy kényelmes helyre, képzeld el, hogy szeretnél élni. Vesd össze a jelennel és érezd, ez a kettő mennyire áll távol egymástól. Ha nagyon távol áll, a saját Magad érdeke miatt muszáj lépni... Tudom, saját tapasztalat.
Annyira kedves és józan vagy! Még soha senkitől nem kaptam ilyen megértő szavakat!Sajnos még mindig azon parázok, jogom van-e továbblépni és vajon mi lesz a férjemmel,ha lelépek... A lakáson még hitel van, hogy fogja fizetni? Nem számít ez cserbenhagyásnak? Kíváncsi lennék, fordított helyzetben ő mit tenne...
Szia! Szerintem a fő probléma az, hogy a szex igazából a férjeddel sosem működött, és mindig volt kimondott, vagy kimondatlan kifogás. Gyakorlatilag végig neked kellett "kiharcolni", valami oknál fogva neki ez nem volt fontos. Vannak ilyen pasik, hidd el, tapasztalatból mondom, és ne magadban keresd a hibád. Lehetséges, hogy a férjed agyában van valami romboló téveszme a szexszel kapcsolatban, és nem az a probléma, hogy nem vagy elég vonzó a szemében. De bármi is az ok, a lényeg, hogy ez neked nem jó, és ebbe bele lehet dilizni. Egészséges ember egészséges önképéhez hozzátartozik a szexualitás, és nem az a normális, ha valaki ezt - bármilyen oknál fogva - hosszú távon kerülni kívánja. Én sem bíznék a helyedben a változásban. Amikor a pasi komolyan megérzi, hogy elveszíthet, akkor megtesz dolgokat, aztán sajnos az esetek nagyrészében megy minden a régi kerékvágásba. Ha még látsz esélyt erre a kapcsolatra a férjeddel egyáltalán, akkor arra kéne őt rávenni, hogy szakember segítségével próbálja felderíteni az okokat, miért ágáll a szex ellen. De azt is maximálisan megértem, ha belefáradtál már, és elmúltak az érzelmeid. Nekem is volt ilyen, igaz, nem a férjem volt, csak vőlegényem, és még az esküvő előtt szakítottam, mert éreztem, hogy ez nagyon gáz. És egész más, amikor az ember érzi, hogy a párja szíből-lélekből szereti, és imádja minden egyes porcikáját a testének.. Kívánom, hogy ezt éld át, és ne a szenvedést és az önbizalmad leépülését!
:D szerintem olvass vissza, nem olyan egyszerű a helyzet, mint amilyennek tűnik...
Csak a fórum címét olvastam...,nem olvastam vissza,de akkor mi a gond?
Szia! Sajnálom... És Te már mindent megpróbáltál?
Szia!
Nagyon egyforma cipőben járunk sajnos...
Én amikor nem kívántam a szexet, annak az volt az oka, hogy volt egy olyan érzésem hogy nem szeret.
Vagy mert megvonta az előjátékot tőlem.
Vagy mert csak akkor volt szex amikor ő akarta. (De akkor mindig)
Nálam ez vezetett ezekhez a dolgokhoz. Nem kérek kommentárt, nem vagyunk egyformák :D
Remélem segítettem.
Na most kicsit úgy tűnhet, hogy össze-vissza vagyok... szóval: ha úgy érzed már akkor sem lenne semmi köztetek, ha megváltozna, akkor lépj, akár van másik pasid, akár nincs. Ha úgy érzed, hogy meg tudnád menteni a kapcsolatot úgy, hogy Te is boldog legyél még benne, akkor harcolj érte. Ez a köztes állapot mindhármotoknak megalázó szerintem.
Nincs mit. Ilyenkor az ember már általában úgyis tudja a döntését, csak várja a megerősítést, hogy erőt gyűjtsön belőle. Bár ahogy Téged elnézlek még nem biztos, hogy eljutottál a döntési stádiumba. De mivel ez a dolog már visszafordíthatatlan, hiszen ha kiderül, hogy megcsaltad, biztos vége, ha meg kettős játszmát csinálsz, akkor a lelkiismereted őröl fel, így lassan majd el kell végre szánnod magad. Esetleg, ha nem múlt minden el a férjed felé... talán megpróbálhatnád másik oldalról felkelteni a figyelmét magadra... talán még nincs is minden veszve... a kérdés csak az, hogy tudnád-e még egyáltalán szeretni, ha megváltozna...
Mindig eszembe jut egy cikk, amiben egy nő írta, hogy az ellaposodott házassága mellett viszonyt kezdett egy szenvedélyes, odaadó kollégájával és azon morfondírozik, elhagyja-e a férjét ezért az új kapcsolatért... Egy olvasó azt kérdezte tőle, miből gondolja, hogy a szenvedélyes, odaadó kolléga tíz év múlva nem egy lusta, unalmas férj lesz? És még igaza is lehet... Ki tudja? Azért köszönöm az észrevételeket, nagyon kedves vagy!
További ajánlott fórumok: